A közös múltat és a közös jövőt ünnepelve

Szerbia barátai sokan vannak, azonban kiemelt szerep jut köztük egy országnak, annak az országnak, amelynek egyértelmű támogatását élvezzük az általunk elindított reformok kezdete óta, annak az országnak, amelynek elnöke, Áder János ma itt van köztünk.

Ezek a kitűnő viszonyok nem véletlennek és nem is valamiféle diktátumnak a hozadékaként alakultak ki, hanem annak a ténynek köszönhetően, hogy Magyarországnak és Szerbiának is felelősségteljes kormánya, elnöke és vezetői vannak – mondta Aleksandar Vučić, Szerbia köztársasági elnöke hétfőn délelőtt Zentán, a képviselő-testület ünnepi ülésén, amelyet a zentai csata háromszázhuszadik évfordulója alkalmából a város napján tartottak, és amelyet megtisztelt jelenlétével a magyar és a szerb köztársasági elnök is. Az ülésen átadták a községi kitüntetéseket is.
A községi képviselő-testület díszülésének kezdetén a Cor Jesu Kamarakórus és a Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ vegyes kórusa adta elő a magyar, illetve a szerb himnuszt, majd Balo Tatjana, a községi képviselő-testület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét és Aleksandar Vučićot, Szerbia köztársasági elnökét, Magyarország, Törökország és a Szerb Köztársaság küldöttségének tagjait, Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőit, a testvérvárosok küldöttségeit, a környező községek, a történelmi egyházak, valamint a gazdasági, a művelődési és az oktatási intézmények képviselőit, illetve a helyi önkormányzat és a községi képviselő-testület tagjait.
Ceglédi Rudolf, Zenta község polgármestere ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy a zentai csata amellett, hogy kiemelt jelentőségű helyet foglal el a magyar történelemben, fontos eleme a zentaiak identitástudatának is.
– A Tisza partján jelképesen két világ ütközött meg, és a harcászati téren is fejlettebb, haladóbb európai társadalom és kultúra kerekedett felül, amelyben nagy szerepe volt a többnemzetiségű keresztény hadak összefogásának és az egységnek is. Ennek már háromszázhúsz éve, de nekünk, kései utódoknak, továbbra is napról napra meg kell vívnunk a magunk ütközeteit és csatáit. A dicső múlt csak akkor tölthet el megelégedéssel bennünket, ha az élhető jelen és a tervezhető jövő megteremtésén dolgozunk. Zenta az elmúlt időszakban kiemelkedő eredményeket mutatott fel a művelődés, az oktatás, az egészségügy, a sport területén, amelyek a régió meghatározó tényezői közé emelték községünket. Ezekben az ágazatokban, csakúgy, mint a közművekben, a saját erőnknek, valamint a szerb állam, a tartomány és az anyaország támogatásának köszönhetően folyamatosak azok a fejlesztések, amelyek nemcsak kis közösségünk, hanem az egész Tisza mente haladását is elősegítik – fogalmazott Ceglédi Rudolf, hozzátéve, az önkormányzatban minden erejükkel azon fáradoznak, hogy gazdaságilag is a régió élvonalába kerüljenek, és olyan élhető közösséget teremtsenek, amely nemcsak itthon tartja a zentaiakat, hanem egyszer majd hazavonzza azokat is, akik jelenleg külföldön keresik a boldogulásukat.
A községi képviselő-testület városnapi díszülésének folytatásában átadták a község legrangosabb elismeréseit is. Polgármesteri jubileumi díszoklevelet kapott msgr. Nagy József plébános, aki fáradhatatlan és áldozatos templomépítő munkájáért, valamint Verebes Ernő zeneszerző, költő, a budapesti Nemzeti Színház dramaturgja, aki Zenta művészeti életének fellendítéséért és a zentai csata emlékének művészi megörökítéséért érdemelte ki az elismerést. Kiemelkedő pedagógiai tevékenységéért posztumusz Pro Urbe életműdíjjal tüntették ki Máriás Vilmost, a Zentai Gimnázium egykori kémiatanárát, akinek nevében özvegye, Máriás Irén vette át az elismerést; valamint szintén kiemelkedő pedagógiai tevékenységéért Pro Urbe díjjal tüntették ki Szórád Endrét, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium kémiatanárát. Az elismeréseket Balo Tatjana, a községi képviselő-testület elnöke és Ceglédi Rudolf, a község polgármestere adta át a díjazottaknak.
Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke köszöntőjében kiemelte, számos történelmi esemény van, aminek megértéséhez és értékeléséhez, újraértelmezéséhez el kell felejtetnünk a rögzült, közhelyszerű tudást.
