Újabb köztéri szoborral gazdagodott Zenta, egy olyan személy szobrával, aki a város szülöttjeként sokrétű és szerteágazó tevékenységet fejtett ki. Munkássága nemcsak a saját korában, hanem ma is rendkívül fontosnak és példaértékűnek tekinthető, ugyanis Dudás Gyula életműve egyértelműen igazolja, sokoldalúan képzett és művelt értelmiségi volt, akinek óriási tudása mellé irigylésre méltó energia és munkabírás is párosult.
Az ünnepség kezdetén a Cor Jesu Kamarakórus adta elő a Himnuszt, majd Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, akik között mások mellett jelen volt Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának elnöke és a bizottság több tagja, Perpauer Attila, a községi tanács művelődéssel és oktatással megbízott tagja, valamint a tanács több tagja, a köztársasági, a tartományi és az önkormányzati szervek, valamint a község és a szomszédos községek intézményeinek és szervezeteinek képviselői, illetve Dudás Sándor, a szobor alkotója és Antal Mihály szoboröntő is.
Mgr. Hajnal Jenő és Czegledi Rudolf a szobor leleplezésének pillanatában (Gergely Árpád felvétele)
Czegledi Rudolf örömének adott hangot annak kapcsán, hogy ilyen értékes alkotással gazdagodhatott a város, amiért az alkotó és a szoboröntő mellett köszönetet mondott Magyarország kormányának és a Magyar Nemzeti Tanácsnak a támogatásért, valamint Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának a projektum megvalósításában nyújtott segítségért.
– Dudás Gyula 1861-ben született Zentán, ő volt a város első bölcsészdoktora, tanított és tudományos munkával foglalkozott Zentán, Szegeden, Zomborban és Pesten. Életműve Bács-Bodrogh Vármegye Monográfiájának megszerkesztésében teljesedett ki. Dudás Gyula nevét városunkban már 1961 óta viseli a Múzeum- és Levéltárbarátok Köre, amelynek tagjai a megalakulás óta igyekeznek a köztudatban megtartani névadójuk emlékezetét és munkásságát. Számos érdeme mellett elismeréssel tartozunk Dudás Gyulának, mert módszeresen foglalkozott Zenta helytörténetével, és rengeteg írást publikált ebben a témában.
Nagyon sokat tett a zentai csata körülményeinek feltárásáért, népszerűsítette az eseményt a város lakossága körében. Ennek tudatában elmondhatjuk róla, hogy ő már akkor felismerte a zentai csata világtörténelmi jelentőségét, mint ahogyan a jelenben mi is ebben az eseményben látjuk a város egyik kitörési pontját, erre igyekszünk felépíteni az idegenforgalmunkat. A szobor leleplezésével a zentaiak régi vágya teljesül, hiszen már nagyon régóta beszélünk arról, hogy a jeles zentaiak sorában, a helyi értékek tisztelete jegyében Dudás Gyula is megérdemelné, hogy szobrot kapjon. Az elképzelés az idén végre valóra vált, ami annak is köszönhető, hogy az ötletet sokan támogatták, még többen fogtak össze és tettek együttesen azért, hogy mindez megvalósuljon – hangsúlyozta Czegledi Rudolf, aki elmondta, Dudás Gyula munkáját már a saját korában is különböző díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el, az utókor pedig egyebek mellett ezzel a szoborral fejezi ki tiszteletét és rója le háláját.
– Remélem, hogy ezek a padok, itt, a szobor körül, hamarosan a zentaiak egyik kedvenc tartózkodási helye lesznek. Akik ide leülnek, Dudás Gyulával nagyon jó társaságban lesznek, és különös hangulat veszi körül őket, hiszen a Városi Múzeum számos értékes és érdekes kiállítási tárgya is elérhető közelségbe kerül. Ez az új közösségi tér egyaránt alkalmas az elmélyülésre és a baráti beszélgetésre, gondolatcserére, de akár a tanulásra is, ha a szobor kezében lévő tárgyat figyelmesen szemléljük. Kívánom, hogy a zentaiak és mindenki, aki nálunk jár, szép perceket töltsön el ezen a helyen, és vigye hírét a mi vendégszerető Tisza-parti városunknak – tette hozzá Zenta község polgármestere.
Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke ünnepi beszédében kiemelte, egy 157 évvel ezelőtt, 1861. november 19-én Zentán született sokoldalú, tehetséges, többféle tudományágban is járatos, egyszóval egy lángeszű ember emléke előtt tisztelegnek a zentai Városi Múzeum, az egykori plébániaépület előtt, akiről egy másik neves, tájainkhoz – pontosabban Doroszlóhoz – is szorosan kötődő polihisztor, Hermann Ottó azt mondta, hogy „Ha Dudás csárdának nézi a világot, amelyben mi ketten nem férünk el, úgy én kitérek előle.”
– Kortársai „döntő Dudás”-nak nevezték, s nem csoda, hogy elvi, sőt tudományos vitái is gyakran bírósági perrel, nem ritkán pedig párbajjal végződtek. S mégis ennek a városnak akkor is, ma is meghatározó személyisége volt és maradt. Ennek a kötődésnek egyik fontos szála első önálló műve lehetett, amely a zentai csatáról szólt, de hirtelen távozásának okát is 37 éves korában hasonló dolgok befolyásolhatták, hiszen mélyen sérthette az, hogy szülővárosa nem adta ki két kötetre tervezett városmonográfiáját. Hogy emlékére ma Zentán mégis szobrot avatunk, annak egyetlen magyarázata van: maradandó értékeket hagyott maga után az utókorra; a legjelentősebbet: a Dudás-féle Bács-Bodrog vármegye monográfiáját, amelynek szerkesztője, valamint önálló és társszerzője volt, amely a millennium évében jelent meg két vaskos kötetben, és amelyet digitális hordozón újra kiadtunk születésének 150. évfordulójára. És most a szobra is elkészült a sok-sok kétkedés ellenére, sőt nem is akármilyen szobra, hála Dudás Sándor neves topolyai-csongrádi szobrászművészünk nagyszerű alkotó munkájának, valamint a magyar kormány és a zentai önkormányzat támogatásának – fogalmazott beszédében mgr. Hajnal Jenő.
