Feledhetőnek mondható az elmúlt év, legalábbis gazdasági szempontból nyugodtan állíthatjuk, hogy rossz és fárasztó volt 2007. Elsősorban azért, mert a gazdaságot tavaly is ( mint előtte annyiszor), a politika szolgálatába állították és a politika érdekeinek rendelték alá.
Feledhetőnek mondható az elmúlt év, legalábbis gazdasági szempontból nyugodtan állíthatjuk, hogy rossz és fárasztó volt 2007. Elsősorban azért, mert a gazdaságot tavaly is ( mint előtte annyiszor), a politika szolgálatába állították és a politika érdekeinek rendelték alá.
Nézzük tényekkel alátámasztva mivel bizonyíthatjuk ezt az állításunkat! A hivatalos állami értékelés nem ismeri el ugyan, de bizonyíték van rá, hogy igen is többszörösen túlszárnyalták a tervezett inflációt. Az egyszámjegyű helyett az év utolsó napjaira, kétszámjegyű inflációt jegyeztek, úgy hogy a 2007-es évet 10,1 százalékos pénzhígulással zártuk.
Ezt hallván a politikusok csak legyintenek, szerintük nem is olyan borzasztó a 10 százalékos infláció. A lakosság viszont más szemmel néz a dologra, és különösen akkor háborodik fel a titokban nyilvánosságra hozott inflációs adatok láttán, amikor tudomásunkra jut, hogy bizony ez a 10,1 százalékos infláció Európában tavaly a legnagyobbnak könyvelhető el. Magyarán, egy ország se tudott túlszárnyalni bennünket ebben a tekintetben.
A másik kérdés, amelyben az élen járunk: a munkanélküliség. Igaz, hogy az utóbbi egy hónapban a különböző kampányok idején egyre-másra ígérgetik köztársasági és tartományi szinten is, hogy ezer és ezer új munkahelyet nyitnak, s a fiatal szakképzett káderek mind munkaviszonyt létesíthetnek, ezzel szemben az adatok sajnos lesújtóak. Szerbiában a munkanélküliek száma 797 000, de bizonyos becslések szerint ez a szám a gyakorlatban tulajdonképpen egymillióra is tehető.
Talán ennyi elég is, hogy az eltelt esztendőt a gazdaság szempontjából lesújtónak minősítsük és gazdaságtanból elégtelen osztályzatot kapjanak azok, akik ide irányítottak bennünket, de ilyenkor a politikusoknak mindig az a válaszuk, hogy volt már ennél rosszabb is. Valóban így van, de miért kell nekünk mindig a rossz példára visszatekintenünk, miért nem próbáljuk meg a gazdasági fejlettség szempontjában jóval előttünk állókat követni.
Erre is megvan a válasz. Azért nem tehetjük, mert nálunk még nem fejeződött be a reformfolyamat, s a privatizáció végére se tehettünk pontot az eltelt évben. Az ismert szerbiai közgazdász, Ljubomir Madžar se értékelte túlzottan sikeresnek a 2007-es évet, habár nyomban hozzátette, hogy a gazdasági helyzetet ábrázoló jelenlegi kép sokkal kedvezőbb és jobb eredményeket mutat, mint amilyent a valóság. Erre is van magyarázat, a politikusoknak az a legfőbb tevékenysége, hogy kiszínezzék a valóságot. Ezt a mesterséget jól elsajátították. Különösen így, választási kampány idején élnek mindenféle populista eszközzel. Ezek közül az egyik az ingyenes részvények felkínálása a közvállalatok magánosítása esetén.
