Zsinórban negyedszer

Székházunk dísztermében tegnap a lap fennállásának 72. évfordulója és a Forum Nyomda 59 éves működésének alkalmából megtartott ünnepségen a jelenlevőket Ökrész Rozália igazgatónő üdvözölte.

– A vajdasági magyarság egyetlen napilapját köszöntjük ma. Említést tennék az elmúlt 4 éves időszak, illetve az idei év fontosabb történéseiről. 2012-ben, amikor az aktuális vezetés első ízben átvette az irányítást, több tízmillió dináros, felhalmozott adóssággal szembesültünk. A szigorú és céltudatos takarékoskodási intézkedések meghozták az eredményt – ma elégedetten mondhatjuk, hogy pénzügyileg konszolidáltuk a vállalatot, rendeztük a felvett kölcsönöket, rendszeresen törlesztjük kötelezettségeinket, dolgozóink decemberi fizetésüket még az év vége előtt kézhez kapják. Nyomdánk megerősödött, tevékenységeinket javarészt önállóan finanszírozhatjuk: háromnegyed részben a lapeladásból és hirdetésekből, a költségek megközelítőleg 25 százalékát pedig a tartományi kasszából, támogatásból. Pályázatok útján a Magyar Nemzeti Tanács és az anyaország támogatásai is segítik a működésünkhöz szükséges pénz előteremtését. Évi összbevételünk 380 millió dinár körül mozog, most, az év végén már bizonyossá vált, hogy zsinórban a negyedik évet zárjuk pozitívan – mondta többek között az igazgatónő. Említést tett arról is, hogy az idén új munkahelyi besorolásról hozott döntést a cégvezetőség, átszervezés is történt: újragondoltak egy tíz évvel korábbi, akkor gazdasági indíttatásból meghozott, több szempontból is káros döntést. Az újragondolás következményeképp a deszk, azaz a szerkesztőség magja az idén Szabadkáról visszakerült Újvidékre.

– Az elmúlt évtized mutatói nem tudták igazolni az átszervezés indokoltságát, a pozitív pénzügyi előrejelzések nem váltak be. Bebizonyosodott, hogy a már meglévő intézményeknek ott kell maradniuk, ahol létrehozták őket. A szerkesztőség „három lábra állításának” következtében felbomlott az addig jól működő, szellemi műhelyként is megélt deszkrendszer. Az akkori gazdasági logika mentén egy belgrádi cég javaslata alapján megszületett döntés teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt, hogy vajdasági magyar csúcsintézményről, újságról, tájékoztatásról van szó. A hatékonyabb lapszerkesztés érdekében újítottunk a munkamegosztáson – a deszket augusztus elsején visszahelyeztük Újvidékre, megkönnyítve ezzel a kommunikációt, leegyszerűsítve a munkaszervezést, csökkentve a hibalehetőséget, növelve a lap színvonalát. A deszkhez közvetlenül kötődő munkahelyen dolgozó foglalkoztatottainknak felajánlottunk újvidéki munkahelyeket – hat esetben elutasító választ kaptunk – mondta az igazgatónő, majd örömhírként bejelentette, hogy a jelentős magyarországi támogatásoknak köszönhetően jövőre tatarozási munkálatokba kezdünk – felújítjuk 1957-ben épült, újvidéki székházunkat.

Varjú Márta főszerkesztő az idén immár hatodik alkalommal intézett ünnepi beszédet az egybegyűltekhez, köszönetet mondott munkatársainak egész évi, odaadó munkájukért, majd visszapillantott az eltelt esztendő történéseire: Nem volt se könnyű, se konfliktusmentes ez az időszak a lap életében. Megerősödve, megújulva, felülkerekedve kerültünk ki a számos veszéllyel, rosszindulattal, támadással és buktatókkal terhelt időszakból. A Magyar Szó történetében akadtak bőven álságos korszakok, de a 72 év alatt olyanra nem volt példa, hogy a szerkesztőség szerves részét, tartozékát belső erők megkísérelték eltulajdonítani, azon leplezetlen szándékkal, hogy csorbítsák a Magyar Szót tekintélyét. Ehhez olyanok asszisztáltak, akik a sorainkban voltak, most az ellenünk szurkolók táborát gyarapítják. Jelentem: a tervük meghiúsult, a közösségünk megmutatta, hogy mire képes, hogy összefog, határozott odafigyeléssel végzi a dolgát, küzd a lapért. Mindenki teszi azt, amiért itt van, ami a feladata, munkája és küldetése, készíti az újságot, a mi Magyar Szónkat, vagy ahogy az új szlogenünk szól: A valódi lapot – hallottuk a főszerkesztőtől.

Elmondta azt is, hogy 2016-ban voltak felemelő, szép pillanatok is, nemcsak küzdelemről szólt az év. Következetesek voltunk abban a célkitűzésünkben, hogy a legjobb tudásunk szerint szolgáljuk az olvasóinkat, és az egész vajdasági magyarság megmaradását a szülőföldjén. Igyekeztünk oly módon tájékoztatni, ami nem a kilátástalanságot táplálja, hanem a hitet élteti. Mindenféle túlzás nélkül mutattuk be a magyarság közösségi és kulturális életét, sikereit, vállalkozásait, tudományos eredményeit, a fiatalok példáit, a rengeteg fölmutatott értéket. Sohasem a szélesebb közösségünkben gyakran megnyilvánuló széthúzást igyekeztünk táplálni, hanem az összefogás fontosságát kiemelni.

– Az év folyamán sok gáncsoskodást és akadályt is le kellett küzdenünk a szerkesztőségen belül, hiszen voltak olyan elképzelések, amelyek másfajta lapszerkesztést, inkább a megosztást igyekeztek szolgálni. Ez az irányvétel azonban csak szórványosan, de tartósan semmiképp sem érvényesülhetett, és a szerkesztőség tagjainak egy része inkább föladta azokat a törekvéseit, amelyek a lap irányváltását igyekeztek kieszközölni. Ebből adódóan ugyan sokkal egységesebbé vált a szerkesztőség, ugyanakkor a fogyatkozó dolgozói létszám mind nehezebb feladatok elé állította a megmaradt közösséget, s most is azon fáradozunk, hogy pótoljuk a hiányt új, a szakma iránt elhivatott, elkötelezett munkatársak bevonásával. Nem vonatkoztathatjuk el a korábbi, a lapot lejáratni igyekvő tevékenységtől a honlapunk elleni október 23-ára időzített támadást, amivel – korábbi kollégáinkkal az élen – igyekeztek megbénítani a weblapunkat. Rövid időre ez meg is történt, de dolgozóink fáradhatatlan munkájának köszönhetően új domen alkalmazásával viszonylag gyorsan helyreállt a rend, internetes olvasótáborunk visszatért hozzánk – emlékeztetett a főszerkesztő, majd bejelentette, hogy január elsejétől új kinézettel indul a Magyar Szó on-line – áttekinthetőbb, egyszerűbb, felhasználóbarát felület várja majd olvasóinkat.

A tegnapi ünnepségen jelen voltak vállalatunk Taggyűlési Jogokat Gyakorló Testületének képviselői, néhai munkatársaink, nyugdíjasaink, Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke is megtisztelt bennünket jelenlétével. Török Noémi népdalénekes moldvai és mezőségi karácsonyi dalokkal tette emlékezetesebbé, meghittebbé ünnepségünket.