Újvidék város napját február elsején ünneplik annak emlékéül, hogy 1748-ban Mária Terézia osztrák főhercegnő, német-római császárné, magyar és cseh királynő Újvidéket szabad királyi városi rangra emelte, és ekkor kapta meg a ma is használatban lévő Neusatz, Novi Sad és Újvidék elnevezést.
Kedden este Újvidék város napja alkalmából ünnepi műsort mutattak be az Újvidéki Színházban. A rendezvényen jelen volt Nikowitz Oszkár, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete, Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának a delegációja, Pécs Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának a delegációja, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és dr. Ózer Ágnes, a Magyar Nemzeti Tanács tagja.
Az ünnepélyes műsor a szerb és a magyar himnusszal kezdődött, majd Erdély Lenke, a szervezőbizottság elnöke köszöntötte a jelenlevőket.
-Tizedik alkalommal emlékezünk meg erről a napról, és habár ünnepségünket a kezdetben sokan bírálták, mára már hagyományossá vált, minden újvidéki magyar magáénak érzi. A városi élet kialakulását a szabad királyi városi státus nagyon serkentette. Újvidék erőteljes fejlődésnek indult, és a polgárok komolyan törekedtek a lakosság jólétének a biztosítására. A vallási és nemzeti sokféleség ellenére a társadalmi békét, a közügyek közös megoldását mindennél fontosabbnak tartották. Ezek az erőfeszítések eredménnyel jártak. Megindult a város fejlődése, és ebben az időszakban Pest után, Újvidék nőtt, gyarapodott a leggyorsabban – mondta Erdély.
Pásztor István felszólalásában elmondta, hogy február elseje leginkább önmagunk ünnepléséről szó.
– Arról, hogy az újvidéki magyar közösség az utóbbi évtizedek megpróbáltatásaival dacolva és megbirkózva talpon tudott maradni. Ez az eredmény méltó arra, hogy minden évben megünnepeljük. Az utóbbi időben is próbálnak egyfajta ellentétet kirobbantani Újvidék és Szabadka között, a szórvány és a tömb között. Ezt én csak butaságként tudom megélni. Talán mindenki számára világos, vagy ha nem, akkor reményeim szerint világossá válik, hogy a tömbben nincs talpon maradás, ha az újvidéki vagy a szórvány magyarság nem létezik. Ugyanakkor világossá kell válnia mindenkinek, hogy erős tömb nélkül Újvidéknek és Bánátnak sincs jövője. Ilyen vonatkozásban a gyarapodás, a talpon maradás közös nemzeti érdek, mindannyiunk elemi érdeke.
A színes műsört az Isidor Bajić Zeneiskola kis vonószenekara vezette be, majd Gerold László Újvidékiként Újvidékről című írását olvasta fel Erős László, az Újvidéki Rádió bemondója. Gerold írásában egy gyermekkori élményéről számolt be, amelynek érzései végigkísérték életét Újvidéken. A szerző írásában kifejtette, hogy Újvidék annyira megváltozott, hogy már nem érzi saját városának.
Ezután Németh István Idegenek a városban című szövegét az Újvidéki Színház művészei adták elő, amely az idetelepült városlakó szemszögéből mutatta be Újvidéket. A program részeként a nézőknek ezután az Euronomea tánciskola tagjai mutatkoztak be, majd a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ tánccsoportja következett. A legfiatalabbak is szép műsorral rukkoltak elő, a gyermekjátékok és a táncok mellett még derűre is jutott idő.
