A nemzetközi (kötvény)piacokon mindinkább felülkerekedik az a vélemény, hogy Szlovénia lesz a 17 tagú euróövezetben a hatodik ország, amely szintén uniós pénzügyi segítségre szorulhat. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozó jugoszláv utódállam megsegítésére a komoly pénzhiánnyal küszködő bankrendszere és recesszióba jutott gazdasága miatt lehet szükség.
A szlovén kormány és Marko Kranjec jegybank-elnök cáfolta, hogy külföldi segítség kellene az országnak. Annak idején hasonlóan viselkedett Portugália és Spanyolország is. Az utolsó pillanatig erősködtek, hogy képesek megbirkózni az adósságválsággal, majd végül sietve pénzügyi mentőövet kértek az EU-tól.
Sok elemző meggyőződése: Szlovéniával is ez a helyzet. Szakértők szerint jó esetben csak a gyengélkedő bankágazatát kell megmenteni. Ha viszont a gazdasága recesszióban marad és az ország nemzetközi megítélése sem javul, Szlovénia is uniós hitelcsomagra szorulhat.
Bár az ország államadóssága a bruttó hazai össztermék, a GDP 50 százaléka körüli (az euróövezetben engedélyezett felső határ 60 százalék), a nemzetközi kötvénybefektetők már megkondították a vészharangot. Azt sugalmazzák, baj van a szlovén gazdasággal és a kormány rossz adós. A kormány közben gőzerővel igyekszik rendbe tenni saját, problémás pénzügyeit. A tavalyi 6,4 százalékos költségvetési deficitet – a 2012 májusában bevezetett megszorításokkal – idén 3,6 százalékra, jövőre 3 százalék alá akarja csökkenteni.
Az igyekezet ellenére Ljubljanának – hosszú távra – már csak nagyon drágán, azaz szédítően magas kamatra (hozamra) adnak külföldi hitelt, amiből a kormány a költségvetési hiányt finanszírozza. A szlovén kormány 7 százalékos hozammal tudja csak eladni tízéves államkötvényeit a nemzetközi pénzpiacokon. Ez már a olyan veszélyes szint, mint a spanyoloké, akik júniusban kértek pénzt az EU-tól.
Az aggodalmak a napokban tovább erősödtek, miután a világ legnagyobb hitelminősítője, az amerikai Moddy’s egyszerre három szinttel csökkentette Szlovénia adósbesorolását. A döntést a szlovén pénzügyi szektor problémáival indokolta. Ezek után a Moodys’-nál már csak két szint választja el Szlovéniát a bóvli kategóriától, vagyis a befektetésre nem ajánlott országoktól. Az ugyancsak tekintélyes nemzetközi hitelminősítő, a Standard & Poor’s közben csak egy szinttel rontotta le a 2007 óta eurózóna-tagállam hitelbesorolását. A szlovén bankrendszert – idén már másodszor – szintén eggyel kockázatosabb csoportba sorolta.
A bajokért elsősorban a rosszul gazdálkodó állami bankok felelősek, illetve a közreműködésükkel gerjesztett ingatlanpiaci (építőipari) válság. EU-csatlakozása után Szlovénia exportorientált gazdasága erőteljesen nőtt, ingatlanpiaca pedig robbanásszerűen fejlődött. A szlovén bankok 2005 és 2008 között szórták az ingatlan és egyéb hiteleket, aminek eredményeként az életszínvonal megközelítette az EU átlagát. Az építőipari fellendülést és a magánfogyasztást főként külföldi hitelekből finanszírozták. Az EU jegybankja, az ECB azonban már 2007 elején figyelmeztette Ljubljanát a pénzügyi összeomlás kockázatát magában rejtő nyakló nélküli költekezés veszélyére.
