Érdekes és meglepő adatot olvashattunk a minap arról, hogy Szerbia polgárai mennyire eladósodtak. Nos, minden lakosra 450 eurós tartozás jut, de ha csupán a munkaviszonyban levőket vesszük figyelembe, az egy főre eső adósság eléri a 900 eurót.
A nemrégiben közzétett adatok arról tanúskodnak, hogy Szerbia lakosai nincsenek is olyannyira eladósodva, mint a környező országok polgárai vagy más hasonló cipőben járó ország lakosai. Sőt, az adatok még arról is szólnak, hogy a felvett kölcsönöket nálunk az elvárt rendszerességgel törlesztik a polgárok. Az esetek mindössze 1,4 százalékára jellemző, hogy késnek az adósok a részlettörlesztéssel és ez a késedelem sem túlságosan veszélyes, hiszen legfeljebb 60 napra tehető. Igaz, hogy még ez is némi növekedést mutat a tavalyi adatokhoz képest, mely szerint 0,2 százalékkal fegyelmezetlenebbek az adósok a törlesztés tekintetében az idén.
A kölcsönök szerkezetét tekintve Szerbia polgárai leginkább lakásvásárlási vagy tatarozási kölcsönt igényelnek, a második helyen a mezőgazdasági kölcsönök állnak, s meglepő módon az utóbbi időben egyre inkább csökken az úgynevezett készpénzkölcsönök iránti kereslet. Úgy látszik, jól mérlegelnek a kölcsönigénylők, s megfogadták Radovan Jelašić bankkormányzó tanácsát, aki szerint csak az vegyen fel kölcsönt, akinek nagyon muszáj, ennek szellemében járnak el.
Nézzük, mi történik akkor, ha valaki nem törleszti a szerződésben megszabott pontossággal a kölcsönrészletét. A bankok bevett szokása szerint ilyen esetben többnyire valamennyien hasonló módszert alkalmaznak, először telefonon felhívják a klienst, és figyelmeztetik, hogy jobban ügyeljen a kölcsönrészlet fizetésre, majd ha a telefonbeszélgetés nem jár sikerrel, írásbeli figyelmeztetést küldenek. Ha ez sem hozza meg az eredményt, akkor a bankból kiküldenek házhoz egy személyt, hogy beszélgessen el a kölcsönigénylővel, mérlegelje, hogy milyen eljáráshoz folyamodjanak. Ha még ez a megegyezés sem hozza meg a gyümölcsét, akkor következik a bankszámla zárolása.
A ProCredit Bankban bevett szokás, hogy rögtön az első napon, amint a késedelem nyilvánvalóvá válik, felhívják a klienst, udvariasan figyelmeztetik arra, hogy talán megfeledkezett a dátumról, és esedékes lenne a részletfizetés. Van olyan bank, ahol ehhez a lépéshez csak a hatodik napon folyamodnak, az Erste Bankban például csak a tizedik napot követően küldenek egy írásbeli felszólítást, majd ezt megismétlik 20 és 40 nap után is.
Amikor egyértelművé válik, hogy valamilyen gond merült fel, és akadozni fog a részletfizetés, a bankok kiküldik a munkatársukat az adóshoz, hogy megbeszéljék, miként orvosolják a felmerült problémát. Ilyenkor általában a részletfizetési időszak átütemezését szokták ajánlani a bank részéről, legtöbb esetben 90 napos haladékot ajánlanak fel, de van olyan helyzet is, amikor ezt csak két hónapra szűkül. Ha a megbeszélt átütemezési terv alkalmazása után sem változik a helyzet, konkrétabb lépésekhez folyamodnak a pénzintézetek. Ekkor következik be a számlák zárolása, és az ezután közvetlenül várható intézkedés a kényszermegfizettetési eljárás foganatosítása. Ez már a végső fázisa a kölcsön megfizettetésének, mert ezután mindig a lefoglalás következik és a lefoglalt ingatlan értékesítése. Az eladási árból fedezik majd a kölcsönt.
A bankok nem szívesen alkalmazzák a kényszerintézkedést, húzzák, halasztják az időt, és a klienssel közösen igyekeznek valamilyen megállapodásra jutni. Leginkább a kölcsönök átütemezését szokták javasolni, ami az esetek nagy többségében sikerrel jár. Az a tapasztalatuk, hogy ha némi lélegzethez jutnak a kölcsön visszatérítők, tudják rendezni soraikat, s bizonyos idő eltelte után ismét képesek lesznek rendszeresen törleszteni a részleteket.
Azon kölcsönök esetében, ahol a kezesek vállalták magukra a felelősséget, talán nem fecsérelnek annyi időt a bankok a megegyezésre, hanem megkísérlik a kezeseken keresztül behajtani a kölcsönrészleteket. Noha, az a tapasztalat, hogy ezt sem túl nagy örömmel alkalmazzák, mert a bankoknak mindenképpen az a céljuk, hogy az fizesse vissza a felvett kölcsönt, aki igényelte. A jelzálogos kölcsönök esetében a bankok nagyobb biztonságban érezhetik magukat, hiszen ilyenkor, ha a többszöri felszólítás sem jár sikerrel, sor kerülhet a jelzálog értékesítésére, s a befolyt pénzből a kölcsön visszafizetésére.
