Ámazonban amama tisztára bepánikolt a sertésinfluenzától, és totál elrontotta a majálisunkat. Mert eltiltotta a családot a zaftos malacpecsennyétől meg atata kedvencétől, a zillatos hagymás csevapcsicsától, mellyel a tranzíciós melósok ünnepelik mostanában a munkanélküliség nemzetközi napját. Nekünk meg nyeszlett csirkecombbal szúrta ki a szemünket.
– Fő az óvatosság Tegyula! – adta ki a jelszót amama. – Mit tudom én, hogy nem volt-e náthás az a disznó, melyből a csevápot csinálták. Vagy lehet, hogy egyenest Mexikóból származott. Még az hiányzik, hogy mi is elkapjuk a veszélyes pandémiát.
– Nyugodj meg Tematild, egyelőre semmi ok a ribillióra. Pillanatnyilag nincs szó pandémáról, vagyis világméretű járványról, csupán elővigyázatosságból tiltották meg a mexikói húsbehozatalt és ellenőrzik az onnan érkező utasokat. Mivel azonban elég messze van tőlünk a tekilla, a kaktuszok meg a szombrérók országa, és mi se tervezünk az ottani csodás tengerparon nyaralni, kár ennyire izgulnod.
– Pedig én már majdnem befizettem egy latinamerikai körutat – viccelőde a Zacsek. – Csak a sertésinfluenza miatt álltam el, meg azért, mert az újgazdagok mind elkapkodták előlem a luxusapartmanokat.
– Ne hencegjen Zacsek, amikor a múlt hónapban is tőlem kért kölcsön sörre meg májashurkára – inté őt atata. – Maga legfeljebb a szandzsáki textilmunkásokhoz képest gazdag, akik napok óta éhségsztrájkolnak a tizenöt éve elmaradt mizerábilis fizetésükért. A vezetőjük pedig elkeseredésében még a kisujját is levágta, hogy végre felfigyeljenek rájuk.
– Borzasztó árat fizetett, annyi szent – kommentálá a Zacsek. – El se akarom hinni azt a szörnyűséget, amit ez az elszánt szakszervezeti funkci állított: hogy részben el is fogyasztotta a levágott ujjperecet. És mindezt csak azért tette, hogy a kormány egyáltalán napirendre tűzze a problémájukat.
– Különös, hogy a kúlai izompacsirta kosarazónak, aki félholtra verte amerikai diáktársát, nem kellett öncsonkításhoz folyamodnia, hogy kifizessék helyette a csaknem egymillió dollár elégtételt a károsultnak – folytatá atata. – Pedig abból a pénzből megoldhatták volna a Novi Pazar-i melósok problémáját.
– Azok a szegény szandzsáki textilisek is inkább kosárlabdáznának, minthogy divatjamúlt alsóneműt gyártanak, amit a kínaiak jobban tudnak – vélekede amama.
– Hogy jön ide a kosárlabda, Tematild? – döbbene atata.
– Úgy, hogy ti, férfiak bolondultok a sportolókért, és akkor se sajnáljátok tőlük a pénzt, ha a család éhezik.
Jaés egy idősebb Zvezda-szurkoló készülődik a Partizánnal vívott örökrangadóra. A felesége nézi, amint a férje a klub színeibe öltözik.
– Apukám, ahogy elnézlek, te már jobban szereted a Zvezdát, mint engem.
– Anyukám, ahogy én téged elnézlek, lassan a Partizánt is!
Amama meg azt hallotta, hogy a Pásztor István elefántokkal találkozott.
– Matild, te már megint félrebeszélsz! A Pásztor csak azzal példálózott, hogy a VMSZ, melynek mindössze négy képviselője van a szkupstinában, úgy terelgette a kormányt, mint ha egy légy irányítana egy elefántcsordát. Ennek ellenére sikerült ráncba szednie őket, és akkor a magyarok is megszavazták a büdzsét.
– Elég nagy szégyen, hogy egy kisebbségi párt kénytelen rákényszeríteni a kormányt, hogy tartsa tiszteletben az alkotmányt, és fizesse ki a vajdaságiaknak a jogos hét százalékot – háborga a Zacsek. – De legalább megmutattuk a Cvetkovicsnak, hogy nélkülünk nem sokra megy.
– Az is, szegény, képzelem, hogy mennyire szégyelli magát – szóla amama.
– Miért szégyenkezne a kormányfő, Tematild? – döbbene atata.
– Azért, mert a magyarok csak leckéztetik, de a tüntető melósok tolvajnak is kikiáltották, amikor a héten felvonultak az ablaka alatt, és azt skandálták, hogy „Munkát, kenyeret!”.
– Nagy hibát követett el a kormány, amikor nem tartotta itt az Ante Márkovicsot, aki tizenöt év után ismét eljött Belgrádba – sóhajta a Zacsek. – Megtaníthatta volna őket arra, hogy kell olyan jólétet teremteni, hogy ennyi idő után is emlegessék az ő időszakát!
Jaés a nemrég nősült jeles miniszterünk találkozik a barátjával.
– Na, haver, hogy tetszik a házasélet?
– Ne is kérdezd, a feleségem folyton az első férjéről beszél.
– Akkor a te helyzeted jobb, mint az enyém. Az én feleségem meg állandóan a jövendőbeli férjét emlegeti.
PISTIKE, pánikos szurkoló és májusi pacsirta
