A fővárosi lapok és gazdasági portálok többnyire a Tanjug visszapillantása alapján emlékeztek meg arról, hogy 130 évvel ezelőtt, 1894. november 21-én alapították meg a Belgrádi Tőzsdét az akkori Polgári Kaszinó épületében, a Péter király utcában. Milan Obrenović király ideje volt ez, melyben az alapító közgyűlést megelőzően több, ehhez szükséges tőkepiaci jogszabályt fogadtak el, hogy az európai tőzsdei üzletelés akkoriban legmodernebbnek számító normáihoz igazodjanak.
A börze létrehozásában kimagasló szerepet töltött be a Szerb Kereskedelmi Társaság, melynek tagjai különösen érdekeltek voltak egy ilyen intézmény létrejöttében, és azt hangoztatták, hogy megalapításával gyorsabban fejlődhet és nagyobb önállóságra tehet szert a szerb gazdaság. A tőzsde ünnepélyes megnyitója után néhány nappal meg is kezdte rendes tevékenységét a szabályozott keretek között működő piac a Savamala városrészben levő Bosna Szállodában. Első elnöke Dimitrije Stamenković (1844–1899) tekintélyes belgrádi kereskedő volt. Az akkori Szerbia gazdasági erejének megfelelően a tőzsdei forgalom nem volt élénknek mondható, de tény, hogy a börze hamarosan két részre oszlott: megalakult az árutőzsde és a pénzpiac. A két háború között a tőzsde sikeresen működött, 1953-ban azonban a kormány határozata alapján bezárták, mondván, hogy nem illeszkedik be a szocialista gazdaság meghirdetett irányvonalába. A már más néven történt újrakezdésre egészen 1989-ig kellett várni, amikor megalakult a Jugoszláv Tőkepiac, melynek Jugoszlávia 34 vezető pénzintézménye lett a tagja. A Belgrádi Tőzsde nevet 1992-ben vette fel újra, és az ezredfordulón már látszottak a sikeres felépülés jelei.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
