Jócskán meghaladja már a tizenötezer milliárd, vagyis a tizenöt billió dollárt az az összeg, amelyet a világ országai a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek enyhítésére fordítottak az utóbbi egy évben. Az intézkedéseknek köszönhetően sikerült ugyan megmenteni sok céget és munkahelyet, de rengeteg vállalkozás, illetve állás megszűnt.
A károk teljes elhárítására emiatt újabb ezermilliárdokat kell előteremteni. A kormányok arra számítanak, hogy a központi bankok majd megoldják a problémát – újabb pénznyomtatással.
Az mintha csak keveseket érdekelne, hogy ez az eljárás jócskán megnövelheti a költségvetések hiányát és az államadósságot is. Akár példátlanul magas szintre, ami nem igazán szívderítő, hiszen az egész világ már régóta a hitelek óceánjában fuldoklik.
A globális adósságok (azaz a kormányok, cégek és magánszemélyek tartozásainak) összértéke már meghaladja a 250 ezer milliárd dollárt. Ráadásul a teljes összeg már 40 százalékkal nagyobb, mint a 2008-as pénzügyi válság kirobbanásakor nyilvántartott összes tartozás.
Az utóbbi nyolc évben a feltörekvőnek (korábban fejlődőnek) nevezett országok adósságállománya 54 százalékkal növekedett. Argentína, Libanon, Törökország és még jó néhány ország már rendkívül sérülékennyé vált az óriásira duzzadt állam- és vállalati hiteltartozások miatt.
Elemzők már tavaly ősszel arra figyelmeztettek, hogy a legfejlettebb ipari országokban a költségvetési hiány rövid időn belül átlagosan a bruttó hazai össztermék (GDP) 17 százalékára, az államadósság pedig a 140 százalékára emelkedik. A probléma szembeötlő a Nyugat zászlóshajójának tartott Egyesült Államokban is, ahol a szövetségi kormány költségvetési deficitje a 2020 szeptemberében befejeződött pénzügyi évben már elérte a 3132 milliárd dollárt, azaz a GDP 15,2 százalékát. Az azt követő három hónapban sem javult a helyzet: szeptember végétől 2020 utolsó napjáig további 572,9 milliárd dollár mínuszt sikerült összehozni, majdnem 61 százalékkal többet az egy évvel korábbi időszakhoz képest.
Ennél már csak az állam adóssága magasabb: januárban megközelítette a 28 ezer milliárd dollárt, azaz a GDP majdnem 130 százalékát. Az államadósság Donald Trump nemrég leköszönt elnök (2017-ben kezdődött négyéves) mandátuma alatt majdnem 40 százalékkal kúszott feljebb, ami részben a koronavírus-járvány okozta károk felszámolása végett megnövelt központi kiadások, részben a korábbi adócsökkentések miatt elmaradt bevételkiesés következménye. A horribilis összeg alighanem tovább gyarapszik az idén, de nem csak az USA-ban.
Sokan aggasztónak tartják a folyamatot, mások nem annyira. Az utóbbiak azzal érvelnek, hogy a folytatódó szédületes pénznyomtatás hatására megkezdődik a hivatalos nemzeti fizetőeszközök elértéktelenedése, s ez a folyamat – a nulla körüli kamatok környezetében – megkönnyíti az adósságok törlesztését, radikális lefaragását.
Emellett hosszabb távon az is a felhalmozott államadósságok leépítését segíti elő, ha a nominális GDP-növekedés meghaladja a kamatszintet.
Az infláció, társítva a nemzeti valuta árfolyamának gyengítésével, hatékony fegyver lehet egy-egy ország adósságainak radikális csökkentéséhez. Erre számít legalábbis az optimista elemzők egy része, akik példaként épp a dollárt említik. Az amerikai fizetőeszköz ugyanis januárban 12 százalékot esett a tavalyi csúcsértékéhez képest. Gyengítése nemcsak a hatalmas adósság egy részének elinflálását segítheti, hanem javíthatja az ottani exportőrök versenyképességét, és vonzóbbá teheti az amerikai részvényeket.
