„Minden évben a legnehezebb a kezdet. Ezt azért mondom, mert amikor beindulunk, sohasem tudjuk, hogy mi lesz a vége, bizonyos bizonytalanság áll előttünk, hiszen még fel nem kutatott tehetségekről van szó, láthatatlan fiatalokról, akiket Vajdaság-szerte keresünk” – hallhattuk néhai Papp Imrétől, az Ifjúsági Rádió tehetségkutató sorozatának, az 1961 nyarán indult Aranymikrofonnak a szervezőjétől arról a régi fekete-fehér felvételről, amelyet szombaton este játszottak le az M Stúdióban, az Újvidéki Rádió fennállásának 70. évfordulója alkalmából készült műsor nyilvános felvételén.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Pásztor István, a VMSZ elnöke, Hajnal Jenő, az MNT elnöke és Jerasz Anikó, az MNT Végrehajtó Bizottságának elnöke. A jubileumi műsorban felléptek az Aranymikrofon egykori résztvevői és díjazottjai, és visszaemlékeztek a kezdetekre – ebben a három műsorvezető, Krnács Erika, Szabó-Hangya Teréz és Papp Gábor József segítette őket. Sokuknak közülük a vetélkedőn – amely a mai tehetségkutatók előfutára volt – dőlt el a további sorsa: a megnyert Aranymikrofon indította el őket azon az úton, amelyen a későbbiekben sikereket értek el.
Az első Aranymikrofon-elődöntők 1960-ban kezdődtek. A következő évben volt az első döntő Palicson, amelyen átadták az első Aranymikrofonokat. 1963-ig harminc vajdasági községben tartottak elődöntőket. Eleinte csak öt versenykategória volt: szavalók, zenekarok, hangszerszólisták, nóta- és táncdalénekesek próbáltak szerencsét, majd miután 1968-ban felújították a versenyt, kibővítették a műsorvezetők, a bemondók, a parodisták, a riporterek (sport- és filmriporterek) kategóriájával. Az Aranymikrofonos rendezvényeken kb. ötezer fiatal mutatta meg, mit tud, ötven Aranymikrofont és 150 ezüstplakettet osztottak ki a legjobbaknak.
Megvalósították álmaikat (Dávid Csilla felvétele)
Az egykori versenyzők közül sokan hivatásos színészek (Ábrahám Irén, Bajza Viktória, Póka Éva, Kovács Frigyes, Fischer Károly), énekesek (Zvonko Bogdan, Farkas Katalin, Molnár József, Brezovszki Eszter), zenészek (Jovan Adamov, Huszár Elvira), újságírók (Gáspár Mihály, Sándorov Péter), bemondók (Szabó-Hangya Teréz, Szakállas Ottó, Hajnal Erzsébet) lettek. A versenyen való részvétel hozzájárult ahhoz, hogy merték követni és megvalósíthatták álmaikat. Ezt tette Klemm József, a Vajdasági RTV vezérigazgató-helyettese is, aki gimisként maga is részt vett a tehetségkutatón. Mint elmondta, 50 éve állt először az Újvidéki Rádió mikrofonja elé, 16 éves volt, amikor versmondóként elindult a versenyen.
– Nagyon fontos volt számunkra mindez, és úgy érzem, hogy az akkori vezetőség nagyot mert álmodni azzal, hogy megpróbálta a vajdasági magyar közösségen belül felkutatni azokat a tehetséges fiatalokat, akik a következő években, évtizedekben átvehették a stafétabotot, és akikre építkezni lehetett a vajdasági magyar kulturális intézményekben – hallottuk Klemm Józseftől, akinek az életében nagy változást hozott a tehetségkutató verseny. Miután második nekifutásra megnyerte az Aranymikrofont, érettségi után nem az orvosi pályát választotta, hanem a bölcsészkarra iratkozott, és onnantól kezdődően egészen napjainkig az Újvidéki Rádió munkatársa. Kollégái közül sokan egykori versenytársai közül kerültek ki, és mint elmondta, a vajdasági magyar intézményekben szinte rendszeresen találkozott olyanokkal, akik ugyancsak álmodták ezt az álmot, és akik valamikor Aranymikrofon-lázban égtek.
– Főhajtással kell megemlékezni azokról, akik ötven évvel ezelőtt nagy közösségi álmot mertek álmodni, amelynek a neve Aranymikrofon volt. Közülük kiemelném azt az embert, aki számunka akkor az Aranymikrofon jelképe volt, ez pedig Papp Imre bácsi volt. És engedjék meg, hogy földig hajoljak azoknak az emléke előtt is, akik két évtizeddel korábban, 1949 novemberében mertek megálmodni egy másik nagy álmot, azt, hogy létrehozták az akkor öt, ma 16 nyelvű Újvidéki Rádiót, és ezáltal megvalósítottak egy újabb álmot, amely az egész közösségünk javát szolgálta. Ezen belül létrejött a magyar szerkesztőség, amely nagyon gyorsan a vajdasági magyarság egyik meghatározó tájékoztatási intézménye lett, és bízom benne, hogy a jövőben is ez fog maradni.
Klemm József továbbá azt üzente a fiataloknak, attól függetlenül, hogy egy kis közösségbe születtek bele, hogy kisebbségi létbe kényszerültek, higgyenek abban, hogy vannak olyan tehetségesek, mint bárki más, és merjenek nagyot álmodni.
– De ugyanakkor legyenek tisztában azzal, hogy a valódi nagy teljesítményt akkor fogják elérni, hogyha a saját álmaik mellett meg merik álmodni a vajdasági magyar közösség nagy álmait is. Mert akkor, hogyha ezekért nem is kapnak Aranymikrofont vagy más arany csillogású egyéb elismerést, azért méltán ki fogják érdemelni a következő nemzedékek elismerését és főhajtását.
A műsor további részében Papp Imre bácsi fia, a ma Szegeden élő Papp Gábor József és Szabó-Hangya Teréz műsorvezető-bemondók, dr. Huszár Elvira karnagy, Takács Magda és Friedrich Anna újságírók, Horváth Emma, Kollár Mária és Marcsók Vilma magyartanárnők, Jovan Adamov zeneszerző, Póka Éva, Szirácky Katalin és Bajza Viktória előadóművészek, Molnár József és Brezovszki Eszter nóta-, illetve népdalénekesek emlékeztek meg és meséltek az Aranymikrofonos majd az azt követő évekről.
A műsor zenei részében közreműködött Klemm Dávid, Fedor Ruškuc és Kollár László.
