2024. július 17., szerda

Nérót Szabadka élére!

Bizarrnak nevezte a Szabadkán előállt politikai helyzetet a minap Pásztor István, az ő általa használt jelző mellé pedig még esetleg az abszurdot lehetne társítani. Mert az, ami a város politikai életében történt, és jelenleg is folyamatban van, teljesen olyan, mintha a Monty Python társulat valamely jelenetét forgatnák itt.

Miről is van szó? A jelenlegi, széles hatalmi koalíció – amelynek gerincét a Demokrata Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség alkotják – megalakulása óta igencsak zökkenőkkel működik, ami nem is csoda, ha tudjuk, milyen előzmények után alakult meg. A tavalyi hatalomalakítás óta egyfajta vihar előtti csendre emlékeztető állapot tapasztalható, szinte bármelyik pillanatban várható volt, hogy a nyakunkba ömlik a felhőszakadás.

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

A Szerb Haladó Párt tavaly május óta több ízben is felhívást intézett a VMSZ-hez, hogy irányítsák közösen Szabadkát. Ismerve a VMSZ és a demokraták közötti, rózsásnak nemigen nevezhető helyzetet, amelyet alapjaiban mérgez a választási csalások máig tisztázatlan ügye, azután a demokraták és a haladók közötti viszonyokat, melynek lényege, hogy az SZHP erőteljesen ügyködik a DP megsemmisítésén, és a tényt, hogy például a magyar–szerb megbékélés ügye kapcsán a VMSZ és a haladók között egyre korrektebb viszony alakul ki, és mondjuk Kishegyesen és Nagybecskereken koalícióra is léptek, sokan számítottak rá, hogy egy szabadkai hatalmi átrendeződés során esetleg a magyar párt és a haladók koalíciója alkotja majd a hatalmi többséget. Nos, a jelek szerint a dolgok nem ebbe az irányba haladnak. A fent felsorolt tények közül többnek is ellentmondott, sőt Monty Python-i abszurdumnak nevezhető az, ami végül történt. Koštunica Szerbiai Demokrata Pártja, amely a szabadkai hatalom része, szinte teljes egészében átigazolt a városban ellenzéki szerepben lévő Szerb Haladó Pártba. Ennek alapvetően kétféle következménye lehet: vagy az átigazoló személyeket fosztják meg tisztségeiktől, vagy pedig az ellenzéki párt is a hatalom részévé válik, és így létrejön egy gigakoalíció, amelyben mindenki uralkodik, egy-két képviselőt kivéve.

Erkölcstelenebb, áttekinthetetlenebb és kilátástalanabb helyzetet elképzelni sem lehet. Persze rögtön a magyarázatok is születtek, amelyek sejtették, hogy a város jóra ezúttal sem igen számíthat. Bogdan Laban, a szerbiai demokraták elnöke, aki az egész átigazolási mutatványt végrehajtotta, reményét fejezte ki, hogy az eddigi jó együttműködés a jövőben is megmarad. Nem maradt el Modest Dulić polgármester válasza sem, aki a mindenféle elveken átgázoló lépéseket azzal igyekezett magyarázni, hogy helyi szinten egyének közötti együttműködésről van szó, ami különbözik a pártok országos politikájától. A tavalyi választási kampány során, Szabadka főterén a Szerbiai Demokrata Párt rendezvényén Laban volt az, aki teli torokból közölte álláspontját Koszovó alkotmányjogi státusa kapcsán. Gondolom, ez is helyi jellegű dolog. Mint ahogy az is, amikor az SZDP bejelentette, nyilvános vitát nyitnának a nemzeti közösségek nemzeti tanácsairól szóló törvényről, mert szerintük annak számos rendelkezése ellentétes a szerb alkotmánnyal. A polgármester a két párt városi szervezetei közötti eddigi sikeres együttműködésre is kitért magyarázkodása során. Sőt, megalkotta tézisét, miszerint mindenkinek fel kell sorakoznia a fontos fejlesztési projektumok mögé pártállástól függetlenül. Ezzel igazából a demokraták és a(z) (új)haladók is arra törekszenek, hogy egyfajta városi nemzeti egységkormány létrehozásával, holmi közös érdekek kihangsúlyozásával igyekezzenek elmosni a tényeket és egy széles koalíció mögé rejteni ezt az elvtelen szövetkezést.