Amikor 2008-ban beütött a válság, az olcsó külföldi hitelek elapadtak. Az ingatlanárak nagyot zuhantak, az építőipar összeroskadt, a bankok rossz (behajthatatlan) hitelei megugrottak, s azóta is emelkednek. (Jože Damijan közgazdász, ex-miniszter a szlovén bankszektor rossz hiteleinek arányát 16-18 százalékra, értékét 6-8 milliárd euróra becsüli.) Az ingatlanpiac és az építőipar mélyrepülése lefékezte a gazdaságot, amely recesszióba süllyedt. Tavaly 0,2 százalékos volt a szlovén GDP visszaesése, 2012-ben akár 1,2-2 százalék is lehet.
A szlovén bankszektor problémái és a gyenge hitelezés a továbbiakban is akadályozza majd a beruházásokat és a gazdasági növekedést. Marko Kranjec jegybank-elnök szerint idén a belső fogyasztás is csökken és az export alig fog nőni.
A politikailag befolyásolt szlovén bankok közül sokan már jó ideje komoly veszteségekkel küszködnek. Emiatt sürgősen tőkére lesz szükségük a működéshez. (A szlovén bankrendszer hosszú ideje az ECB-től – egyre nehezebben – megszerezhető likviditásra támaszkodik.). A három legnagyobb pénzintézet, a Nova Ljubljanska banka (NLB), a Nova Kreditna banka Maribor (NKBM) és az Abanka Vipa, mindegyike segítségre szorul. A legnagyobbat, az NLB-t az év végéig állítólag 200-300 millió euróval kellene megsegítenie (feltőkésítenie) az államnak.
A teljes bankágazat megmentése elviselhetetlen terheket róna az országra. Ha Szlovénia saját erőből szeretné a csőd közelébe jutott bankjait megmenteni, összeomlana az állam. A pénzhiányban szenvedő kormánynak ezért valószínűleg segítséget kell kérnie az eurómentő alaptól.
Ha Ljubljana erre nem hajlandó, privatizálnia kell a bankok egy részét. Ettől a politikai vezetés mindig is ódzkodott. Jelenleg mégsem ez a fő probléma. Inkább az, hogy a nyugati szakmai befektetők ilyen ínséges időkben hajlandóak-e egyáltalán roskadozó banko(ka)t venni egy alig kétmillió lakosú kis országban, ahol az állam befolyása a gazdaságban óriási.
Az EU-tagok közül ugyanis Szlovéniában a legmagasabb az állami szektor aránya. A válság azonban kikényszerítheti több állami vállalat privatizálását. Ehhez a kormány egyetértése mellett szükség lesz a lakosság támogatására is.
Kormányok és választóik korábban ellenezték a nemzeti vagyon eladását. Úgy vélték: nem kell a nemzetközi befektető, a külföldi tőke, elboldogulnak egyedül is. Sokáig így is volt, amit az is bizonyít, hogy a régióban kiugróan magas fizetésekből éltek. (A jelenlegi havi nettó átlagbér közel 1000 euró, a nettó minimálbér 584 euró.).
A válság felszínre hozott néhány elkendőzött problémát is. Így az elmaradt reformokat a munkaerőpiacon, a nyugdíjrendszerben, a pénzügyi ágazatban és a gazdaságban. A szlovén gazdaság termelékenysége és versenyképessége elmarad több vetélytárs mögött. Az export struktúrája szintén átalakításra szorul.
Az EU-hoz 2004-ben csatlakozó tíz – többségében posztkommunista – ország közül sokáig Szlovéniát tartották a legfelkészültebbnek, leginkább unió-érettnek, illetve az EU-követelményeinek és (integrációs) elvárásainak leginkább megfelelő új tagnak. Amolyan délkelet-európai mintaország volt, éltanuló a tíztagú osztályban és az ex-jugoszláv térségben. Úgy tűnik, ez a helyzet mára megváltozott. Sőt, jelenleg az sem zárható ki, hogy a volt osztályelső mintadiák a szamárpadba kerül.
