Megalázó helyzetben dolgoznak a szerbiai autóipar alkalmazottai – állapította meg az egyetemes szolidaritást szorgalmazó német fejlesztési egyesülés. Az említett szervezet ugyanis egy közvéleménykutatást végzett, melyben 10 szerbiai autóipari cég 50 munkását faggatták a munkahelyi körülményéről és helyzetéről. A felmérés rámutatott, hogy az autóipar dolgozóira rendszerint nyomást gyakorolnak a feletteseik, amikor betegszabadságra kényszerülnek, de számos esetben fenyegették őket felmondással, különösebb indok nélkül helyezték át a munkásokat megterhelőbb munkahelyekre, megvonták a bónuszaikat, vagy megkülönböztetésben részesültek. Sokan számoltak be munkahelyi zaklatásról is – áll a német szervezet összegzésében.
Ugyanitt kiemelik: a megkérdezettek szinte kivétel nélkül megerősítették, hogy folyamatosan túlóráznak és átlagban 44 órát dolgoznak hetente. A munkaidő meghosszabbítása napi szintű gyakorlat a legtöbb érintett cégben, és magas a ledolgozott munkaszombatok száma is. A dolgozók a jövedelmük növelése miatt általában akkor is bevállalják a túlórát, ha a munkaórák száma magasan meghaladja a törvénnyel szabályozott maximumot – szögezik le a szerbiai autóiparban dolgozók helyzetével foglalkozó tanulmányban.
Az elemzés szerzője, Bojana Tamindžija a felmérést bemutató konferencián elmondta: Szerbia tízéves késéssel jelent meg a nemzetközi autópiacon. Addigra már az ágazat összetettebb munkáit és befektetési tőkéit „bezsebelték” a közép-európai országok. Így a hazai cégek már csak az olyan mellékesebb területeken érvényesülhettek, mint a kábelek, turbinák, motorok, gumik és üléshuzatok gyártása. Az állam valóban törekszik arra, hogy az összetettebb és drágább alkatrészek gyártására is lehetőséget biztosítson, ám ezt egyelőre csak azzal tudja elérni, ha jelentős megtakarítási lehetőségeket kínál a külföldi cégeknek – mondta az elemző, aki szerint jelenleg az országunkban meghatározott alacsony minimálbér jelenti a legnagyobb vonzerőt a külföldi befektetők számára.
Szerbiában manapság közel 100 ezren dolgoznak az autóiparban: a munkások fele elektromos eszközöket gyárt, azaz a kábeliparban dolgozik – vázolta a helyzetet Tamindžija. Kiemelte azokat a kimutatásokat is, amelyek szerint a felmérésben részt vevők átlagfizetése 70 ezer dinár, beleértve a bónuszokat, az elszámolt túlórákat és az éjjeli munkáért járó díjakat is. A szerződés által meghatározott béreik azonban ettől jóval alacsonyabbak, és 50 ezer dinár körül mozognak, a megkérdezettek negyede pedig minimálbérért dolgozik. Ugyanakkor a munkások arról is tanúskodtak, hogy a megélhetésükhöz 107 ezer dináros fizetésre lenne szükségük.
A felmérés kitért a munkakörülmények felvázolására is: a megkérdezettek többsége szellőztetőrendszer nélküli helyiségekben kénytelen dolgozni. Ez főként a forró nyári hónapokban okoz gondot, amikor a gyárcsarnokokban magasan a megengedett fölé szökik a hőmérséklet. A munkahelyi balesetek száma is magas: a felmérésben részt vett dolgozók mindegyike beszámolt olyan esetről, amikor saját maguk vagy kollégáik megsérültek munkavégzés közben. A balesetek okaiként elsősorban a kimerültséget és a magas elvárásokat nevezték meg a munkások. A dolgozók 70 százaléka elégedetlen a jelenlegi munkakörülményeivel és kimondottan magasnak vélik a követelményeket – ismertette a jelenlegi munkafeltételeket Vladimir Simović, a kutatás másik szerzője. A szakember szerint a normákat országunkban a megrendelések diktálják, és amennyiben nem teljesülnek, akkor az alkalmazottakat büntetik fizetéslevonással. Ezzel viszont egy ördögi kör alakul ki, hisz az elégedetlen, kimerült munkás hibázik a gyártás folyamán – véli Simović, aki állítását a magas arányú hibás termékekkel igazolta.
Ugyanakkor rávilágított arra is, hogy a munkások az országban uralkodó alacsony életszínvonal miatt tűrik a megaláztatásokat: többségüket kölcsönök terhelik és inkább megelégszenek a minimális anyagi biztonsággal, minthogy családjuk jövedelem nélkül maradjon akár egy kis időre is.
A munkások sokszor nincsenek tudatában a jogaiknak és az igazságos bírósági eljárásokban sem hisznek – mutatott rá a feljelentések hiányának okára Tanja Marković munkaügyi jogász. Hozzátette: ha a problémák el is jutnak a bíróságig, a törvény értelmezése sokszor a munkások ellen szól, az eljárás pedig a legtöbb esetben a felügyelők jelentésének átiratával egyenlítődik ki. Szerbiában csupán közel 180 felügyelő dolgozik: hiányukat tetőzi az is, hogy alulfizetettek, és a terepi munka költségeit sem térítik meg számukra megfelelően – mutatott rá a munkaügyi perek visszájára a jogász a tanulmány ismertetésekor.
A felmérés egyébként azt is kimutatta, hogy minden negyedik munkás tapasztalta a megkülönböztetést, és a megkérdezettek több mint fele tanúja volt olyan esetnek, amelyben a kollégája volt kénytelen elviselni a megkülönböztetés valamilyen formáját. A diszkrimináció a legtöbb esetben a szakszervezetek tagjait éri, de sűrűn történik vallási, nemi vagy életkor szempontjából is. Tíz megkérdezett közül kilencen vallottak arról, hogy a munkaadó visszaélt kollégáik helyzetével, kétharmaduk pedig önmaga is megtapasztalta ezt – sorolja a lesújtó helyzetet alátámasztó adatokat a német szervezet égisze alatt készült tanulmány.
Nyitókép: MTI
