...2020-at írunk: az Európai Unió Koszovóval együtt Szerbia tagja lett. 1:1 arányban váltották az eurót dinárra, de az utcán csak hétért adtak egyet. Szabadkán állítólag a bank még egyért adta, de mire odaértem, elfogyott. A helyi basa felvásárolta.
Pedig bemondta az egyedüli szabadkai és vajdasági magyar rádió és tévé az interneten, hogy mindenkinek jut. Úgy látszik, már a médiának sem lehet hinni, noha a Pannon-lavór médiaszatellitje mindig jól értesült, van honnan, családi alapon.
Álmomban 2010-es lapokat olvastam, amelyekben egy párt tiszteletbeli elnöke elmondja ötször, ő többet nem politizál, visszavonult, csak a családjának él. Hogy nyilatkozgat, az nem politika, hanem, izé, valami más... (Azt álmodtam, én sem politizálok, hanem csak cikket irkafirkálok, reszelem a körmöm, és beszélek össze-vissza, mint a nyuszi a viccben.)
2020-ra a vajdasági magyarság egy nagy család, és hagyományosan egy családfője van. Úgy hívjuk: a Don. (Nevét nem is mondjuk ki, akár a zsidók Jehováét.)
A Don lett az egyesített hadak és a VMSZ, az MRM, a VMDP(K) és a többi pártunk elnöke, vezére, az MNT elnöke, a vízügy, az erdészet, a bankügy első embere, a Forum főcenzora és a színház igazgatóbizottságának az elnöke, mert aki visszavonult a politikából, annak sok-sok civil ügyre (vagyis a családjára) marad ideje. Minden évben ünnepélyes tornabemutatóval és stafétával köszöntjük a visszavonult politikust. 2020-ban pedig filozófusaink felavatják a szobrát. Ágoston, a megszűnt, faxgépnek álcázott VMDP elnöke közleményében Kant nyomán kimutatja, hogy miképp lehetséges minden felelősséget másra kennie annak, aki polgármester meg kormányalelnök is volt (és isten tudja, még mi nem). Mint egy igazi Donnak, aki semmit se csinál közvetlenül, így el se lehet kapni.
Az ünnepséget egyedül Páll Sándor zavarja meg. Tízéves Corax-karikatúrát lobogtat 2009 decemberéből(!), melyen a szerb elnök előhúzza Kasza Józsefet a kincstári ládából és leporolja. Pállt két ember karon fogja, elvezeti, de visszajön, s ijedtében, meg alighanem tévedésből, még a VMDK-t is visszaadja Ágostonnak, majd elvágtat a Magyar Polgári Remény Szövetségtől kapott hintalován.
Boris Tadić, a Szerb Pravoszláv Királyság pátriárkája és örökös igazgatóbizottsági elnöke is megjelenik a Don előtt, csodálatát fejezi ki, mivel neki 2004 és 2010 között sem sikerült hivatalos áron devizát váltania, ezért nem tudott egy kanyi vasat sem megspórolni köztársasági elnökösködése alatt. De azóta az angol királynőtől kapott arany kiskanál-komplettet, ez már az övé, ám ha akarja, odaadja a Donnak, azzal lehet kevergetni-kavargatni. Pironkodva vallja be, hogy a Dontól kapott szakértői tanácsoknak hála a DP is egy nagy család lett, így ő maga pápakirályként csalhatatlan és felelősségre nem vonható. Hálája jeléül a Donnak ajándékozza Szlóbó kanapéját is, amiről rögvest közvetítőt katapultálnak a déli tartományba „Kosovo ne damo! Vlast ne damo! Nikom ništa ne damo!” feliratú pólóban.
Álmomban végül a fülemben cseng a Pannon Rádió hangja. Pásztor István 3651. rodostói levelét olvasták fel, melyben nénjének arról ír, hogy rituálisan immár tizedszer szórta a saját fejére a hamut a Magyar Koalíció vezérkara, és végső vágyuk, hogy szülőföldjükön nyugodjanak, a szabadkai színházból kialakított mauzóleumban, de kéri szépen drága nénjét, ne küldjön több csevapos szármát, rácpontyot és penkit, mert a nemzeti tanács gasztronómiai bizottsága annak fogyasztását nemzetárulásnak tartja.
