Szak- és felnőttképzés, át- és részképzés, életen át tartó tanulás – nem véletlen, hogy egyre többet halljuk ezeket a szavakat a környezetünkben, hiszen a sikertelen privatizációk, a gyorsan végbemenő változások és a gazdasági válság miatt az elmúlt években sok ember maradt munka nélkül, sokan a tanulmányaik befejezése után nem tudtak elhelyezkedni, és olyanokból is akadt bőven, akiknek a munkája feleslegessé vált, s mivel nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel, egyik napról a másikra munkanélküliekké váltak. A megfelelő szintű és államilag is elismert szakképzésre az elmúlt időszakban egyre nagyobb igény mutatkozott, amit a szerb állam is felismert – s habár 13 évet késett Magyarország mögött – 2014. január elseje óta Szerbiának is van felnőttképzési törvénye. Ennél fontosabb hír volt, hogy a magyar kormány a külhoni magyar szakképzés évévé nyilvánította a 2015-ös évet, s ennek a programnak a részeként március 18-án a vajdasági magyar szakképzés fejlesztéséről szóló elvi megállapodást kötött Magyarkanizsán Magyarország Miniszterelnöksége, Földművelésügyi Minisztériuma, Nemzetgazdasági Minisztériuma és a Magyar Nemzeti Tanács. Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár ezen a találkozón – amelyen Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Hajnal Jenő, az MNT első embere is jelen volt – kiemelte, hogy „alapvető cél ráirányítani a figyelmet a szakképzés fontosságára, mivel most a legégetőbb probléma az elvándorlás, és erre kell hathatós válaszokat találni”.
Csütörtökön a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Felnőttképzési Intézete 24. alkalommal rendezte meg a Közművelődési Konferenciát, amely az idén a hallgatók és oktatók közös szakmai fóruma volt. A helyi Szent-Györgyi Albert Agórában megtartott rendezvényen az is megerősítést nyert, hogy Magyarországon a jövőben nem indul andragógia (felnőttképzés) alapszak, viszont a mesterszak megmarad. Négy évvel ezelőtt Szegeden 150-en választották az andragógiát, az elmúlt években ez a szám a tizedére csökkent, tavaly nem is indították el a képzést. Az okok keresése jelenleg is zajlik, de az biztos, hogy nem tett jót a felnőttképzésnek Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének 2013. márciusi nyilatkozata, amelyben azt mondta: „Szerintem azért választják sokan, mert az a legegyszerűbb. Ha oda bejutok, bármi lehet belőlem. Ez az a tücsökszak”.
Jogos a kérdés: hogy kerül a csizma az asztalra? Vagyis mi köze a vajdasági magyar szakképzésnek a Magyarországon történő oktatási reformokhoz, és ahhoz, hogy az andragógia Parragh szerint tücsökszak? Először is az, hogy a szakképzés és a felnőttképzés nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, s mindkettőnek a sikeres lebonyolításához szakemberekre van szükség, s Szerbiában jelenleg csak Belgrádban folyik andragógus-képzés, természetesen szerb nyelven. A vajdasági magyarok közül ezért is választották többen a szegedi és a pécsi képzést. A másik pedig az, hogy az MNT-nek már van egy kidolgozott Felnőttképzési stratégiája, amely a 2012–2017 időszakra szól. Ha a Pásztor István által elmondott mondat – „a magyarországi pénzeszközökből három gyakorlati tanlétesítmény jön létre Magyarkanizsán, Topolyán és Szabadkán” – a közeljövőben megvalósul, akkor el kellene távolítani a port a 2012 augusztusában elkészült stratégiáról, hiszen így nemcsak a középiskolások kezébe kerülhetne piacképes szakma, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik jelenleg munkanélküliként szerepelnek a nyilvántartásban. Talán fontos még elmondani, hogy 2013 októberében a vajdasági magyar felnőttképzésről már tartottak konferenciát Magyarkanizsán, amelyen nagyon sok értékes információ hangzott el, s a közvélemény érdeklődését is – ideig-óráig – sikerült felkelteni a felnőttképzés iránt. A legnagyobb sikerrel működő modell Adán található, ahol a helyi Termometal és a Műszaki Iskola már évek óta együttműködik, s a cég jelzi, milyen szakképesítésű egyénre lenne szüksége, az iskola pedig igyekszik ennek eleget tenni.
Felmerülhet sokakban a kérdés: a megszerzett szakképesítés után nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy valaki elhagyja a szülőföldjét? Persze, hogy fennáll, hiszen ha Nyugat-Európában is piacképes szakmáról van szó, akkor nehéz ellenérveket találni. Viszont, ha valaki befejezi a képzést és Szerbiában azonnal munkába állhat, akkor az elvándorlási hullám méretét lehet csökkenteni. Néró, az ókori Róma őrült császára szépen megmondta: Cirkuszt és kenyeret a népnek! Bárhová tekint az ember, Szerbiában cirkuszból nincs hiány, viszont kenyeret – jobbik esetben – akkor adnak, ha dolgozik is az ember…