– Háromszázhúsz évvel ezelőtt világtörténelmi jelentőségű csata zajlott le Zenta határában, hadászati, történelmi, kulturális szempontok alapján is történelmi volt: nem csoda, hogy tíz nappal később, szeptember 21-én a díszbe öltözött Bécs hatalmas feliratokon hirdette Vienna ad Zentam servata, vagyis Bécs Zentánál megszabadíttatott. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ország szétesésének, a délszláv háborúnak az árnyékában, és azok bugyrait látva, akárcsak az európai döntéshozók lassú és eredménytelen tanácskozásait, a zentaiak 1992-ben korszerű és erős üzenetet fogalmaztak meg, noha nem a világnak, csak szűkebb pátriájuknak és legfőképpen egymásnak, nekünk, magunknak: a győztes csaták fénye messzire világít. Nem fogjuk feladni. Nem is adtuk, nem is adták föl. Így lehetünk most itt együtt, és ezért köszönet a zentaiaknak. Korszerű és erős üzenet a győztes zentai csata, szimbóluma annak, hogy elsősorban értékrendek mentén építhető a partnerség, de semmiképpen sem az értékrendek, a keresztény európai értékek tagadásával – hangsúlyozta Pásztor István, hozzátéve, ezért hálásak Zenta polgármesterével együtt Áder Jánosnak és Aleksandar Vučićnak, amiért elfogadták a felkérést, és védnökei lettek a háromszázhuszadik évfordulónak.
– A zentaiak a csata kétszázadik évfordulójára készülve kellőképpen meg akarták hálálni a fényes diadalt Savoyai Jenőnek, felállítva a hadtörténeti lángelme lovas szobrát a város főterén, a pénzszűke azonban azt hozta, hogy az elkészült Savoyai-szobrot 1896-os zentai látogatását követően Ferenc József megvásárolta és a budai várban állíttatta fel. Ezt azért említem, mert a mai napnak, Zenta város napjának és a győztes diadal napjának nem lehet más üzenete, csak az, hogy a fején érezze mindenki Isten fényességét, és elhiggye/elhiggyük, hogy a kitartás és becsületes munka győzelemre visz – szögezte le Pásztor, aki szerint ennek a szimbóluma és valósága a húsz évvl ezelőtt, a zentai csata háromszázadik évfordulóján elkezdett Lisieux-i Szent Teréz-templom befejezése is.
– Nekünk Mohács kell, mondjuk Ady Endrével, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy azért kell Mohács, hogy erőt gyűjtve eljussunk a zentai diadalig, a karlócai békéig, addig, hogy 1992-ben Prinz Eugen – Savoyai Jenő neve otthonra leljen egy Tisza menti városban, és addig, hogy amikor a nagyvárosok, amilyen Bécs is, talán már halványan emlékeznek történelmük eseményeire és hőseire, ebben a régióban mi annál erősebben tesszük, mert a történelem bennünket arra tanított, hogy a nemzetek és országok csakis kölcsönös megbecsülésben, érdekérvényesítő képességgel tudnak előre haladni. És ha ez így van, akkor közösen tudnak emlékezni és ünnepelni is – fogalmazott ünnepi beszéde zárásaként Pásztor István.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy háromszázhúsz évvel ezelőtt, a mindössze kétórás csatával új európai időszámítás vette kezdetét, majd hozzátette, a Szent Liga szövetséges haderői nélkül bizonyosan nemcsak az a másfél évszázad hiányozna sok-sok magyarországi és szerbiai település életéből.
– Savoyai Jenő soknemzetiségű seregében egymás oldalán harcolt megannyi szerb és magyar. Közös céljaink voltak. Közös otthonunkat kellett visszaszereznünk a hódítóktól. És ez csak összefogással lehetett sikeres. Mi, Kelet-Közép-Európa népei a kontinensnek olyan tájain élünk, ahol a sok szenvedésnek mindig csontig hatoló fájdalma volt, de ahol e fájdalmas tapasztalatok – szerencsés időkben – a békés jövendőbe vetett remény forrásává nemesedtek. Nemcsak a bővizű folyók formálták itt a tájat, de örökös újrakezdéseink a magunk jellemét is. Sokat kaptunk ettől a vidéktől, és ragaszkodással, szenvedéllyel, a szülőföld iránti szeretettel köszöntük meg a jót. 1697-ben szövetségesként, közös ügy mellett álltunk a mindnyájunk által szeretett Tisza partján, itt, Zentánál. Háromszázhúsz évvel ezelőtt a zentai csata az újrakezdés esélyét adta meg. Magyarország végre meggyászolhatta tetemes veszteségeit, és az üszkös romok helyén elkezdhette felépíteni régi-új önmagát. Két esztendő múltán pedig a karlócai béke végre bekötözte Európa egyik régóta tátongó, nyílt sebét, és igazságot adott Bácska sokat szenvedett népeinek – hangsúlyozta Áder János.

