Az újvidéki razzia 72. évfordulója alkalmából tegnap koradélután megemlékező összejövetelt tartottak a rakparton lévő szoborcsoportnál, amelyen talán valamennyivel kevesebben voltak, mint tavaly, valószínűleg a rossznak ígérkező időjárás miatt.
Elsőként Miloš Vučević polgármester szólt az egybegyűltekhez, mondván, hogy ma a nagy folyó partján azért gyűltünk össze, hogy városunk talán legnagyobb tragédiájára emlékezzünk. – Vidékeinken ősidők óta a folyóhoz kötődik az élet, a Duna miatt költöztek ide az emberek. Sajnos a folyó nemcsak előrehaladásra, fejlődésre emlékszik, hanem keserű emléket is hordoz azokból az időkből, amikor az emberiesség háttérbe szorult, és az értelem megszűnt létezni. A nagy folyóba 1942. január 21-e és 23-a között teljes családok vesztek el, a Duna több ezer olyan léleknek vált örökös otthonává, akiket csak azért öltek meg a megszállók, mert úgy vélték, tévesen imádkoznak, vagy mert nem megfelelő a nevük. A bűncselekmény hátterében nem ősi gyűlölet bújt meg, hanem rideg számításokkal működő politika. A Duna hullámzása azonban nem fogja kimosni az ártatlan áldozatok emlékét, fontos, hogy emlékezzünk, hogy ne feledkezzünk meg a mindenkori emberi értékekről. A politikai ideológiák nem állhatnak az emberi élet felett. Kötelességünk ápolni az együttélés szellemét, ez semmivel sem helyettesíthető – hallottuk többek között Vučevićtől.
Irinej pravoszláv püspök gyászbeszédében arra emlékeztetett, hogy a hóhérok mindig találnak magyarázatot a gyilkolásra: egyesek azért ölnek, mert aggat nekik, hogy a másik hisz Istenben, mások a vallásuk nevében gyilkolnak, megint mások a társadalmi kasztjuk vagy fajuk nevében, érdekeik miatt. Sőt, manapság egyesek már az emberi jogok nevében is elkövetnek erőszakot, ami magában véve ellentmondásos! Az újvidékihez hasonló vérengzések sajnos továbbra is megtörténnek, nem itt, hanem valahol máshol a világon, más emberekkel. Szabály szerint ártatlanok esnek áldozatul – mondta a püspök.
Isak Asiel szerbiai főrabbi arról beszélt, hogy valamikor régen, a Jó tiszta, szép ruhában járt, mindenki tárt karokkal várta, az emberek befogadták. Tőle eltérően a Gonosz piszkos rongyokba burkolózott, messziről felismerték, és kiűzték mindenhonnan. A Gonosznak elege lett ebből, megkérte a Jót, hogy ideiglenesen cseréljenek gúnyát. A Jó – jóságából kifolyólag – ráállt erre, és azóta a Gonoszt nagyon nehezen tudjuk felismerni, mindenhova bebocsájtást nyer. Ha idejében felismertük volna, ma valószínűleg nem állnánk itt. Nem könnyű jót tenni, ehhez edzeni kell személyiségünket meghatározó erényeinket. Ellenben, ha ezt nem tesszük, azzal a Gonoszt támogatjuk. Az Úrtól bölcsességet kérünk a Gonosz felismeréséhez, és erőt legyőzéséhez – mondta a főrabbi.
A megemlékezés végén a szoborcsoportot elsőként a polgármester koszorúzta meg, őt követték a Vajdasági Képviselőház képviselői, Pásztor István elnök, valamint több alelnök és titkár személyében. Az országelnök nevében Milorad Simić rendőrtábornok, elnöki-tanácsadó végezte a koszorúzást. A szoborcsoport lábánál koszorút helyezett el Joseph Levi izraeli nagykövet, akárcsak Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete is, valamint az újvidéki zsidó község, valamint a Szerbiai Zsidóközségek Egyesületének képviselői, a Matica Romska tagjai, és a kivégzettek utódjai.
Utolsóként dr. Siniša Sević, a városi képviselő-testület elnöke, a szerb katonaság a folyamőrség hadihajójáról bocsátotta vízre a kegyelet virágait.
