A kisvállalkozásokat ellehetetlenítik a bürokratikus intézkedések (Illusztráció az archívumból)
Az ország vezetése és az ellenzéki pártok is a kis- és középnagyságú vállalkozások fontosságára esküdöznek, hiszen a fejlett országokban gyakorlatilag elképzelhetetlen a gazdaság fejlődése és a foglalkoztatás növelése az 50–100 embert alkalmazó cégek nélkül.
Szavahihető közgazdászok már sok ezerszer bizonygatták a közismert tényt, hogy a szóban forgó vállalkozók sokkal könnyebben és gyorsabban tudnak alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez, a kereslethez, a megrendelők igényeihez.
A felsorolt érvek megállapításához talán még egyetemi oklevélre sincs szükség, hiszen akár naponta tapasztalhatjuk, hogy a magániparosok szükség szerint egyik napról a másikra képesek tevékenységi profilt váltani. A kőműves, ha nincs igény lakóház építésére, elvállalja az aláfalazást, a hétvégi ház tatarozását, sőt szükség szerint ácsmester nélkül is kitűnő tetőszerkezetet épít.
Kis- és középvállalkozókra tehát nagy szükség van. Ha azonban elemezzük az állam és a helyi önkormányzatok hozzájuk való viszonyulását, kiderül, hogy a bürokrácia lényegében minden vállalkozóban fejőstehenet vél felfedezni, amit a végtelenségig fejni kell. Az adóztatás mellett számos olyan lehetősége van, ami az ésszerűen gondolkodó átlagembernek eszébe se jutna.
Vegyük például a cég nevének bejegyzését. Egy hónappal ezelőtt a parlament módosította az adminisztratív illetékekről szóló törvényt, de oly módon, hogy az eleve csődöt jelent a magánvállalkozást indító számára. Ha például a cég nevében szerepel Belgrád, a bejegyzési illeték csaknem 290 ezer dinár. Ennél is drágább az ország neve. Több mint 350 ezer dinárt kér a hivatal akkor, ha – mondjuk – Srbijatransnak szeretné nevezni vállalkozását a polgár. Hasonló a helyzet, ha a jogi személy segítséget kér a hivataltól. Amennyiben nem tudja értelmezni valamelyik köztársasági előírást, kérheti az illetékeseket, hogy magyarázzák meg neki. A közelmúltig ezért a szolgáltatásért 1000 dinár illetéket kellett befizetni, újabban azonban ennek tízszeresére tartanak igényt.
Ezzel azonban még nincs vége a saját lábukon megélni óhajtók tortúrájának. Amit az állami adminisztráció nem vesz el, azt „pótolja” a helyi közigazgatás. Az önkormányzati döntéseket végrehajtók ugyanis jószerivel egyáltalán nem foglalkoznak szűkebb környezetük gazdaságának fellendítésével, s ott vágják meg a vállalkozókat, ahol lehet. Erre legjobb példa a cégtáblaadó. A helyi önkormányzatok eddig sem voltak közismertek adakozó kedvükről, amit azonban a Vrnjačka Banja-i helyi vezetés produkált, az 1992-es évi megainflációs időket idézi. Eddig ugyanis a közismert idegenforgalmi központban a vállalkozók 2000–2500 dinárt fizettek cégtáblaadó címén. Nemrég azonban a helyi potentátok egyet gondoltak és százszorosára, pontosabban 200 ezer dinárra növelték a szóban forgó illetéket.
Talán nem mellékes tudni, hogy az EU tizenhét országában csak a legnagyobb vállalatoktól szedik be ezt a pénzt, vagy azoktól, akik a város központjában parkolás vagy egyéb céljából jelentősebb területet foglalnak el. Esetleg akkor, ha tevékenységükkel lényegesen szennyezik a környezetet.
Az önkormányzatok telhetetlenségéből – természetesen – a főváros is bőven kiveszi a részét. Annak ellenére ugyanis, hogy a tavaly bizonyítottan csaknem húsz százalékkal csökkent a kereskedelem és a szolgáltatások forgalma, a helyi illetéket több mint duplájára növelték.
Szinte vég nélkül sorolhatnánk a fentiekhez hasonló példákat, de … minek?
Szót érdemel azonban az indoklás. A városok és községek vezetői mindezt azzal magyarázzák, hogy csökkennek a köztársasági költségvetésből érkező eszközök, s – mint hangoztatják – valamiből nekik is meg kell élni. Arról azonban egy szót sem ejtenek, hogy a pártok egymással vetélkedve az egekig duzzasztották az adminisztráció létszámát, ők pedig, mármint a vezetők, egy jottányit sem engednek a busás fizetésükből.
Némi túlzással: Ali baba és a negyven rabló az államhoz és az önkormányzatokhoz képest amolyan szeretetszolgálat volt.
Igaz, a mesebeli hős sosem állította, hogy hathatósan támogatja a kis- és középvállalkozásokat.
Állami sarc (y-A) |
