Amama totál össze van zavarodva a vajdasági deklaráció miatti hajcihőtől, ami a héten zajolt a zújvidéki báni palotában.
- Én csak annyit értek ebből az egész rumliból, Tegyula, hogy a haladók meg a szocik nagyon féltenek bennünket Vajdaság Köztársaságtól, amit a zentai Pajtics Boján meg Pásztor István erőltet, mert akkor elszakadunk Szerbiától, és ki tudja, hogy mi lesz a sorsunk? Nekik pedig csak a szent Koszovójuk marad, amiből szintén nem lehet megélni. Ezért gyűjtöttek össze egy laszkocsira való aláírást, hogy megmentsenek bennünket a szeparatista vezetőinktől.
- Már megint a piacon szerzed az információkat, Tematild! – inté őt atata. –Szó sincs elszakadásról, ahogy eme volt radik állítják, a deklaráció csupán a tartomány alkotmányos jogainak védelméről szól. Például arról, hogy ne csak száz dinárt kapjunk vissza fejenként Belgrádtól a befizetett adónkból, ami még egy kiló krumplira se elég, hanem amennyi tényleg megillet bennünket. De Vucsicséknak nagyon kapóra jött ez a deklarációs ügy, hogy megpróbálják leváltani a tartományi vezetőket, mert már csak ők dacolnak a kormánypártokkal. Ezért rendezték meg a félresikerült áprilisi újvidéki nagygyűlést, felbérelt napidíjas mítingelőkkel, utána pedig az aláírásgyűjtést.
- Engem nagyon meglepett, hogy az adai magyarok is ilyen nagy patrióták lettek, és ennyire támogatják Vucsicsék kezdeményezését – csodálkoza a Zacsek. – Meg is kérdeztem az adai sógoromtól, hogy ő is aláírt-e a petíciót, amellyel új választásokat sürgetnek? Azt válaszolta, hogy igen, aláírta, de úgy értette, hogy a szúnyogirtást sürgetik, mert már nagyon elszaporodtak ezek a kis vérszívó dögök a Tisza-parton, nem győznek vakarózni a horgászok.
- Nem az volt a fő baj, hogy sokakat megtévesztettek, hanem az, hogy gyanúsan sok az azonos kézírás az aláírásoknál – folytatá atata. – Például az adai petíciós ívek egész első oldalán mintha ugyanaz a személy írt volna alá.
- Amilyen szorgalmasak az adaiak, lehet, hogy éppen siettek munkára, és nem volt idejük sorban állni a standnál – okoskoda amama. - Ezért szóltak az aláírásgyűjtőknek, hogy csak nyugodtan írjanak alá helyettük.
- Te csak ne próbáld védeni őket, Tematild. Megnyugtatlak, találnak maguk is magyarázatot ezekre a primitív trükkökre, mint amilyen a rengeteg gyanús aláírás. Pedig a tavalyi választásokon éppen ők lármáztak a leghangosabban az állítólagos választási csalások miatt, azt állították, hogy zsákszámra találtak hamis szavazócédulákat. Most meg ők keveredtek hasonló csalásba.
Az adai szállodába megérkezik egy belgrádi pártaktivista. A segítőkész portás bemondás alapján előzékenyen kitölti neki a bejelentőt, és aláírásra átnyújtja. Meglepetésére a vendég aláírás helyett három keresztet rajzol aláírás helyett.
- Elnézést, mik ezek a keresztek?
- Hát az aláírásom!
- És elől, ez a kisebb kereszt?
- Ja, hát az a doktorátusom – húzza ki magát a vendég.
Ámde történt valami jó is a héten: Dacsics Ivica meg a pristinai Hashim Thaci kiegyezett a koszovói megállapodás végrehajtásáról!
- Ha ez igaz, akkor szerintem Ashton Katinka megérdemelné, hogy szobrot emeljenek neki Belgrád főterén – vélekede a Zacsek. – De lehetőleg márványból, mert a bronzot úgy is ellopják.
- Nem értem a csavaros diplomáciai észjárását, Zacsek – lepőde meg atata. – Miért kapna szobrot eme angol bárónő Belgrádban?
- Hogyhogy miért, Gyula zomzéd? Mit gondol, mikor állapodott volna meg egymással e két konok balkáni vezető? Soha a büdös életben! Láttam a brüsszeli felvételt, ők ketten olyan morcosan tekintenek a kamerába, mintha az imént hagyták volna abba a pofozkodást, és csak a bárónő mosolyog. Gondolom, a megkönnyebbüléstől, hogy végre lerázta őket a nyakáról.
- De mielőtt szobrot emelnek Katinkának, el kellene őt küldeni Mitrovicára is – kotyoga közbe amama.
- Miért utazna az észak-koszovói patrióták fellegvárába a főképviselő asszony, Tematild?
- Azért, hogy ott is elfogadtassa a megállapodást. És ha sikerül, akkor én nem bronzszobrot, hanem Nobel-békedíjat adnék neki.
Jaés Ashton Katinka beállít a mitrovicai elöljárókhoz, és közli velük, hogy meghozta a Pristinával kötött megállapodást. Ha elfogadják, akkor jobbra fordul az életük, békességben élhetnek az albán szomszédokkal, az unió milliós beruházásokkal virágoztatja fel az egész vidéket. Nem kell a Belgrádból kapott segélyből tengődniük, mert új munkahelyek nyílnak, mindenki dolgozhat!
- Csak egy aprócska kérésem lenne ennek fejében – mondja a brüsszeli megbízott. –Ki kellene, hogy fizessék az utiköltségemet.
- Na – legyint a mitrovicaiak vezetője -, rögtön sejtetettem, hogy egy nagy svindli az egész.
PISTIKE, dacoló szakadár és vakarózó horgász
