A szerző adatokkal bizonyítja könyvében is, hogy az első világháborút követően Vajdaságban kétszer annyi adót kellett fizetni, mint az ország más részein, és megfizettettek velünk évtizedeken át egy úgynevezett háborús adót is, állítólag a szerbiai területeket ért károk miatt. A második világháborút követően leginkább Vajdaságot sújtotta a nacionalizáció, a konfiskáció, a kolonizáció és itt volt a legkegyetlenebb a beszolgáltatás, mert a beszolgáltatott termékek felét itt gyűjtötték be. A legutóbbi háború megint Vajdaságot viselte meg leginkább, ezért nem véletlenül emlegetik a vajdaságiak, hogy „Ne adj Isten háborút, mert mi isszuk meg a levét..!”
A kötetről szólva Pásztor István elmondta, hogy a szöveggel akkor találkozott először, amikor a Dnevnik napilapban folytatásokban közölték, majd nemrégiben, amikor könyv formájában is elolvasta, javasolta a Forum Kiadónak a magyar nyelvű megjelentetését. A könyv története 2000-ben fejeződik be, s mint mondta az a lényeges, hogy most hogyan állunk ezzel a kérdéssel. A vajdasági magyarság számára azért létkérdés az autonómia, mert ebben a keretben sokkal jobban érvényt tudunk szerezni érdekeinknek. Major Nándor történelmi áttekintést adva az autonómia történetéről szintén azt hangsúlyozta, hogy teljes értékű autonómiája ennek a területnek a hetvenes és nyolcvanas években volt, s bár ezt a miloševići rendszer lerombolta, eszméje megmaradt. Varjú Márta szerint a könyv az újságírók számára is rendkívül hasznos, mert egy kötetben utánanézhet a történelmi tényeknek, amelyekhez gyakran vissza kell nyúlni az írásokban. Mint mondta, Vajdaság autonómiájáért az utóbbi időben úgy látszik csak a VMSZ harcol és ez abból is látható, hogy csak ennek a pártnak van Vajdaságban elnökjelöltje. A könyvet méltatva Németh Ferenc elmondta, hogy ehhez hasonló vajdasági tárgyú még nem jelent meg, és méltán tart igényt a vajdasági magyarok érdeklődésére is.