– Ma sem mindegy, hogy milyen békét kötünk egymással, a körülöttünk élőkkel, végső soron önmagunkkal. S hogy mit hagyunk örökül az utánunk jövőknek. Véres indulatokat vagy őszinte tiszteletet egymás teljesítménye iránt. Kultúránk, hagyományaink kiüresedését vagy a nemzeti értékek megbecsülését. Kicsinyes ellenségeskedést vagy közös célokat. Önfeladást vagy erős, megtartó közösségeket. Részvétlenséget a bajban vagy európai összefogást. Vesztett csatáink fájdalmát hagyjuk örökül, vagy a győzelmek felszabadító lendületét. A 20. század sok-sok embertelenségét vagy a 21. század őszinte bocsánatkérését. A cinizmus sötét árnyait vagy annak bizonyságát, hogy hazánkért, közösségeinkért, európai kultúránkért érdemes közösen küzdenünk. Nekünk, kései utódoknak, az a feladatunk, hogy egymás megbecsülésével őrizzük sokszínű hagyományainkat, kulturális örökségünket. Szerbia és Európa számíthat ránk – szögezte le Áder János, hozzátéve, egy olyan összefogásban kell hinnünk, amelyről Konrad Adenauer a második világháború még friss tapasztalatával a háta mögött azt mondta: „…Európa csak közösen lelheti meg biztonságát, csak közösen védheti meg szabadságát, és csak egészként találhat olyan helyet a világban, amely méltó szellemi rangjához.”

Aleksandar Vučić beszédében kiemelte, háromszázhúsz évvel ezelőtt ezen a helyen Európa történelme legnagyobb csatáinak egyike játszódott le, az a csata, amely nemcsak a kontinens nagyhatalmai erőviszonyainak megváltozáshoz járult hozzá, hanem több állam és nemzet évszázados rabságból való felszabadulásához is.

– A csata jelentőségét évszázadokon át elhanyagolták és alábecsülték, de a zentai csata az egész világ számára fontos üzenetet közvetített, egy olyan üzenetet, amelyet lényegében a nagy bölcs, Njegoš is megfogalmazott, amikor azt mondta, a csata nem fénylő fegyver, hanem a hősök szíve volt; és egy talán még fontosabb üzenetet, azt, hogy együtt mindenre képesek vagyunk, ám amikor elválasztottak bennünket, és amikor egyénileg léptünk fel, akkor csaknem mindig elveszítettük a csatáinkat – fogalmazott Aleksandar Vučić, hozzátéve, ezt tarthatta szem előtt a nagy hadvezér, Savoyai Jenő is, amikor fellépett az övénél jóval népesebb sereg ellen. Leszögezte, a szerbeknek, ahogyan a magyaroknak is, számtalan okuk van arra, hogy büszkék legyenek a zentai csatára.

– Szerbiának ma a környező országokban és a világban több barátja van, mint eddig bármikor. Szerbia barátai sokan vannak, köztük azonban kiemelt szerep jut egy országnak, annak az országnak, amelynek egyértelmű támogatását élvezzük az általunk elindított reformok kezdete óta, annak az országnak, amelynek elnöke, Áder János ma itt van köztünk. Magyarországot és Szerbiát sokkal több dolog köti össze, mint a kék Duna, mint a Hunyadi Jánosra való emlékezés és a százötvenegy kilométeres határszakasz, amelyen osztozunk – hangsúlyozta a szerb államfő, aki kitért arra is, hogy a két nép kapcsolata igen jelentős múltra tekint vissza, aminek alátámasztásául több példát is felsorakoztatott, majd arról is beszélt, hogy Szerbiában ma is számos ismert képviselője van a magyarságnak, akik messze földön öregbítik az ország hírnevét, és külön köszöntötte az egybegyűltek körében Nemes Viktor zentai birkózó világbajnokot.

