Amikor az államfő a koszovói helyzettel kapcsolatos, általa is rossz híreknek nevezett tényeket közölte, a jó hírekre is kitért. Szerbia gazdasági helyzetére is. Elmondta, hogy az év első 10 hónapjában Szerbiában 4,5 százalékos volt a gazdasági növekedés, ami elsősorban annak köszönhető, hogy sikerült végrehajtani a reformokat. A közadósság drasztikus csökkenéséről is beszélt. Az államadósság most a GDP, azaz a bruttó hazai össztermék 56,1 százalékát teszi ki. Legutóbb 2012 végén volt ilyen alacsony szinten. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy abban bízik, hogy január 1-jétől 47 és 48,5 százalék között lesz az államadósság szintje, GDP-arányosan.
A pénzügyminiszter másnap a szerb parlamentben jelentette be, hogy Szerbia törlesztette az 1,03 milliárd dolláros adósságát, mégpedig úgy, hogy a régi hitel törlesztéséhez nem kellett új hitelt felvennie. A jelenlegi árfolyamon mintegy 890 millió eurót kitevő adósságot az év közben megtakarított pénzekből fizették vissza. Mali kijelentette, hogy mivel így 1,03 milliárd dollárral csökkentették a közadósságot, az a GDP 56,1 százalékáról 54,1 százalékra csökkent.
MUNKAERŐPIACI TRENDEK
A rekordalacsony, mindössze 11,3 százalékos munkanélküliségi rátáról az államfő és a pénzügyminiszter is beszélt. Természetesen közismert, hogy a nemrég még csaknem 30 százalékos rátát nemcsak az új munkahelyek megnyitásával sikerült elérni, hanem a demográfiai folyamatok és az elvándorlás is közrejátszott ebben. A férfi lakosság körében a harmadik negyedévben 10,5 százalékos munkanélküliségi arányt mértek, a nőknél pedig 12,2 százalékosat. Az országon belül Vajdaságban jegyezték a legalacsonyabb, 7,9 százalékos munkanélküliségi rátát.
Figyelemre méltó, hogy korábban mindig csak a munkanélküliek számának csökkenéséről beszéltek, a foglalkoztatottak számának alakulása viszont sokáig tabu volt. Most azonban már az is ismert, hogy a foglalkoztatottsági ráta új rekordot ért el, vagyis a mögöttünk álló időszakban 49,2 százalékot tett ki – a férfiak körében 57,3, a nők körében pedig 41,7 százalékos volt – derül ki a Köztársasági Statisztikai Intézet által közzétett, a munkaerőről szóló közvélemény-kutatás eredményeiből. Tudjuk, hogy ilyen esetekben is kifogásolhatók a módszerek, illetve, hogy sok elmaradott térségben élő személy perspektívájából ez valószerűtlen, de mégis előrelépésnek tekinthető.
Sokan vannak, akik az eredmények ismertetése kapcsán csak legyintenek, mert az emberek sokasága a saját bőrén nem igazán érzi a javulást, a makrogazdasági adatok nem jelennek meg azonnal pénz formájában a pénztárcákban vagy a bankszámlákon. A pénzügyminiszter ígérete szerint azonban a következő időszakban érezhető lesz a bevételek növekedése.
Ha csupán a makrogazdasági mutatószámokat nézzük, rövid távon jónak látszik a helyzet. A tavalyi szerény bővülést követően az idén erőteljesebben növekszik a gazdaság. A tizedik hónapban jegyzett 4,5 százalékos GDP-bővülés éves szinten valószínű nem lesz meg. A Koszovó által bevezetett vámok is visszavetik a gazdaság teljesítményét. Pontosan nem tudni, mennyivel. Az államfő egyik beszédében 0,2-0,3 százalékot emlegetett. Mindenesetre, ha a bővülés elérné a 4 százalékot, az valóban figyelemre méltó eredmény lenne. Valójában ezzel megkezdődhetne egy nehéz és hosszan tartó felzárkózási időszak. Tudni kell azonban, hogy a sikeres gazdasági felzárkózás ritka jelenség. Az elmúlt több mint fél évszázad tapasztalatai azt mutatták, hogy 100 közepes fejlettségű gazdaságból csak minden tizedik tudott felzárkózni a legfejlettebb országokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem sikerülhet. A felzárkózás egy nagy lépés, amihez nagy változtatásokra van szükség, spontánul pedig nem szokott létrejönni. Az átlagos európai fejlettségi szint megközelítéséhez nagy változásokra, átfogó versenyképességi fordulatra van szükség.
MINŐSÉGI VÁLTOZÁSOK KELLENEK
Mivel az adatokból arra következtethetnénk, hogy a munkaerőpiaci tartalékokat már sikerült mobilizálni, a következő feladat a gazdaság termelékenységének és versenyképességének a javítása lenne. Sok esetben a versenyképesség javulásának a gátja lehet, ha a rövid távú politikai érdekek szembe mennek a hosszú távú versenyképességi lépésekkel. Ilyenkor ugyanis a kormányok jellemzően kevésbé hajlandók meghozni áldozattal járó döntéseket. A kormányzatnak azonban nem az a dolga, hogy közvetlenül avatkozzon be a cégek működtetésébe, és ezt nem is tudná hatékonyan megtenni.
Fontos, hogy a kormányzat megfelelően azonosítsa, milyen területeken van tennivalója, és milyen területeken kell csak a szabályok megfelelő kialakításával versenyre bíznia a gazdasági teljesítmény javulását.
Az állam hatékonyságának növelése terén is történtek előrelépések. Néhány szférában elindult a digitalizáció, de a bürokrácia és a szürkegazdaság visszaszorítása is az égető feladatok közé tartozik. Az állam iránti általános bizalom erősítése is fontos lenne. A gazdasági szereplőknek nehezebb egy olyan államban bízniuk, amely nemcsak szabályozó, hanem kiterjedt gazdasági érdekeltségekkel is bír. A tapasztalatok szerint ugyanis az ilyen modellekben rengeteg az érdekkonfliktus. A teljesítmények transzparens mérése jelenthet részleges megoldást erre a gondra. Ehhez azonban az államtól ténylegesen független elbíráló és értékelő szervezetek kellenének.
A munkát terhelő adók csökkentése is minden bizonnyal segítené a felzárkózást a juttatások terén. A munkanélküliek egyre csökkenő száma mellett a klasszikus munkahelyteremtés helyett a jövőben a munkaerő megfelelő átcsoportosítására kellene fókuszálni, hogy a foglalkoztatás olyan ágazatokban realizálódhasson, amelyekben az a legmagasabb hozzáadott értékkel és azzal együtt a legtöbb hozadékkal párosul.
