A megemlékezés nemzeti ügy, közös ügyünk

A Futaki úti katolikus temetőben tegnap a Himnusz közös eléneklésével kezdődött az emlékműsor, majd Halász Dániel református lelkész szólt az egybegyűltekhez: Amikor a halálról, ebben az esetben áldozatokról beszélünk, olyankor mindig egy kicsit összeszorul a szívünk. Az első bűnesettel megtörtént az első áldozat is, s azóta ez jelen van a világban. Az emberek azért ölik egymást, mert a másik másképp gondolkozik, másik vallású, másik nemzethez tartozik. Feltesszük a kérdést: Ha van Isten, akkor miért engedi ezt meg? Miért történik ilyen a világban a mai napig? A miért kérdésekre nem tudunk megnyugtató, emberileg logikus válaszokat adni, de a Biblia erre is ad választ. Értelmünkkel nem fogadhatjuk be a választ, hanem sokkal inkább hitünkkel Az emberi bűn jelen van a világban, és sajnos lesz is. Az emberi bűn nem ismer határokat, de Isten ad az embernek megnyugvást és reménységet – emlékeztetett Halász Dániel.

Zsellér Attila, a belvárosi Mária neve plébánia esperesplébánosa bibliai idézettel kezdte gyászbeszédét, Péter apostol első leveléből olvasott fel, emlékeztetve arra, hogy Jézus a feltámadásával legyőzte a halált, és hogy a reménység színeibe öltözteti a világ összes nyomorúságát, szenvedését és igazságtalanságát.

Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség újvidéki városi szervezetének vezetője is szólt néhány szót a gyászolókhoz arról, hogy miért fontos számunkra az emlékezés napja: Tizenegy évvel ezelőtt, 2013-ban történt meg az, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség akkori elnöke, Pásztor István kezdeményézésére és javaslatára az akkori, magyar köztársasági elnök, Áder János és a szerbiai köztársasági elnök, Tomislav Nikolić közösen főt hajtottak a csúrogi emlékhely előtt. Ugyanazon a napon a közelben lévő, a szerb áldozatoknak felállított emlékhely előtt is főt hajtottak. Közös történelmünknek fontos eleme ez, emlékeznünk kell, nem szabad elfelejtenünk azt, ami történt 1944-ben és 1945-ben, de sajnos azt sem, ami 1942-ben történt. Ahogy azt Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a minap mondta: A vajdasági magyarok számára éppúgy gyász és szomorúság, áldozatnak számít az a szerb kisfiú, akit a magyar katonák puskatussal agyonütöttek, mint az a kisfiú is, akit a szerb katonák öltek meg puskatussal, megtorlásként, négy évvel később. Nagyon nehéz számunkra a mai esemény, hiszen a történelem során mindkét oldalon olyan gyalázatos gaztettek történtek, amelyek sok-sok családot, szülőt és gyermeket taszítottak bánatba,  szomorúságba. Azt hiszem, hogy a megbékélés 11 évvel ezelőtti eseménye, és Áder János azt követő bocsánatkérése a szerb parlamentben, a magyar nép nevében a szerb néptől. Aleksandar Vučić akkori szerb kormányfő és az akkori szerb kormány elfogadta annak a dokumentumnak a megsemmisítését, azaz hatályon kívül helyezését, amely a magyar népnek a kollektív bűnösségéről szólt. Azt hiszem, hogy azzal, ami az elmúlt néhány napban történt, hogy Áder Jánost és Tomislav Nikolićot Pásztor István-díjjal tüntették ki, megpróbáljuk túltenni magunkat a közös múlt egy sötét pontján, jelezve azt, hogy a vajdasági magyar közösség számára mit jelent a történelmi megbékélés. Sulyok Tamás jelenlegi köztársasági elnök és Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök is főt hajtott Csúrogon a magyar és a szerb áldozatok előtt, ezáltal megerősítve a mindannyiunk számára rengeteget jelentő magyar–szerb megbékélési folyamatot – hallottuk a VMSZ újvidéki városi szervezetének vezetőjétől.

A vajdasági magyarság gyászünnepén, amikor az 1944/45-ben ártatlanul legyilkolt újvidéki magyarokra emlékezünk gyászkoszorúinkkal, gyertyáinkkal és mécseseinkkel, Csorba Bélának, a Vajdasági Magyar Demokarat Párt elnökének üzenetét  távollétében Balogh Sándor, a VMDP tagja olvasta fel: „A tragikus történéseket ma már meglehetősen jól ismerjük, mindenekelőtt Matuska Márton kutatásainak és publikációinak köszönhetően. Márton az idei év elején hunyt el, ezért illő, hogy emléke előtt valamennyien fejet hajtsunk, és ne felejtsük emlékezetpolitikai végakaratát, amit a nyilvánosságnak éppen itt mondott el, és ami arra vonatkozott, hogy ezen a helyen egy méltó emlékművet kell emelni mártírjainknak. 1990 óta mindenszentekkor a kivégzettek emlékére itt gyűlnek össze az újvidékiek, kezdetben a VMDK és Pap Ferenc, később a VMDP szervezésében, majd csatlakoztak hozzánk más pártok, így a VMSZ is, nagyon helyesen, hiszen ez nemzeti ügy, vagyis közös ügyünk. Éppen ezért nem szabad egy másik, legalább ennyire sarkalatos történelmi tényt sem elfelejtődni hagyni: ahol most a füvet tapossuk, évtizedekig katonatemető állt, túlnyomórészt sok száz magyar, elesett bakával az első világháború éveiből. Temetkezési helyüket; sírjaikat tisztelet és megbecsülés övezte és a békeszerződés védte, amit csak a kommunizmus éveiben vettek semmibe, és hagyták az enyészetre. Mint a városban annyi minden mást, ami magyar. Nagyon kérek mindenkit, ne hagyjuk a restség és a szűkkeblűség által a feledés homályába veszni a délvidéki magyarság talán legfontosabb emlékhelyét!” – tolmácsolta Csorba Béla sorait Balogh Sándor.

KOSZORÚZÁS PIROSON

Az 1944/45-ben kivégzett ártatatlanokról Piroson is megemlékeznek. Vasárnap, november 3-án 16 órakor várják a gyászolókat a református temetőben.

KIÁLLUNK A MÉLTÓ EMLÉKMŰ MELLETT!

Vicsek Annamária emlékeztetett arra, hogy a párt helyi szervezete jó néhány évvel ezelőtt kezdeményezte az önkormányzatnál és a hadügyminisztériumnál egy méltó emlékmű felállítását, városi támogatással: – Megkaptuk az engedélyeket, megkaptuk rá a pénzt, az összes szükséges jóváhagyást. Azon a helyen szeretnénk a jövőben emlékezni, amelyen – tudtunk szerint – az ártatlan áldozatok tömegsírja van, a Limán városrészben, itt szeretnénk felállítani az emlékművet az 1944/45-ös, ártatlan áldozatoknak. Sajnos az ellenzéki politizálásnak és kisebb pártok támadásának „köszönhetően” ez máig nem történhetett meg. Szándékunkban eltökéltek vagyunk, a továbbiakban is téma lesz az emlékmű, így ma délután is, amikor a polgármester fogad bennünket. Kiállunk az emlékmű mellett – mondta.