Vajdaságban a politikai helyzet egyre fokozódik. Igaz, az ünnepek alatt lazább a légkör, a rostélyos és a sör mellett könnyen feledésbe merült a tartományi kormány patthelyzete. A Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozat nyilvánosságra kerülése óta azonban egyértelművé vált, hogy kiéleződik a tartományi bársonyszékekért megkezdett harc.
Vajon meddig bírja a jelenlegi felállásban a tartományi hatalom megőrizni működőképességét? Az országban lassan minden szinten a haladók köré tömörült koalíció veszi át az irányítást, a tartományi demokrata, ligás és VMSZ-es koalíció még nem bomlott szét, de a foszladozás jelei már megmutatkoztak. Pásztor István, a tartományi parlament elnöke elhalasztotta a Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozatot megvitató ülést, hogy csökkentsék a politikai és társadalmi feszültséget, legalábbis ez volt a magyarázat. A nyilatkozat szövegével sem értenek egyet mindannyian a tartományi hatalomból, így valójában először egymás között kellene egyezségre jutniuk.
A vajdasági hatalomnak azonban egyre kevesebb a mozgástere, az újvidéki önkormányzattal tulajdonképpen nincs semmiféle kommunikációja, a városi haladó polgármester többször is tévé-párbajra hívta Bojan Pajtić tartományi kormányfőt, a találkozóra azonban nem került sor. Nem csupán helyi szinten adódnak kommunikációs gondok, a Demokrata Párt vezette tartományi hatalom a híres nyilatkozat óta még a DP belgrádi vezetőségével sem pendül egy húron. Dragan Đilas, a Demokrata Párt vezetője az ünnepek előtt a köztelevízió Oko elnevezésű műsorában kijelentette, nem érti valójában az európai modern demokráciák elvét, Koszovó és Vajdaság helyzetének párhuzamba helyezését azonban még veszélyesebbnek vélte.
A Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozat körül már napok óra parázs vita folyik, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga persze kapott az alkalmon, újra berobbantak a nyilvánosság elé, mint az autonómia egyetlen igazi védelmezői, mondván, ők már 23 éve az autonómiáért harcolnak. Igaz, a gyakorlatban itt-ott megszavaztak olyan határozatokat is, amelyek épp a vajdasági költségvetés megcsorbítását eredményezték, tették ezt persze a demokratákkal karöltve, de erről most nem illik beszélni. A „dedinjei arroganciát” ekkor még elfogadhatónak vélték sokan, még a tartományi haladók sem tiltakoztak ellene, annak ellenére, hogy alkotmányellenes volt.
Sokan az új alkotmány szükségességét hirdetik, mondván, eljött az idő egy újabb, modernebb alapokmányra. Szerbiában az alkotmányt viszont csak akkor illendő felhozni, ha ennek kapcsán elsüthető egy-két politikai poén is, a szabályok mindennapos tiszteletben tartása eddig ismeretlen gyakorlat. Az alapokmányok, szabályok, törvények itt nem a közjót szolgálják, hanem a hatalmi harcok eszközévé váltak.
Ettől függetlenül, a báni palota körül új szelek fújnak, megkezdődött a poénvadászat, a nyári szabadságok ideje előtt még várható egy kis csetepaté, a javát pedig majd hagyományos keretek között őszre megtartják. Lesz-e tartományi hatalomváltás, lesz-e új alkotmány, lesz-e vajdasági autonómia? Persze, már látszik a fényes jövő, egyelőre kicsit rozsdásnak tűnik, de ha megolajozzák, becsúszunk a célba. Annyi biztos, lesznek még hosszú hétvégék, rostélyosra még futja, a sör olcsó és a kenyér sem drága.