Pánik söpört végig a világ fontosabb tőzsdéin augusztus elején. A nagy riadalomban sokan már új pénzügyi válságról kezdtek beszélni, mások globális gazdasági összeomlást vizionáltak, de legalábbis annak előszeleként értékelték a történteket. Olyan mértékű krachot emlegettek, amely sokkal nagyobb lesz, mint a 2008-ban kezdődött előző. Szerintük legkésőbb jövőre nyakunkon a nagy krízis, s ezért jobb, ha felkészülünk rá.
Az óvatosabbak óvtak a felesleges pánikkeltéstől, s arra hívták fel a figyelmet, hogy a gazdaságok egyik jellemzője az időnkénti visszaesés, amelyet rendszerint – bizonyos idő után – emelkedés követ. Nem titkolták el azt sem, hogy az Egyesült Államok gazdasága, amelynek vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen a világban, alighanem recesszióba kerül. Talán már 2025-ben, de az még nem tudható, hogy mekkora mértékű lesz a hanyatlás.
Az utóbbi években az USA magas inflációval küszködött, ami – a drágulások miatt – elégedetlenséget váltott ki a lakosság körében. Az ország gazdasága ennek ellenére jól tartja magát. Bár még mindig mumus az infláció. Annak ellenére is, hogy már jóval az elmúlt 40 év rekordjának számító (2022 júniusában mért) 9,1 százalék alatt van. Az idén júniusban a pénzromlás éves mértéke már mindössze 3 százalék volt. Közben emelkedni kezdett a munkanélküliség, s ez nyugtalanságra adott okot.
Az EU-ban talán még nagyobbak a bizonytalanságok. Az euróövezet gazdasága már egy ideje gyengélkedik, ami Kínáról is elmondható.
Szembeötlő, hogy egyik nagy globális erőközpont sem találja a kiutat a nehézségekből, amelyeket regionális feszültségek, háborúk, nyersanyag-, kőolaj-, földgáz-, pénzpiaci és egyéb bizonytalanságok tetéznek. Ezek szinte mindenre és mindenkire kihatnak.
Legutóbb a pénzpiacokon keletkezett zűrzavar okozott nyugtalanságot világszerte. Pedig nem történt más, csupán annyi, hogy július végén kamatot emelt a japán jegybank (BoJ).
Az utóbbi 17 évben ilyesmire csak az idén vállalkozott. Ám ezúttal kétszer is rászánta magát a lépésre. Először márciusban emelte 0,1 százalékra az irányadó kamatot, másodszor meg július 31-én, amikor 0,25 százalékra vitte fel.
Alighanem azért döntött így, mert az országban bekövetkezett a régóta várt fordulat: az évtizedekig nulla (százalék) körüli infláció 2021-ben végre meglódult, s immár úgy tűnik, tartósan lehorgonyozhat az évi két százalék környékén, ami a jegybank áhított célja. Ha sikerülne tartósan ezen a szinten tartani, az történelmi siker lenne Japánban, ahol az áremelkedésekre régóta nem volt példa.
A központi bank ezzel együtt a gazdaságot is felpörgetné, mert 2024-re sokan már csak szerényke eredményt várnak: a bruttó hazai össztermék (GDP) legfeljebb 0,9 százalékos emelkedésére, a tavalyi 1,9 és a 2021-es 2,6 százalékos éves, átlagos növekedés után.
A júliusi kamatemelésre sokan felkapták a fejüket, mások viszont fejvesztve menekültek a tőzsdékről és különböző befektetéseikből. Az élen azok a spekulánsok haladtak, akik az elmúlt időszak alacsony japán kamatait kihasználva minél nagyobb nyereségekre hajtottak.
A szakmában carry trade-nek nevezett módszerrel. Ennek az a lényege, hogy alacsony alapkamatot alkalmazó országban (mint, amilyen Japán is) a saját devizában (hatalmas összegű) hitelt veszünk fel, majd a pénzt ott fektetjük be külföldön (biztosnak tűnő értékpapírokba), ahol (sokkal) magasabb a kamat, s ezáltal (viszonylag kis, olykor pedig nagyobb kockázat mellett) zsírosabb profithoz jutunk. Az utóbbi években szinte üzemszerűen alkalmazták a nagybefektetők ezt a módszert a japán jen esetében, illetve kárára.
A BoJ váratlan júliusi kamatemelése azonban villámként sújtott le a spekulánsokra, felforgatta a piacokat, s beszakította a tőzsdéket, amelyek árfolyamai nagyot zuhantak (augusztus első napjaiban). A befektetők elkezdtek megszabadulni a jenből vásárolt eszközeiktől, mert az alapkamat növelése miatt a (korábban nullaszázalékos kamatozású) pénzkölcsön költsége is megemelkedett, s így már csupán minimális haszonnal kalkulálhattak, esetleg semmilyennel. Sőt sokan (tetemes) veszteségeket szenvedtek el. A befektetési alapok dollármilliárdokat buktak.
A pánik elérte Európát, az Egyesült Államokat és a feltörekvő piacokat is, illetve a helyi valuták árfolyamait. Közben a megizmosodott jen jót „nevetett” és tarolt.
Az ázsiai tőkepiacokon sokkal nagyobb zuhanásokat jegyeztek fel, mint a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásakor. Ebből több elemző arra következtetett, hogy ismét komoly pénzügyi világválság küszöbén állunk.
A japán kamatemelést, illetve az általa keltett pánikot némelyek jobban megérezték, mások kevésbé. De korai az öröm, mert aki most megúszta, lehet, hogy a következő alkalommal szintén pórul jár. A minapi tőzsdeválság ugyan alábbhagyott, a piacok (átmenetileg) megnyugodni látszanak, de azt még korai kihirdetni, hogy minden a legnagyobb rendben van.
Az optimisták továbbra is nyugtatgatják az embereket, hogy nem kell félniük, a pesszimisták viszont attól tartanak, hogy a következő válság hamarabb lecsaphat, mint gondolnánk, mert a világgazdaság még a koronavírus-járvány miatti csapásokat sem heverte ki teljesen. Most pedig további veszélyek leselkednek rá.
