Bő három hónap késlekedés után októberben megkezdte működését az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM). Az intézmény létrehozói nem győzik hangsúlyozni az ESM fontosságát és előnyeit az euróövezetet 2009 óta sújtó adósságválság kezelésében, megfékezésében és rendezésében. Főleg azt emelik ki, hogy az eurózóna állandó és önálló pénzügyi mentőalapjaként kedvező kamatozású hitelekkel segíti az eladósodás miatt vagy más okból hozzá forduló tagállamokat, kormányukat és a (magán)bankokat. Ha kell, a kötvénypiacokon is beavatkozik.
Ezentúl tehát az ESM hatáskörébe tartoznak a mentőcsomagok, maga az alap pedig az Európai Központi Bank (EKB) felügyelete alá kerül. Az EKB akár hitelekkel is segítheti majd az ESM-et, ha az (a remények szerint) banki státust, jogosítványt kap.
A már folyamatban lévő görög, ír és portugál mentőprogramokat a 2013 végéig működő euróövezeti ideiglenes mentőalap, az EFSF finanszírozza. A spanyol és várhatóan a ciprusi bankmentésre, valamint egyéb új problémák kezelésére azonban már az ESM-nek kell biztosítania a pénzt.
Az ESM rövid és középtávon várhatóan képes lesz a jelenleg is külső pénzügyi segítségre szoruló euórövezeti tagok finanszírozására. Így szükség esetén akár újabb görög, ír vagy portugál mentőcsomagot is biztosíthat. A kilátásba helyezett 500 milliárd eurós hitelkapacitása azonban nem lesz elegendő egy vagy több nagyobb válságország, például Olaszország és Spanyolország kormányának folyamatos támogatására, ha az állam megmentéséhez kérnék az ESM segítségét.
Az eurót használó 17 uniós országnak kötelező a tagság az ESM-ben, amely pénzügyi mentőeszközként, euróövezeti IMF-ként működik. Pénzét az eurózóna kormányai kötelesek biztosítani. Emiatt csak a 17 tagnak nyújthat segítséget.
A bajbajutottakat azonban kizárólag meghatározott feltételekkel fogja támogatni, azaz hitelezni. Ha az érintettek hivatalosan kérik a segítséget, és cserében teljesítik az ESM követelményeit, amelyek szigorú költségvetési megszorítások és átfogó gazdasági reformok is lehetnek. Ez azt jelenti, hogy Brüsszel sokkal erélyesebben szólhat bele a megsegített euróövezeti országok költségvetésébe, mint korábban. Az eddigi tapasztalat szerint ennek a lakosság fogja meginni a levét, hisz a költségvetési megszorítások, spórolások ostora eddig még mindig rajtuk csattant.
Arról kevés szó esik, hogy a luxembourgi székhelyű ESM kivételes jogállású és kiváltságokkal felruházott bürokratikus intézmény, amelynek tagjait kinevezik, s nem (demokratikusan) választják. A működését szabályozó szerződés szerint az ESM és alkalmazottai minden törvény, hatóság és az állam felett állnak; vagyis a pénzügyi mentőalap sérthetetlen és semmiért nem vonható felelősségre.
Az intézmény alkalmazottai, vagyona és finanszírozási eszközei nem helyezhetők bírósági eljárás alá, kivéve, ha az ESM lemond erről a jogáról. Az általa kibocsátott hivatalos okiratokba és egyéb dokumentumokba sem tekinthet be a bíróság. Működésébe és a döntéseibe az intézményt szabályozó dokumentumot aláíró euróövezeti országok sem szólhatnak bele.
A „szépséghibák” ellenére már megkezdődött a mentőalap gyorsított ütemű feltőkésítése. Kezdeti alaptőkéje 700 milliárd euró lesz, így az ESM a világ egyik legnagyobb mentőalapjává válik. Ebből azonban „csak” 500 milliárd eurót használhat fel, a fennmaradó 200 milliárd euró biztosítékként szolgál.
Az eurózóna tagállamainak a 700 milliárd euróból ténylegesen 80 milliárd eurót kell átutalniuk az ESM-nek (2014-ig); három részletben, és a rájuk kiszabott arányok szerint. A fennmaradó 620 milliárd euróra pedig a 17 tagországnak (meghatározott összegig) állami garanciát kell vállalnia. A 620 milliárdból az ESM bármikor kérhet a tagoktól, amelyeknek hét napon belül kötelező átutalniuk a tőlük várt összeget. Kivétel nincs: az évek óta mély válságban sínylődő és külföldi hitelekből tengődő országoknak is biztosítaniuk kell a kért pénzt.
A legmagasabb összeget Németország fizeti majd. A 700 milliárd eurós ESM-ben a német hozzájárulás 27 százalékos, azaz csaknem 190 milliárd euró lesz (ebből 22 milliárd euró valódi pénz, közvetlen befizetés, a többi garanciavállalás). A második legnagyobb befizető a gazdaságilag stagnáló Franciaország, majd következik a recesszió sújtotta Olaszország, s a nyáron bankmentésre külső pénzügyi segítséget kérő, államcsődveszéllyel is dacoló Spanyolország, illetve a többi tagállam.
Az október elejétől működő ESM – a jövőre megszűnő euróövezeti ideiglenes mentőalap, az EFSF pénzével együtt – már 200 milliárd euró, másfél év múlva 500 milliárd euró hitelt folyósíthat. Az 500 milliárd eurót azonnali cselekvésre, beavatkozásra és pénzügyi támogatásra lehet felhasználni. Ha az összeg – a válság mélyülése és elhúzódása miatt – nem lenne elegendő, az ESM kormányzótanácsa „dönthet az alaptőke megváltoztatásáról”, vagyis a 700 milliárd euró megnöveléséről. Akár a 700 milliárd euró megsokszorozására is sor kerülhet, amire több jogi és pénzügyi megoldás, illetve trükk létezik a bankok és társaik világában.
