Gazdasági szempontból nehéz és nyugtalan évet zárt Szerbia, jelentős kiadásokon van túl az ország, de számos olyan gond merült fel, ami megnehezíti a polgárok mindennapjait, és például a koszovói vámdíjak helyzetére egy év után sincs megoldás. A Danas napilap összegyűjtötte azokat a gazdasági eseményeket, amelyek meghatározták a 2019. évet, és rámutatott, hogy egy-egy égető problémát az adófizetők pénzével oldott meg az állam, rendszerbeli megoldás viszont azóta sem született esetükben.
Tavaly a január elég mozgalmasra sikeredett, egyrészt a Telekom állami mobiltelefon- és internetszolgáltató 310 millió eurót fektetett a kábeltelevízió-szolgáltatásba, s a Kopernikus után megvásárolta a Radius vektort és az Avcomot is. Eközben az RTB Bor új kínai tulajdonosa törlesztette a rézgyár teljes hátramaradt adósságát is.
Az egészségügy azonban mélyponton volt, ugyanis a Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet akkori adatai alapján 70 ezer páciens neve szerepelt a műtétre várók listáján, csak a csípő- és vállműtétek előjegyzésében átlag 387 nap volt a várakozási idő.
Ezt követte a február, amikor megszűnt a vasúti forgalom Belgrád és Újvidék között, és hamarosan Újvidék és Szabadka között is. A Szerb Nemzeti Bank 3,5 százalékos gazdasági emelkedést jelentett be, ugyanakkor szinte egy napon jelent meg az a hír is, hogy az országban félmillió ember él a mély szegénység küszöbén. Majd a média figyelme arra összpontosult, hogy az egészségügyi nővérek fizetése 30 százalékkal alacsonyabb, mint 2009-ben volt.
A március nem volt botrányoktól mentes, hiszen mint kiderült, Zoran Babić, a Szerbiai Koridorok igazgatója a Doljevacnál okozott baleset után, amelyben egy nő életét vesztette, átadta ugyan lemondását, de megbízott igazgatóként folytatta a megkezdett tevékenységét, sőt a mai napig ezen a tisztségen van.
Ebben a hónapban két nagy tüntetés is kialakulóban volt, ami végül meghatározta az egész évet. Mégpedig a kormány tárgyalásokat kezdeményezett a taxisokkal, akik hetekre lezárták a főváros utcáit, nem kis bosszúságot okozva a lakosságnak. Ők a CarGo szolgáltatásai ellen emelték fel a szavukat, majd a CarGo a saját érdekvédelme mellett tüntetett. Ez a tüntetés belenyúlt áprilisba, amit végül az állam különböző, a taxisoknak felkínált kedvezményekkel zárt le.
A másik tüntetés a svájci frankban eladósodott polgárok tüntetése volt, ennek az lett az eredménye, hogy az állam gyorsított eljárásban meghozott egy lex specialis törvényrendelkezés, mely szerint a hitelek felvétele után felhalmozott adósságok egy részét leírták. A bankok nem ellenkeztek, hiszen nem jelentett nagy veszteséget, az állami költségvetésből 10 milliárd dinárt különítettek el a svájci frankban eladósodott polgárok megsegítésére.
Alig múlt el az egyik, máris kezdődött a másik tüntetés, a postások léptek sztrájkba, hiszen úgy ítélték meg, hogy a közvállalat nem tiszteli meg eléggé a munkásokat, alacsony fizetés mellett dolgoztatta 70-80 százalékukat. Habár tavasszal megállapodás születik, december elején újra tüntetést kezdenek a postások, hiszen követeléseiket nem tartotta tiszteletben a vezetőség. Fizetésemelésre kaptak igéretet.
Májusban átadták a forgalomnak a 10-es közúti folyosó déli szakaszát, a Grdelica-szoroson és a hegyeken keresztül sikerült utat vágni, és ez 400 millió euróba került.
Júniusban nagy csapás érte a szerbiai sertéstenyésztést, hiszen Oroszországban betiltották a sertéshús importját, mégpedig a Big Bul, a Matijević, a Zlatiborac és Carnex üzemekből kivitelre szánt termékeknél talált rendellenességek miatt. Akkor Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter kínai kivitelt ígért, de még mindig nem indult be a szállítás.
Júliusban azzal dicsekedtek, hogy a kragujevaci Fiat gépkocsigyár Szerbiában 1,5 milliárd dinár nyereséget valósított meg, miközben elhallgatták, hogy az államtól 2,75 milliárd dináros támogatást kapott. Ugyanakkor a Srbijagas 1,2 milliárd eurós adósságát leírta az állam, de a Szerbiai Villanygazdaság is 11 millió eurós veszteséget halmozott fel.
Még augusztusban megnyitották a Ljig–Preljina autóútszakaszt, vagyis a Miloš fejedelemnek nevezett autópályát, amelyet december óta már Belgrádot megkerülve lehet megközelíteni.
A szeptember jó hírt hozott a minimálbérből élők számára, mert megszületett a döntés, hogy ez év januárjától 11,1 százalékkal 30.000 dinárra nőtt a minimális havi járandóság összege.
Októberben megnyílt a Čibuk 1 szélpark, amely 113 ezer háztartást lát el villanyárammal. Még ebben a hónapban Ana Brnabić kormányfő aláírta Szerbia és az Euroázsiai Gazdasági Unió között a szabad-kereskedelmi megállapodást.
Novemberben ismertették a 2020. év állami költségvetését, ami a fizetésekre és az infrastruktúrára összpontosít, valamint a szennyvízhálózat bővítésére az egész ország területén. Ám a fizetések és nyugdíjak emelésének hírére megérkezett a magasabb villanyszámlák híre, emelik az ivóvíz árát, a szemételhordást és a tévéelőfizetést is.
Az év végére, decemberre csúcsosodott ki két botrány az országban, az egyik az állam által támogatott Ivanjica gazdaságban feltárt marihuánatermesztés, a másik pedig a Krušik fegyvergyárat érintő botrány, mindkét eset kapcsán azonban az államvezetés hozzátartozóinak neve merült fel.
Ugyanakkor a Pančić-csúcson illegálisan felépített kávéházat még mindig nem bontották le. Bár védett területen épült, sőt bírósági döntés is született lebontásáról, egy év elteltével sem távolították el.
Zorana Mihajlović építési, közlekedési és infrastrukturális miniszter januárban ugyan bejelentette a 10-es közúti folyosó átadását, ám az év végéig kételyek merültek fel, hogy ez lehetséges lesz-e, de mégis átadták rendeltetésének, akárcsak a Szabadka melletti Y elágazást, amely az autópályát és a kelebiai határátkelőt köti össze.
