Ahogyan köztársasági szinten, tartományi szinten is december 17-ére írták ki az előrehozott parlamenti választásokat. Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elnökének elhalálozását követően a legidősebb képviselőt november 6-án megválasztotta a vajdasági parlament házelnöknek. Momo Čolakovićnak már a következő ülésen, november 16-án, lényegében csak egy fontos feladata volt: feloszlatni a tartományi parlamentet és ezzel kiírni a választásokat ugyanarra a dátumra, amikor a köztársasági rendkívüli parlamenti voksolás is zajlik majd. A tartományi parlamentben 120 képviselői helyért folyik a választási megmérettetés, és ahogyan állami szinten, itt is a részarányos elv, vagyis a jelöltlistás szavazás alapján szereznek mandátumot a képviselők. A kisebbségi pártok esetében természetes küszöböt és egyharmaddal növelt kedvezményes szorzót alkalmaznak, a többségi pártok és koalíciók esetében három százalékos a parlamenti küszöb.
DR. NAGY IMRE
Újvidéken született 1954-ben. Az általános iskola és a gimnázium elvégzése után az Újvidéki Egyetem Földrajz Tanszékén diplomázott 1978-ban. A magiszteri értekezését 1983-ban védte meg, féléves ösztöndíjjal részt vett az ELTE Regionális Földrajzi Tanszékének szakmai továbbképzésén Vajdaság környezetgazdálkodási problémáinak megoldási lehetőségei témával. 1990-ben doktorált a Belgrádi Egyetem Földrajztudományi Karán. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának és az Alföldi Tudományos Kutatóintézet tudományos munkatársa Szolnokon, majd ugyanezen intézmény békéscsabai osztályán tudományos főmunkatársként, 2002 és 2009 között tudományos osztályvezetőként dolgozik. 2009 és 2011 között az intézmény kecskeméti osztályának munkatársa. 2010-től, rendes egyetemi tanári kinevezését követően, az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának Földrajzi Intézetében egyetemi tanárként dolgozik. Az EU regionális politikája és a Városi rendszerek ökológiája tárgyakat, valamint más szaktantárgyakat oktat. A Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Karának részmunkaidős tanáraként a Környezet-gazdaságtan és az EU környezetpolitikája elnevezésű tárgyak felelőse. Eddig mintegy180 tudományos értekezése jelent meg magyar, szerb és angol nyelven, számos tudományos szakelőadást tartott Magyarországon és Szerbián kívül az USA-ban, Kínában, Indiában, Egyiptomban és Kelet-Közép-Európa országaiban.
Kutatott szakterületei a regionális politika, környezetpolitika, a határon átnyúló együttműködés földrajza és a városi területek környezetvédelme.
Hét Interreg- és IPA CBC-projektben, a Vajdaság kormánya által támogatott fejlesztési stratégiák készítésében, magyarországi fejlesztési stratégiák kidolgozásában és tudományos értékelésekben menedzserként, témavezetőként és szakértőként vett részt, valamint 2005 és 2013 között a határon átnyúló együttműködést támogató projektek értékelője volt az EU Magyarország–Szlovénia, Magyarország–Szerbia, Magyarország–Horvátország és Magyarország–Románia Interreg- és IPA-programjaiban. Pásztor István felkérésére a vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési stratégia szerkesztője. Munkásságáért 2002-ben a magyarországi Oktatási Minisztérium Trefort Ágoston-díjjal, Magyarország köztársasági elnöke pedig 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki.
2015-től a VMSZ temerini községi szervezetének elnökségi tagja, 2019-től pedig a VMSZ Tanácsának tagja. 1998 óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek.
A vajdasági magyar terület- és gazdaságfejlesztési stratégia szerkesztője volt, de részt vett a kivitelezés, megvalósítás folyamatában is.
− Büszkék lehetünk azokra az eredményekre, amelyeket el sikerült érnünk a stratégiának köszönhetően, a Prosperitati Alapítvány működésének köszönhetően. Valóban nemcsak a stratégia megalkotásában, hanem végrehajtásában, a projektumok kidolgozásában, követésében, az ehhez kapcsolódó tájékoztatásban irányító szerepem volt. Nagy feladatnak számított mindez. Elkészült később az idegenforgalmi stratégia is, melynek az volt a feladata, hogy célkitűzéseket fogalmazzon meg magyarok lakta települések turizmusa vonatkozásában. Szép eredményeket tudtunk csakhamar ezzel kapcsolatban is elérni, az ágazatnak, mondanom sem kell, szintén kiemelt szerepe van a hagyomány, kultúra, történelmi hagyaték megőrzésében, az etnológia idegenforgalom által történő hasznosításában. Mindent egybevetve, azt várjuk, arra számítunk, hogy a gazdaságfejlesztés, az idegenforgalom fejlesztése a jövőben is hozzájárul majd az itthon maradáshoz, itthon boldoguláshoz, jobb életkörülményeket teremt majd a vajdasági magyar közösség tagjai számára, illetve mindazok számára, akik ezeken a területeken élnek.
Tartományi képviselőként talán még jobb rálátása nyílna az egész Vajdaságban zajló fejlesztésekre, projektumokra, mi az, vannak-e olyan témák, gócpontok, amelyeknek a kezelését sürgetné, fontosnak tartaná mandátuma során?
− Két kérdéssel mindenképp behatóan foglalkoznék, a határon átnyúló együttműködések olyan témának számítanak, amelyek meghatározzák a gazdasági és kulturális kapcsolatokat. Emellett, nagyon szívesen hozzájárulnék egy olyan problémának a kezeléséhez is, amiről az eddigiekben nem volt olyan sok szó, de nagyon is érinti a vajdasági magyar közösséget is: a klímaváltozás hatásai. Jó lenne ezt a témát világosabbá tenni minden magyarlakta községben, meghatározni a megfelelő válaszokat a felmerülő kihívások terén. Sajnos a kérdéssel még nem foglalkozik nálunk egyetlen területrendezési, településrendezési terv, stratégia sem. Tekintet nélkül arra, hogy tartományi képviselő leszek-e vagy sem, ezt a témát a szívügyemnek tartom, s tudásommal hozzá szeretnék járulni a megoldáskereséshez. El kell beszélgetni az emberekkel, jártassá kell őket tenni, fel kell őket készíteni a klímaváltozás hozta gondokra.
Lát-e még fejlesztési lehetőségeket a vajdasági turizmusban?
− Vannak lehetőségek. Különösen a vidéki turizmusnak a fejlesztésében. A nagyobb városokban, településeken, mint amilyen a látogatottnak számító Újvidék, Szabadka, Zombor, Nagybecskerek meg tudják szinte önállóan is oldani a fejlesztéseket, segíteni most elsősorban a kisebb településeknek, például a Tisza vagy Duna menti helységeknek kellene, amelyek esetében már jelen van a kirándulóturizmus és vízi turizmus, de számos előrelépés képzelhető még el, csónakmegőrzők építésével, kikötők létrehozásával, más infrastrukturális elképzelések megvalósításával. A falusi turizmus előbbre vitelében is vannak még bőven kihasználatlan lehetőségek. A következő négyéves ciklus alkalmat adhat további sikerek elkönyvelésére ezen a téren is.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
