MagyarZó Pistike messéi

Amama egész héten azt leste, hogy mikor hozzák a tűzifát, amit még a múlt hónapban befizettünk, atata meg azt, hogy mi sül ki abból az osztályfőnöki órából, amit a Pásztor István hívott össze a tartományi képviselőházban. Megjelennek-e mind a nebulók, vagy lesz, aki elblicceli, mint ahogy a Zacsekpeti szokta, ha összeszed néhány intőt.

– Engem most főleg a tüzelő érdekel, Tegyula, mert amilyen bolondos az időjárás mostanában, lehet, hogy már októberben fűteni kell. Nem is értem, miért fontos neked az a képviselőház? Úgyse ott döntik el, hogy mennyibe kerüljön a kenyér meg a krumpli.

– Nemcsak kenyérrel meg krumplival él az ember, Tematild – válaszola bibliai idézettel az én bölcs faterom. – Vannak ennél fontosabb dolgok is. Például az, hogy mikor vergődnek már végre zöld ágra az itteni pártok, mikor szűnik meg ez az idegtépő huzavona, a folytonos gyalázkodás. Így nem tud működni a kormány.

– Biblia ide vagy oda, azért hiszem, a Boján meg a Nenád most már nagyon sajnálja, hogy nem mentek el a Pásztor találkájára – válaszola amama. – Lehet, hogy elutaztak vagy lagziba kellett menniük.

– Miből gondolod, Tematild, hogy a demokraták és a társaik megbánták, amiért nem fogadták el a házelnök meghívását? – csodálkoza atata.

– Abból, hogy állítólag nagyon jól sikerült a találkozó. Én is láttam a híradóban, hogy mindenki nagyon jókedvű volt, aki megjelent, olyan vidáman nevetgéltek, mintha nem is lennének vetélytársak. És egyáltalán nem zavarta őket, hogy a Pásztor katolikus, ők meg pravoszlávok.

– Hogy jut eszedbe a felekezeti kérdés, Tematild? – bosszankoda atata. – Tudod jól, hogy ilyesmit nem illik feszegetni a közéletben, mert ez mindenkinek a magánügye.

– Úgy jut eszembe, Tegyula, hogy maga Pásztor István nyilatkozott róla. Azt mondta: a demokraták meg a ligások azért nem mentek el a találkozóra, mert nem akarják, hogy egy katolikus magyar dirigáljon nekik.

– Matild! Először is nem így mondta, az újságok félremagyarázták szavait. Másodszor pedig csupán azt a benyomást akarta érzékeltetni, hogy egyes politikusoknak derogál, ha egy kisebbségi próbálja rávenni a többségi pártokat az együttműködésre. Vagyis arra, hogy alakítsanak egységkormányt.

– Én meg azt mondom, hogy kár volt erőlködnie a békéltetéssel – legyinte a kukacos Zacsek. – Mert úgysem lett belőle semmi, közben a demokraták meg a ligások szemében még ez a rengeteg eső se mossa le róla azt a gyanút, hogy valójában csak a haladóknak meg a szociknak akar kedvezni. Hozzásegíteni őket ahhoz, hogy Vajdaságban is bejussanak a hatalomba meg a zsíros állásokba, lehetőleg választások nélkül. Olvasom a haladók hencegését, hogy a találkozó után a tartományi kormány már bukottnak tekinthető.

Jaés a suliban mi is tanultunk a hatalomról!

A Julika tanárnő szerint azért kell tanulnunk, mert a tanulás tudást ad, a tudás pedig hatalom. Vagyis a tudás hatalmat jelent, a hatalom pedig pénzt.

– De maga a pénz nem boldogít, még akkor sem, ha mindent meg lehet venni vele! Értitek, gyerekek?

– Én értem, tanárnő – jelentkeze a Zacsekpeti. – Csak azt nem értem, ha a pénz nem boldogít, akkor a politikusok miért marakodnak annyit a hatalomért?

Ámde a topolyaiknak tök mindegy, hogy lesz-e egységkormány vagy nem lesz, mert a Krivaja akkor is bűzleni fog! Atata a múltkor arrafelé autózott, és majd el szédült a terjengő illatoktól.

– Szégyen, gyalázat, hogy nem tudják megtiltani az érintett üzemeknek, hogy beleengedjék szennyvizüket a patakba – füstölge a Zacsek. – Inkább ezzel a problémával szórakoznának a pártvezetők, mint azzal, hogy ki legyen a kormányban.

– Hja, Zacsek, politizálni meg nyilatkozgatni sokkal könnyebb, mint valami konkrét dolgot elintézni – bólogata atata. – A környezetvédelem különben sincs divatban mifelénk, a folyópartok óriási szemétlerakóra emlékeztetnek. Ha egy brüsszeli csatlakozási biztos alaposabban körülnézne nálunk, sohase jutnánk be az unióba.

– Ez igaz, ott bizony rend van – helyesele amama. – A sógornőm mesélte, hogy egyszer milyen nagy szégyenben maradt Bécsben. Szokásához híven összegyűrte és eldobta a kiárusításról szóló reklámcédulát, amit az egyik áruház előtt nyomtak a kezébe. Erre egy járókelő utána szólt, hogy asszonyom, el tetszett veszíteni valamit! Úgy hogy fel kellett vennie és beledobni a szemétkosárba.

– Nekem pedig egy röpcédulát nyomtak tegnap a kezembe az LGB-sekről – szóla a Zacsek.

– Ez valamilyen új mosógép márka, zomzéd? – érdeklőde amama.

– Nem, a melegeket emlegetik így. A jövő héten lesz a felvonulásuk Belgrádban, de a patrióták már megkezdték az ellenkampányt. Két kigyúrt marcona pasas osztogatta a cédulákat a járókelőknek. Látszott rajtuk, hogy nem az a kimondott testvéri szeretet hatja át őket, és megfojtanának mindenkit, aki nem az ő ízlésük szerint való. Már előre sejtem, hogy nagy cirkusz lesz ebből a rendezvényből!

A Zacsek sógora a múltkor Pesten a barátjával véletlenül egy meleg bárba ült le kávézni, de csak akkor kapcsoltak, hogy hová kerültek, amikor a szomszéd asztalok felöl elkezdtek kacsingatni rájuk a férfiak. Odaintették a pincért, hogy tegyen valamit, hogy ne zaklassák őket.