– Nem titok, hogy a két ország kapcsolata az egész történelmünket tekintve ma a legkiválóbb. Itt a szerb–magyar kapcsolatok teljes történelmére gondolok, az 1882-ben felvett diplomáciai kapcsolatok előtti és utáni időszakot is beleértve. Ezek a kitűnő viszonyok nem a véletlennek és nem is valamiféle diktátumnak a hozadékaként alakultak ki, hanem annak a ténynek köszönhetően, hogy Magyarországnak és Szerbiának is felelősségteljes kormánya, elnöke és vezetői vannak, akik képesek felismerni annak fontosságát, hogy ki a legközelebbi szomszédjuk, és akik megértették, hogy a gazdaság milyen nagy mértékben kihathat a két nemzet közeledésére, illetve milyen nagy mértékben hozzásegíthet a múltbeli nyitott kérdések megválaszolásához is, kölcsönös tiszteletet mutatva egymás iránt. Szerbia a tetteivel egyértelműen bebizonyította, hogy az európai népek nagy családja felé vezető úton, azaz az Európai Unió felé vezető úton halad. Mi, szerbek jól tudjuk, mert a történelem folyamán megtanultuk, hogy az Európába tartó utunk évszázadokon át a leggyakrabban Budapesten és Bécsen keresztül vezetett. Így mi sem természetesebb annál, hogy ezen az úton Magyarország lesz az egyik legfőbb szövetségesünk. Ahogyan büszkék vagyunk a mi vajdasági magyarjainkra, ugyanúgy büszke vagyok arra is, hogy Áder János, Magyarország köztársasági elnöke, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke vagy a hatalmi szervek más képviselői bármikor a szemembe nézhetnek, hiszen tudják, hogy a szerb nemzet tagjai otthon érezhetik magukat Magyarországon, ugyanúgy, ahogyan a magyar nemzet tagjai is Szerbiában – fogalmazott Aleksandar Vučić, aki ígéretet tett arra, hogy a jövőben is tovább fogják építeni a kiváló kapcsolatokat nemcsak szomszédos országokkal, hanem a világ többi országával is, hiszen – mint mondta – a céljuk az, hogy Szerbia stabil és erős ország legyen. Köszönetet mondott Magyarországnak a támogatásért, amely – ahogyan fogalmazott – rendkívül sokat jelent Szerbia számára, és hozzátette, Szerbia értékeli a barátságot, és viszonozza is.

A községi képviselő-testület díszülését Sőregi Anna és Katarina Nikočev népdalénekesek alkalmi produkciói tették ünnepélyesebbé. 

Az ülést követően a két államfő zárt körű megbeszélést folytatott egymással, majd a vendégek a Tisza-parti emlékhelyhez vonultak, ahol megkongatták az emlékharangot, és megkoszorúzták a zentai csata emlékművét.

 FELSZENTELTÉK AZ EMLÉKTEMPLOMOT

Tegnap már a kora délutáni órákban gyülekezni kezdett a tömeg a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom környékén. A húsz évvel ezelőtt elkezdett és mostanra befejezett templom ünnepélyes átadására nagyon sokan kíváncsiak voltak. Az épületbe azonban csak kevesen jutottak be, hiszen ezen a jelentős eseményen nagyszámú meghívott vendég jelent meg határon innen és túlról. Aki a falakon kívül rekedt, az is követhette az eseményeket kivetítőn. 

A templomszentelési szertartáson Áder János köztársasági elnök és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is megjelent, a szerb képviselőház, a tartomány és a Magyar Nemzeti Tanács képviselői, valamint a helyi politikai élet vezetői. 

A templomszentelést msgr. Pénzes János szabadkai megyés püspök vezette, a szentbeszédet pedig msgr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök mondta. Pénzes János nyilvánosan is megköszönte az anyaország és a székesegyház támogatását, melynek köszönhetően sor kerülhetett a templom befejezésére és felszentelésére. Német László beszédében úgy fogalmazott, hogy a közösség ereje és léte és az Istenhez kötődő hit hozza össze az embereket, és az ad erőt egy ilyen templom felépítéséhez, majd arra mutatott rá, hogy ez az új templom attól lesz igazán szép, ha a benne imádkozó közösség itt az Istennel való találkozásban szüntelenül a béke útjait keresi.

– Érezze meg mindenki, aki ide belép, hogy felettünk nyitva az ég, Isten pedig személyesen szólít meg minket, és beszél velünk – mondta.

A szentmise végén ft. Nagy József, a Lisieux-i Kis Szent Teréz-emléktemplom plébánosa úgyszintén megköszönt minden segítséget, és úgy fogalmazott, hogy a mi felelősségünk megtölteni, belakni ezt a templomot.

A templomszentelés után a helyi közösség előtt felállított színpadon ünnepi műsor következett, melynek kezdetén Potápi Árpád János államtitkár üdvözölte az egybegyűlteket. Köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy felépültek a hitvallás falai, mert volt reményük, és él az emberek közötti szeretet:

– Két évtized sem tudta letörni azt a széles összefogást, amely a délvidéki, a Kárpát-medencei és a diaszpórában élő magyar emberek lelkében született meg. Sokan álltak a kezdeményezés mellé, és nyújtottak anyagi segítséget ennek az álomnak a megvalósulásához. Magyarország kormányának nemzetpolitikai titkársága is nagy örömmel és tudatosan csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Szeretnék külön köszönetet mondani Nagy József plébános úrnak, hiszen úgy gondolom, éveken keresztül ő hitt egyedül a templom elkészültében és felszentelésében, mindvégig kitartott a templom felépítésének ügye mellett, és az ő szilárd kiállása adott mindenkinek erőt és bizakodást. Így ma elmondhatjuk, hogy Bácska, a Délvidék és az egész Kárpát-medence egy új és csodálatos templommal lett gazdagabb.

A köszöntő után a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes fergeteges ünnepi műsora következett.