A szobor leleplezése alkalmából szervezett ünnepség résztvevői (Gergely Árpád felvétele)
– Most, hogy ismét itt üldögélhet a főtéren, Dudás Gyula bizonyára azért sem neheztelne a mostani városvezetőségre, hogy teljesen megújult első munkahelyének, a zentai gimnáziumnak az épülete, sőt új épületszárnnyal is gyarapodott. Jó lenne – mellé ülve – azt is megkérdezni tőle, mi a véleménye arról, hogy az egykori főtéri Nagyvendéglő, amely 1861-től a zentai kaszinó törzshelye lett, már felújítva a Zentai Magyar Kamaraszínház korszerű előadóterme, és hogy mellette hamarosan tovább bővülnek a Művelődési Ház közösségi termei, a fiatalok nagy-nagy örömére. Igaz, a főtéren már nem áll Szent István király nagytemploma, sőt a leégése után elkezdett új templom félbe maradt falai sem. De a tankokkal földdel egyenlővé tett „romtemplom” megmaradt, széthordott oszlopai, kövei mégis új életre keltek a tavaly felszentelt Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom falaiban, hála főtisztelendő Nagy József esperesplébános úr, a hívek és a helyi önkormányzat kitartó és áldozatos fáradozásának. Ezek után bizonyára azon sem csodálkozna már, hogy mielőtt ide jöttünk volna, Jézus Szentséges Szívének zentai templomában hálaadó szentmisén köszöntük meg mindazok gondoskodását, akik segítették a csodálatos templom felújítását, ami hamarosan folytatódhat, hogy főtisztelendő Bankó Nándor főesperes-plébános úr még jobban érezze, nem volt hiábavaló a sok ima és törődés – hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
– Dudás Gyula már egészen biztosan nem láthatta a főtéri templommal együtt leégett, a régi helyén felépült új városházát, hiszen 1911. január 8-án a felvidéki Homonnán meghalt, ennek ellenére a most megújuló és megszépülő homlokzat a színes címerrel – ismerve indulatos természetét – valószínűleg őt is arra ingerelné, hogy megkérdezze a mellette netán elsétáló „zentai hírvivőktől”, hogy ők vajon mindezt miért nem veszik észre, és hogy mindenhol miért csak burgyingot, kárt, károsulást, sok-sok nullát látnak, pedig csak a tekintetükkel kellett volna a főteret pásztázni, a fejüket pedig egy kicsit magasabbra, az égre emelni… Szerencsére itt, a padon üldögélve lesz kivel mindezt megbeszélnie, hiszen a várost a maga sajátos társadalmával, a tájjal, a környezet színeivel, árnyalataival, a városhoz simuló folyóval, amely sok ezer éve hordozza már állandóan hömpölygő hullámain az általa megvalósuló táj lelkét, szellemi karakterét, egész történelmi légkörét ő maga is jól ismerte.
Hiszen ennek a városnak a szülöttje volt ő is, első eszmélésétől fogva ezt az atmoszférát lélegezte be, és bizonyára a Tisza számára sem csupán egyszerű földrajzi fogalmat, természeti jelenséget jelentett; sőt annál is több volt, mint amit sejtetni, láttatni engedett a térbeli, időbeli távlat, a környezetünkben kísértő történelmi múlt a település első említésének, a kiváltságos jogok elnyerésének, a zentai csatának, a véres gyertyaszentelőnek, a gyászos és szomorú novembereknek az évfordulóival és a síkság fölött a távolba tűnő, beszédes messzeséggel együtt – emelte ki mgr. Hajnal Jenő, aki arra kérte a zentaiakat, legyenek büszkék arra az örökségre, amelynek tanúsága szerint a város lakójának mindig is fontos volt anyanyelvén megszólalni és tanulni, a múltról írni, a jövőről álmodni, múzeumot, művésztelepet, színházat alapítani, tárlaton nézelődni, színházba járni, könyvet olvasni, és önérzettel arra gondolni, hogy tehetséges fiatal művészek és világhíres mesterek között élni, naponta értelmes szót váltani velük nem kiváltságos helyzet, hanem napi igény, amely nélkül nem láthatnánk magunk körül ezt a változásaiban is tetten érhető Tisza menti világot, amely a megművelt, magunkhoz alakított ősi táj keretéből – ha lassan is, de – tudatosan igyekszik kilépni a nagyvilágba, a teljes élet számos lehetőségét felmutatva.
Az ünnepség folytatásában a Cor Jesu Kamarakórus előadásában egy genfi zsoltár és a Hej, halászok, halászok kezdetű népdal feldolgozását hallgathatták meg az egybegyűltek, Elor Emina színművésznő pedig Fehér Ferenc: A fák című versét mondta el, majd Dudás Sándor, Czegledi Rudolf és mgr. Hajnal Jenő ünnepélyesen leleplezték Dudás Gyula zentai szobrát.
