A minap Újvidéken járt Radovan Jelašić, a Szerbiai Nemzeti Bank kormányzója, aki a Vajdasági Közgazdászok Társaságának szervezésében a Vajdasági Bankban tartott előadást. Örömmel konstatálta, hogy a dinár árfolyama kedvező, sőt mi több, a dinár az euróhoz viszonyítva napról napra erősödik. Ez annak tudható be, hogy a gazdaság szoros összefüggésben áll a politikával, s amint az országban a politikai helyzet stabilizálódni látszik, a dinár árfolyama is nyomban stabilabbá válik.
A szerbiai politikai élet történéseit az euró árfolyama mindig érzékenyen követte, s mivel a szerbiai demokratikus kormány megalakulófélben van, így a dinár ára napról napra kedvezőbbé válik. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy az utóbbi időszakban a devizapiacon nagyobb volt a kínálat euróból, azaz egyre többen kívánták devizájukat dinárra váltani. Ezért a dinár árfolyama megerősödött.
Semmi sem múlik a véletlenen, ehhez a Szerbiai Nemzeti Bank szigorító pénzügyi politikájára volt szükség, ami természetesen nagyban befolyásolta az árfolyam alakulását. A bankkormányzó beszámolt arról, hogy kénytelenek voltak a referens kamatlábat emelni abból a célból, hogy a dinár megerősödjön, és ezzel valójában elérték céljukat.
Kifejezte reményét, hogy a szerbiai kormány mielőbb megalakul, s a demokratikus erők a kormányon belül folytatni fogják a megkezdett reformfolyamatokat. Ez a gazdasági élet és a gazdasági viszonyok stabilizációját fogja magával hozni. Amint megvalósul a kitűzött cél, nyomban hozzáláthatnak a referens kamatláb csökkentéséhez, amiből egyenesen adódik majd a kölcsönfeltételek javulása, úgyhogy a polgárok hamarosan számíthatnak arra, hogy kedvező kölcsönöket igényelhetnek.
A bankkormányzó rámutatott arra, hogy a bankrendszer reformjának köszönhetően a pénzügyi forgalom országszerte olajozottan működik, sikerült megvalósítaniuk azt, hogy naponta a bankokban 151 milliárd dináros forgalmat bonyolítanak le, ami 667 000 meghagyás realizálást jelenti. Nehezményezte, hogy a bankok többsége a mái napig nem volt képes csökkenteni az elektronikus úton történő kifizetések költségeit, és ez a polgárokat elriasztja attól, hogy a bankkártyát szélesebb körben használják. Sajnos az elektronikus úton történő átutalásokért meghagyásonként 0,5 százalékot számítanak fel, ami bizony nem kis összeg, így legtöbb esetben a polgárok jobbnak látják, ha készpénzzel fizetnek. Még az is gyakori eset, hogy egyik bankból a másikba viszik át a készpénzt.
Ez a helyzet a provízió terén is, noha bankról bankra más províziós összeget alkalmaznak, de általában véve az a jellemző, hogy meglehetősen magas províziót számítanak fel a bankok a pénzügyvitelért. Különösen jellemző ez a belső elszámolásban, nem véletlenül, hiszen a legtöbb banknál a belső elszámolás adja a pénzügyvitelnek 52 százalékát, de van olyan eset is, ahol ez meghaladja a 87 százalékot. A bankkormányzó azt is megállapította, hogy bizony a bankok nem szívbajosak, amikor a számlavezetési költségeket kell felszámolniuk, sőt a számlabezárás esetében is igencsak vastagon fog a ceruzájuk. Ő már többszörösen figyelmeztette a bankok illetékeseit, hogy csökkenteni kell a számlavezetési költségeket, a províziós díjakat, és a bankoknak oda kell figyelniük, hogy a költségeiket összehangolják az európai uniós szabványárakkal.
Vonatkozik ez a fizetőkártyára is, mert bizony a kereskedelemben is és a bankok egymás között is meglehetősen magas kezelési költséget számítanak fel, ami a jövőben semmiképpen sem maradhat így, mert az Európai Unióban szigorú szabályok irányozzák ezt elő.
