Az utóbbi időben azt tapasztalhatjuk a hazai piacon, hogy az egyik drágulás követi a másikat. Kezdődött a búzával, folytatódott az étolajjal, majd következett a benzin, liszt, áram, hús, az iskoláztatási költségek és végül most legutóbb ismételten a benzin árát kívánják megemelni. Ott tartunk, hogy már félve nyitjuk ki az újságot, azért mert nap mint nap újabbnál újabb áremelést hoznak hírül a hírközlési eszközök.
Tavaly sem volt különb a helyzet, de talán nem szabadult el ennyire a pokol, mint az idén. 2007-ben 6,5 százalékos árnövekedést terveztek, ebből az év végére 10 százalékos lett, az idén a tervezett infláció 8 százalékos volt, de már most úgy ítélik meg, hogy 12 fölé fog emelkedni, sőt az sem kizárt, hogy eléri majd a 16 százalékot. Nem kívánunk pánikot kelteni, de amikor ezt látjuk, akkor felvetődik bennünk a kérdés, hogy vajon ezt a hajót, amelyet Szerbiának hívnak, kormányozza-e valaki. Vagy pedig egyszerűen csak minden ki van szolgáltatva a világpiac kénye kedvének.
Ez lenne a logikus gondolatmenet, de viszont Szerbiában minden fordítva történik, mint máshol, nyugodtan oszthatjuk azt a nézetet, hogy a közgazdaság globalizációja nálunk nem fog különösebb árdrágítást jelenteni, nekünk nem a nemzetközi piactól kell védenünk az árpolitikánkat, hanem saját magunktól. A hazai piacot leginkább a belső hatások rengetik meg, ugyanis az élelmiszeripari termékek és az energetika külön fokozott védelmet élvez, ennek ellenére mégis ez a két dolog drágul a legnagyobb ütemben.
A hazai élelmiszer előállítókat a magas behozatali vámmal igyekszik az állam kibiztosítani, ehhez még hozzájárul a kereskedelmi monopol is amelyet is az itthoni nagy monopolisták tartanak kézben, s ha ezt mind összeadjuk, egyszerre világossá válik számunkra, hogy miért kell nekünk Európa legdrágább élelmiszerét fogyasztanunk. Annyira védett a hazai élelmiszeripari termék, hogy a termelők és a kereskedőknek megadatik a lehetőség, hogy szabadon alakítsák áraikat.
Ugyanez történik a kőolajiparban is, a hosszú évek óta tartó kőolajszármazékok behozatalát korlátozó rendelkezés és a nemzeti kőolajipar privilégiumának védelme is megtette a magáét, mert mára oda jutottunk, hogy Szerbiában kapható a világ legdrágább üzemanyaga.
Tehát csillagászati értékért vásárolunk élelmiszert, őrült drága üzemanyagot fogyasztunk, s minderre az a magyarázat, hogy az ország védi a hazai termékeket, de legfőképpen Szerbia polgárait.