Tulajdonképpen, ha visszaemlékezünk, a demokraták és az eddigi SZDP-sek közötti együttműködés 2008 és 2010 között – amíg a VMSZ nem került a városban ellenzékbe – abban merült ki, hogy ha a demokraták valamely beadványát a VMSZ nem támogatta, akkor az ellenzéki SZDP-sek segítették ki őket voksaikkal, majd később, miután megtörtént a kenyértörés, be is léptek a hatalomba. Azóta pedig, gazdasági szóhasználattal élve, megtörtént a javak újraelosztása.

És el is érkeztünk a lényeghez. Mert ez az egész politikai hókuszpókusz ezen a szerencsétlen Szabadkán kizárólag erről szól. A fent leírt korábbi politikai átrendeződés folytán kialakult egy érdekcsoportosulás, politikusokból és üzletemberekből, akik elosztották egymás között a különféle gazdasági területeket, közvállalatokat, ágazatokat. Azóta pedig más sem zajlik, mint egyfajta rotáció. Akárhogy szavaz a szabadkai ember, akármilyen átalakulások vannak, ezek az emberek minden ilyen hatalomalakítás után elfoglalnak egy olyan pozíciót, ahonnan tovább sütögethetik pecsenyéjüket. Ha kell, bővítik a koalíciót, ha kell, még a városházát is megnagyobbítják, de a közös üzletet megóvják.

Ezt a garnitúrát, amely szemrebbenés nélkül rúg fel stratégiai együttműködéseket, és taszítja ellenzékbe sokéves koalíciós partnereit, amelynek tagjai bármiféle szövetségbe készek belemenni, csak hogy megőrizhessék pozíciójukat, ezenfelül semmi nem érdekli. Ha rajtuk áll, a büdös életben nem fejeződik be a színházépítés, ott omlik össze a szökőkút, ahol van, nem lesz Y ág, konzerválják és ezer évre úgy hagyják a sétaerdei uszodát. De ugyanígy, a Palicsi-tóból is nyugodtan kipusztulhat felőlük a teljes élővilág, mint ahogy a polgármester által a jövő évre beharangozott palicsi élménypark sem fog soha elkészülni.

Ebben a játékban mindez csak paravánként szolgál ahhoz, hogy egy látszatpolitizálás folyjon. A fenti projektumok csak a nép kábítására szolgálnak, ezek azok a dolgok, amelyekről beszélni lehet, amelyeket ígérgetni lehet, mert amíg ezek a választási kampányok témái, amíg a nép erről beszél, és ennek alapján szavaz, addig ők a színfalak mögött nyugodtan űzhetik valódi bizniszüket.

Mindannyian ismerjük Néró római császár történetét. Ő azzal igyekezett elnyerni a nép támogatását, hogy növelte az ingyen élelem és a cirkuszi látványosságok mennyiségét. A császár sokszor saját szerzeményekkel lépett fel, amelyek állítólag borzalmasak voltak, de a nép kénytelen volt ünnepelni őt, amivel csak fokozták művészi ambícióit. A legismertebb, soha nem bizonyított szóbeszéd szerint Néró egy éjszaka fel is gyújtotta Rómát.

Szabadkának számos rossz ripacsa van, akik azt képzelik, amit művelnek az profi munka, sőt, van egy ehhez illeszkedő színházépülete is. Ez a sárba ragadt és egyre mélyebbre süllyedő város képtelen kilábalni saját válságából, mert alapjaiban korhadt és romlott az egész rendszer. Talán a számos Néró egyikének kellene a város élére állnia, hogy azt felgyújtsa, és új alapokon építhessük újra a mi Szabadkánkat, olyanra, amilyen egykoron volt, és amilyennek mi mindannyian látni szeretnénk.