Az ezredfordulót követő időszak egyik jellemzője, hogy folyamatosan a dollár szerepének háttérbe szorulását jövendölik. A globálisan leggyakrabban használt pénz azonban még mindig az amerikai dollár. Részesedése mintegy 60 százaléknyi a globális devizatartalékokból, a nemzetközi devizapiaci tranzakcióknak pedig 80 százaléka bonyolódik dollárban. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok valójában még mindig döntő befolyással bír a globális monetáris rendszerben. Ennek az előnyének pedig számos hasznát is élvezheti.
A második világháborút követően a győztes szövetséges hatalmak – a Szovjetuniót mellőzve – új nemzetközi monetáris rendszert hoztak létre, amely a Bratton Woods-i aranydeviza standard nevet kapta. A rendszer lényegében az Egyesült Államok gazdasági dominanciáján és felhalmozott aranytartalékán alapult. Az arany árát az amerikai dollárhoz kötötték, a rendszer tagországai devizáinak értékét pedig a dollárhoz mérten, egy-egy meghatározott árfolyamsávban határozták meg.
A rendszer érdekes módon nem bizonyult stabilnak. A tagországok jegybankjai jogosultak voltak arra, hogy az amerikai Federal Reservenél a dollárjaikat aranyra válthassák. Amikor az Egyesült Államok folyó fizetési deficites lett, a monetáris arany elkezdett kiáramlani az országból, mert a kiáramló dollárt a rendszerbe bevont jegybankok elkezdték aranyra váltani. A folyamat megállítása érdekében Nixon elnök 1971-ben felfüggesztette a dollár aranyra való konvertibilitását. Egy új korszak kezdődött el akkor, mely valójában egészen a közelmúltig meghatározta a globális pénzügyi rendszert.
Petrodollár
A dollár a nemzetközi vezető szerepét a Bretton Woods-i rendszer után is megtartotta. Az Egyesült Államok és néhány közel-keleti ország kiváló kapcsolatának köszönhetően az olajkereskedelem 1971 után is elsősorban dollárral történt. Azt ezt követő időszakot hívják a petrodollár időszakának. Az addig jórészt elmaradott sivatagi királyságok hirtelen elképesztő gazdagságra tettek szert. Ezt annak köszönhették, hogy a kőolaj árfolyama az 1970-es 3 dollárról tíz év alatt 30 dollárra emelkedett. Az olajbevételekből eredő hatalmas dollármennyiséget pedig szinte el sem tudták már költeni. Az olajmonarchiák helyet kerestek pénzüknek. A világra áradó dollárlikviditást nevezték el petrodollároknak. A pénzek jelentős része a nagy amerikai bankok közvetítésével hitellé konvertálódott, amelyet kedvező, alacsony kamatszint mellett elsősorban fejlődő országok vettek fel. Azok viszont a pénzt jellemzően nem fejlesztésekre használták, hanem „elfogyasztották”.
A ’80-as évek elején több változás is bekövetkezett. Az inflációellenes küzdelem miatt magasra szökött a dollár kamata. Világszerte pangás következett. Nálunk ekkor kezdődött meg az a folyamat, mely a délszláv állam széthullásához vezetett. Az olaj ára nem emelkedett tovább, nem voltak már olcsó hitelek sem. A fejlődő országok bevételei is jelentősen csökkentek a nyersanyagárak esése miatt. A hitelek visszafizetése egyre nehezebbé vált, miközben új hitelt már csak magas kamattal lehetett felvenni.
Államcsődök söpörtek végig a fejlődő világon. 1982-ben és 1983-ban Brazília, Chile, Mexikó, Argentína is csődöt jelentett. Rajtuk kívül még számos más ország járt hasonlóan. Valójában a közeljövőben valami hasonló ismét megtörténhet.
Ikerdeficit
A jelenséget, amikor egy ország folyó fizetési mérlege és államháztartási egyenlege egyaránt hiánnyal működik, ikerdeficitnek nevezzük. Az Egyesült Államok nominális folyó fizetési mérlegének hiánya a Kínai Népköztársaság 2001-es Kereskedelmi Világszervezetbe való csatlakozása óta jelentősen nőtt. Azt követően, a 2008-as és 2020-as válságok hatására a GDP-arányos államadósság is emelkedett. A magas ikerdeficit egy „normális” gazdaság esetében nem tartható fenn hosszabb távon. Az Amerikai Egyesült Államok a dollár státuszának köszönhetően kivételes helyzetben van. Kiváltságos helyzetéből adódóan egyszerű „pénznyomtatással” fizethet a kapott árukért és szolgáltatásokért. Esetében az ikerdeficit nem jelent feltétlenül gondot. A dollár világpénz jellegének megvannak a hátulütői is az amerikai gazdaság számára. Annak érdekében, hogy devizája megőrizze a világpénz státuszát, folyamatos likviditást kell biztosítania a világ többi részének. Ez csak úgy lehetséges, ha a folyó fizetési mérleg hiányt mutat. Másképpen nem képzelhető el a dollár kiáramlása.
A pénzügyi világ egy újabb, a dollárhoz köthető likviditási válságot élhet meg a közeljövőben. Ennek megvan az esélye. Az amerikai „fegyverek árnyékában” azonban, fővonalas pénzügyi körökben egy új, globális valuta bevezetéséről csak igen óvatosan, és kizárólag feltételes módban illik beszélni. Talán ez lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben nem sokan állnak elő az újabb jövendölésekkel.
A dollár világkereskedelemben betöltött uralkodó szerepe az Egyesült Államok számára jelentős előnyökkel jár. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek az előnyök – az Egyesült Államok nemzetközi versenyképességét és a hazai foglalkoztatottságot illetően – horribilis terhet is jelentenek. Ezek a hatások, mivel az amerikai gazdaság világgazdaságon belüli részaránya jó ideje zsugorodik, az amerikai államot erőteljesen destabilizálják. Ez pedig nem jövendölés, hanem a valóság.
