Az Ukrajna körül kialakult feszültség sehogy sem akar csillapodni. Sőt Moszkva beavatkozásával csak tovább bonyolódott minden.
Ez épp elég ahhoz, hogy komoly károkat okozzon az ukrán gazdaságnak, és mások is megszenvedjék az egyre mélyülő válságot. Még Oroszország is, amely látszólag jól járt a kőolaj és a földgáz árának hirtelen és látványos emelkedésével, amit elsősorban a krízisnek köszönhet. A két energiahordozó (és néhány ipari nyersanyag) ugyanis a legfontosabb exportcikke. Az Ukrajna ellen végrehajtott katonai invázió miatt viszont könnyen megszenvedi annak gazdasági következményeit is. Az Egyesült Államok és az EU összehangolt – kereskedelmi, pénzügyi és egyéb típusú – szankcióival találja magát szembe, amelyek súlyos gondokat okozhatnak neki. A háború tetemes költségeiről nem is beszélve.
A legrosszabbul eddig Ukrajna járt. Amióta ugyanis a helyzet kezdett elmérgesedni, vagyis 2021 ősze óta, már majdnem 14 milliárd dollár külföldi tőke hagyta el az országot. Ám ez aprópénznek tűnik ahhoz az összeghez képest, amelyet a Krím-félsziget 2014. évi orosz annexiója óta veszteségként kényszerült elkönyvelni. Elemzők szerint az ukrán gazdaságot azóta összesen több mint 320 milliárd dollár kár érte.
A konfliktus további éleződése még inkább megkeseríti Ukrajna életét, de több európai uniós állam gazdasága is rosszul jár. Elsősorban a keleti EU-tagok, közülük is Észtország, Lettország és Litvánia kerül nagy bajba, de Csehország, Szlovákia és Magyarország is nagyon megérezné a válság elmélyülését.
Lettország és Litvánia különösen nehéz helyzetbe sodródik, hiszen az előbbi a földgázt teljes mértékben Oroszországtól szerzi be, az utóbbi meg 42 százalékát, ám a kőolaj 69 százalékát szintén onnan importálja. Észtország ebből a két szempontból ugyan kivétel, de az egyéb sokkhatások (a kétoldalú kereskedelemben) rendkívül kedvezőtlenül érinthetik.
Csehország, Szlovákia és Magyarország szintén megérzi az orosz energiahordozó-szállítások visszafogását, hiszen jelentős mértékben függnek tőlük. Bár az elemzők többsége nem tartja valószínűnek az orosz gáz- és kőolajszállítások leállítását a háború idején sem, komoly fennakadások azért előfordulhatnak az ellátásban. Arról nem is beszélve, hogy a két energiahordozó már így is megszaladt ára tovább emelkedne.
Az pedig külön gond, hogy Európában az – egyelőre nélkülözhetetlen – orosz földgázt nem lehet se gyorsan, se könnyen más forrásból pótolni. (Az EU gázkészletei majdnem negyven százalékát orosz forrásból biztosítja.) A kontinens több országában léteznek ugyan a cseppfolyósított földgáz (LNG) fogadására kiépített terminálok, ám az EU teljes fogyasztásának legfeljebb csak a negyedét tudják a segítségükkel biztosítani. A megfelelő kapacitások kiépítése azonban drága és időigényes.
Moszkva így sakkban tarthatja Európát. Kérdés, hogy meddig, hiszen az Egyesült Államok ezt meg akarja akadályozni. Az ukrajnai válság pont kapóra jött neki, hogy az oroszokat kiszorítsa az európai energetikai piacról. Merthogy hatalmas cseppfolyósított palagáztartalékaiból minél többet szeretne ideszállítani, illetve kontinensünkön értékesíteni. Még úgy is, hogy ez a termék meglehetősen drága (legalábbis többet kell érte fizetni, mint a vezetéken érkező orosz vetélytársáért), és előállítása erősen környezetszennyező. És akár annak árán is, hogy megakadályozza a Németországba vezető Északi Áramlat 2 csőrendszer üzembe helyezését, amelyet orosz gáz szállítására szántak. Az amerikai LNG-nél olcsóbb fölgáz célba juttatására alkalmas vezeték már hónapokkal ezelőtt elkészült, de a beüzemelése még mindig várat magára.
Az orosz–ukrán háború közepette Washington igyekszik rávenni Berlint a tízmilliárd dollárért kiépített Északi Áramlat 2 „hanyagolására” és olyan központok mielőbbi létesítésére, amelyek alkalmasak az amerikai LNG fogadására. Ha a terv megvalósul, az EU vezető gazdasága előbb-utóbb alighanem áttér a környezetszennyező amerikai palagázra alapozott áramtermelésre.
A vége az egésznek akár az is lehet, hogy az egész EU és az Egyesült Államok energiabiztonsági együttműködésre lép, az utóbbi „közbenjárására”. Az EU (és az USA) azonban semmilyen megoldással nem tudná rövid távon pótolni a számára szükséges gázt, ha máról holnapra kiesnének az orosz szállítások.
Bár az Európai Bizottság vészhelyzeti terveken dolgozik, az áram előállításához és egyéb területen (például a műtrágyagyártásban) nélkülözhetetlen orosz gázt egyelőre nem lehet helyettesíteni. Ha Moszkva valamiért (akár az ellene kilátásba helyezett washingtoni és brüsszeli szankciókra adott válaszként) radikálisan csökkentené a gáz- és a kőolajszállításokat az EU-ba, vagy teljesen elzárná a csapokat, az súlyos problémákat, évtizedek óta nem látott gazdasági válságot okozna egész Európában.
