Az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából tegnap délután Zentán a városháza aulájában emléktáblát avattak dr. Rajki Márton zentai születésű, a forradalomban részt vett, halálra ítélt és kivégzett ügyvéd emlékére.
Dr. Babity János főkonzul és Ceglédi Rudolf polgármester leleplezik az emléktáblát (Gergely Árpád felvétele)
Az emléktáblát a szabadkai magyar főkonzulátus, Zenta község önkormányzata, a magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium Kulturális Államtitkársága, a Nagy Imre Társaság és az 1956-os Emlékbizottság összefogása eredményeképp helyezték el Zenta város legelőkelőbb épületének oszlopcsarnokában.
A vajdasági magyar közélet és politikum vezetőinek jelenlétében az emléktáblát dr. Babity János, Magyarország szabadkai főkonzulja és Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere avatta föl. Miután mindketten elhelyezték az emléktáblánál a kegyelet virágait, Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke, a VMSZ elnöke és mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is elhelyezte az emlékezés virágait. A Budapesti Ügyvédi Kamara nevében ifj. Rajki Márton, a kamara vezetőségének tagja és a mártírhalált halt ügyvéd unokája koszorúzott, a Nagy Imre Társaság nevében Kudlik Zoltán hajtott főt, a VMDK nevében pedig Csonka Áron. A Rajki család koszorúját Rajki Zsolt, dr. Rajki Márton másik unokája helyezte el az emléktáblánál.
Az avatóünnepség után a rendezvény résztvevői átvonultak a Művelődési Házba, ahol a Cor Jesu városi kamarakórus előadásában felhangzott nemzeti himnuszunk, majd dr. Babity János szólt az egybegyűltekhez. Köszöntőjében arra világított rá, hogy a forradalom emlékét a világ különböző pontjain ünneplik a magyar közösségek, hiszen a távolságok ellenére összeköt bennünket közös nyelvünk, kultúránk és az a szabadságvágy, az a függetlenség iránti vágy, amiért oly sokan meghaltak.
Dr. Babity János röviden ismertette a mártírhalált halt dr. Rajki Márton, zentai születésű hősünk életét, aki zentai gimnazistaévei után Budapesten szerzett jogi diplomát, majd a második világháború után aktív közéleti szerepet vállalt, később a forradalmi bizottság elnöke lett, és a forradalom leverését követően megtorlásként 1959. július 30-án kivégezték.
Ceglédi Rudolf polgármester beszédében arra mutatott rá, hogy 1956-os hőseink emlékét, közöttük dr. Rajki Mártonét nemcsak őriznünk kell, hanem át is kell adnunk az utánunk jövő generációknak, hiszen a történelem ezt a felelősséget hagyta ránk. Úgy fogalmazott, hogy az utánunk jövőknek is meg kell tanulniuk, hogy nemzetünk nagy pillanatai azért lehetnek örökké emlékezetesek, mert az emberek nem az egyéni, hanem a közösségi érdeket tartották a legfontosabbnak.
A szabadság lángjai (Gergely Árpád felvétele)
Ifjabb Rajki Márton is szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy mivel a megtorlás miatt nagyapjával soha nem találkozhatott, életéről ő is csak könyvekből, családi elbeszélésekből tud, de mindannyian nagyon büszkék rá, és nagy megtiszteltetés számukra, hogy nagyapjukról így emlékeznek meg Zentán. Felolvasta nagyapja utolsó levelét, melyet már a börtönből írt, és amelyben előrevetíti, hogy szeretteivel valószínűleg már soha nem fog találkozni.
A beszédeket követően az ünnepség a Zentai Magyar Kamaraszínház A szabadság lángjai című alkalmi előadásával fejeződött be, melyet Wischer Johann rendezett.
|
Az ünnepségre Vajdaságba érkeztek dr. Rajki Márton leszármazottai, akik Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa és Zenta község önkormányzata illetékeseinek kíséretében felkeresték azokat a helyeket, amelyek fontos szerepet töltöttek be a mártírhalált halt ügyvéd életében. Dr. Rajki Márton unokái, Márton és Zsolt családjukkal együtt érkeztek térségünkbe. Előbb Zentagunarasra látogattak el, ahol megismerkedtek a település múltjával, majd Zentára folytatták útjukat, ahol a városháza, a család egykori háza, a Tisza-parti sétány, valamint a gimnázium épületének megtekintése szerepelt a programjukban. Felmentek a városháza tornyában található Zentai csata emlékkilátóba, majd részt vettek az emléktábla-avató ünnepségen, és megtekintették a Zentai Magyar Kamaraszínház ünnepi előadását. Rajki Zsolt lapunknak elmondta, testvérével együtt kisgyermekként jártak legutóbb Vajdaságban, ám az akkori utazásukból ma már szinte semmire sem emlékeznek, éppen ezért óriási élményt jelentett számukra az, hogy végigjárhatták azokat a helyeket, amelyek meghatározták a nagyapjuk gyermek- és fiatalkorát. Elmondta, hogy az unokák személyesen nem ismerhették nagyapjukat, hiszen amikor az idősebb unoka, Márton megszületett, már börtönben volt, nem sokkal később pedig ki is végezték. Valamennyien igazi példaképként tekintenek rá, és igen nagy megtiszteltetést jelent számukra az, hogy Zentán ma is olyan nagy tisztelettel adóznak az emléke előtt, hogy emléktáblát állítottak számára. |
