Már megint a Balkán került a világ figyelmének központjába. Ezúttal lemaradtunk – pedig nálunk is történnek „érdekes” dolgok – mégis Görögország nyerte el a „pálmát”, nem azért, mert az ottani éghajlat jobban kedvez ennek a növénynek, hanem azért, mert újabb szakaszához érkezett a zsargonban már nagyon sok névre elkeresztelt görög válság, ami európaivá, sőt világméretűvé duzzadhat, amennyiben ez nem történt meg máris.
A kétségkívül az európai kultúra bölcsőjének számító országról a napokban csak keveseknek jut eszébe a mitológia. Pedig az abban leírtak, és a mostani történések között számtalan párhuzam vonható. Éppen a görög mitológia alapján szokás valakinek, vagy valaminek a legérzékenyebb, legsebezhetőbb pontját Achilles (Akhilleusz) saroknak nevezni, a mondabeli hellén hős példája alapján, aki a sarkán kívül egész testén sérthetetlen volt. Európa nem csak a görögökön keresztül sérülékeny, az utóbbi évek hullámzó és válságos történései megmutatták az unió gyengeségeit. Erről is sokat, talán már túl sokat is olvashattunk az elmúlt két-három évben, hogy miért kerülnek krízishelyzetbe, ekkora bajba a periféria országai, hogy pl. a görögök már belépéskor sem tettek eleget a szigorú gazdasági feltételeknek, hogy esetenként manipulálták az adatokat, hogy felelőtlenül vették fel a kedvező hiteleket stb. A mostani történések azonban még egy fontos dologra rávilágítanak. Egy nagyon érdekes egybeesés, hogy éppen az európai kultúra és a demokrácia bölcsője most is az iskolapélda. Arra mutatnak rá az események, hogy a demokratikusnak nevezett mai „modern” intézményrendszer és felépítmény mennyire tehetetlen, nehézkes, az ilyen típusú krízishelyzetekben, valamint, hogy a gazdasági folyamatok alakulása milyen politikai viharokat okoz, és fordítva. Ez sem új jelenség egyébként. Közismert, hogy nagyon sokan a második világháború kitörése előtt megjelenő szélsőséges eszmék terjedését is az 1929-es nagy gazdasági válsághoz kötik, holott maguk az eszmék jóval előbb megszülettek, a gazdasági gondok csak táptalajt nyújtottak terjedésükhöz.
BIZONYTALANSÁG
A görögök millióinak jövője, sorsa, élete függ attól, milyen irányt vesznek most az események. Ha azonban általánosítani akarunk, akkor mégis inkább elvekről, etikáról, mechanizmusokról beszélhetünk. Görögországban ugyanis nem hogy világviszonylatban, de még uniós szempontokból sem létezik jelentős ipari tevékenység. A két legfontosabb bevételi forrás az idegenforgalom, és a kereskedelmi flotta tevékenysége. Görögország még 1981-ben csatlakozott az Európai Unió elődjéhez, az Európai Közösséghez, ennek ellenére még mindig alacsony a termelékenység, az állam pedig folyamatosan rengeteg pénzt költött különféle segélyek, támogatások, juttatások folyósítására. Évtizedeken át – hol nyíltan, hol hallgatólagosan – az egyesült Európa egy olyan feneketlen kútjának tekintették, mely úgy nyeli el a brüsszeli támogatásokat, hogy annak csak kevés esetben voltak valóban látható eredményei is. A görög kormányoknak az elmúlt több mint három évtized alatt szinte sosem, vagy csak ritkán akadt elég ereje a politikailag leginkább népszerűtlen, de a hosszú távú gazdasági fejlődés szempontjából fontos, kiegyensúlyozott gazdaságpolitika felvállalásához. Költségvetési fegyelem a görögöknél többnyire ismeretlen fogalomnak számított. A pénz mindig kellett, vagy az éppen bajba jutott állami vállalatok veszteségeinek fedezésére, vagy a gyakran háborgó szakszervezetek megnyugtatására. A leggyakrabban a bajokat az alkalmazottak béremelésével próbálták meg orvosolni, amiről eleve tudhatta volna mindenki, hogy fenntarthatatlan folyamat. Mégis nyilván mindenki abban bízott, mindez még belefér, a kövér tárcájú nyugat-európaiak mindezt a mellényzsebből kifizetik.
NÖVEKEDÉSSEL PÁROSULÓ PÉNZÜGYI KONSZOLIDÁCIÓ
Közhellyé vált, annyiszor hallhattuk már régebben is, hogy az Európai Unió értelme és lényege az egyének, az áruk és szolgáltatások, a tőke szabad áramlása a tagállamokon belül és azok között. A monetáris unióhoz viszont szigorú kritériumrendszer tartozik, a sokat emlegetett maastrichti kritériumok, melyeknek jelen pillanatban a tagállamok többsége nem is tesz eleget. Pedig minden tagállamnak folyamatosan teljesítenie kellene az elvárásokat. Enélkül ugyanis az európai egység frázis marad csupán. Merőben eltérő gazdaságpolitikát folytató államok esetében nyilvánvaló, hogy nem képesek tartósan fenntartani az egységet és az összhangot. Az eurózóna jövője volt a központi témája a világ hét legfejlettebb gazdaságú országából és Oroszországból álló G8-as csoport, valamint az Európai Unió vezetőinek csúcstalálkozóján, melyet a hét végén tartottak Camp Davidben. „Az amerikai elnök szerint a G8-országok vezetői meg fogják vizsgálni, hogyan lehet megteremteni az erős növekedési programmal párosuló pénzügyi konszolidációt.
Hollande hangsúlyozta: egyetértenek Obamával abban, hogy Görögországnak nem szabad elhagynia az euróövezetet. Mint arra a közös sajtótájékoztatójukon rámutatott, a francia elnök az Ovális Irodában lefolytatott tanácskozáson hangsúlyozta, hogy „a növekedésnek prioritást kell élveznie.” Így hangzik a hírügynökségi jelentés a G8-csoport, valamint az Európai Unió vezetői csúcstalálkozójának egyik részletéről. Ahogyan az írás elején szerepel, az ókori görög mitológiában szereplő történetek és az aktuális események között ezernyi párhuzam vonható. Vajon milyen történelmi párhuzam vonható, amikor úgy szól a hír, hogy az amerikai elnök az új francia elnökkel az Ovális Irodában arról beszélt, megvizsgálják, hogyan párosítható a növekedési program a pénzügyi konszolidációval. Ugyanerről a témáról a brit miniszterelnökkel viszont az edzőteremben beszélgettek. Vajon a részleteknek van-e valamilyen üzenete, vonható-e valamilyen párhuzam más történelmi eseményekkel? Természetesen valószínűleg nincs, de bele lehet magyarázni bármit. Közben azért erősödött a dollár…
