A gazdag nyugati országok előszeretettel bírálják azokat az államokat, amelyek szerintük nem érték el a környezettudatosság előírt mértékét. Az ellentmondás abban rejlik, hogy a legveszélyesebb hulladék pont a nyugati országokból áramlik a kelet-európaiakba, különböző szervezett bűnözői csoportok munkája által.
A hulladék orgazdaság problémáját legutóbb a romániai események aktualizálták, valamivel előbb pedig a bulgáriai botrány, amely a környezetvédelmi miniszter leváltásával fejeződött be. Ivajlo Dicsev bolgár antropológus a Deutsche Welle magazinban megjelent írásában foglalkozott a hulladékgazdaság árnyoldalaival és a nyugati országok képmutató politikájával.
Az Európai Bizottság büntetőjogi eljárás megindításával fenyegetőzött január folyamán Bukarestben, állítása szerint 2014 óta Románia nem tett előrelépést a hulladékkezelési rendszer megoldásában. A helyzet Bulgáriában sem jobb. Neno Dimov bolgár környezetvédelmi miniszter az idén lemondott a tisztségéről, miután egyik januári estjét rendőrségi őrizetben töltötte, a nyugat-bulgáriai Pernik településen bevezetett vízkorlátozások és szemétimport ügyében.
A kelet-európai országokban a szemét újrahasznosítása többnyire csak az álmok világában működik (MTI)
A Romániában és Bulgáriában folytatott vizsgálatokat az olaszországi rendőrség kutakodása váltotta ki, amely az olasz maffiaalapú vállalatok illegális szemétimportjának ügyében nyomoztak és kötelességből jelentették az információikat az adott országok rendőrségeinek. Ennek hatására indult meg az folyamat, aminek következtében politikai földrengés indult Bulgáriában, és a polgárok is felismerték a probléma nagyságrendjét – nem mintha az illegális szeméttelepek látványa és az ezt követő törvény által tiltott szemétégetés jelensége ismeretlen lett volna számukra.
Az újonnan kinevezett bolgár környezetvédelmi miniszter olyannyira buzgó, hogy már meg is szerezte az ellenőr nevet magának. Az akciók során naponta bukkannak külföldről beszállított olyan illegális szeméttelepek és szemét nyomára, ami soha nem esett át az újrafeldolgozáson.
A friss bolgár környezetvédelmi miniszter igyekszik a tőle telhetőt megtenni a változások érdekében. Bulgáriában már hallani szóbeszédet a tervezett rendelkezésről, ami szerint a megengedett maximális szemétbehozatal aránya 50:50 lehetne, tehát a behozott hulladék nem lépheti túl azt a mennyiséget, amit az adott ország „termel” egy év alatt.
Az ellenőr másik megszorítása azoknak a határátkelőhelyeknek a bezárása, amelyeken jelentős a hulladékbehozatal. A bolgár kulturális antropológus szerint a „szemét globalizációja” rámutatott, hogy a tőke a gazdag országokban halmozódik, a szegények viszont a szeméthalmok között élnek.
Állítólag évente mintegy 100 000 tonna műanyagot égetnek el illegálisan az Európa szemetesládájaként használt országokban. Becslések szerint az említett kelet-európai országokba érkező import szemétnek kevesebb mint 10 százalékát hasznosítják újra, a maradékot minden szűrőrendszert mellőzve elégetik. A maffia érdekeltségébe tartozó, általában komoly politikai háttérű vállalatok gyakran mezőgazdasági és lakótelepi építkezésre kijelölt területeken égetik a nehézfémeket, rákkeltő szerves vegyületeket. A határokon egyre inkább átívelő környezetkárosító bűncselekmények hátterében szervezett bűnözés áll, a szemétmaffia, hiszen akár évi 30–70 millió dollár haszonra is szert tehet évente.
Azok a cégek, amelyek felveszik a pénzt a szemétfeldolgozásért, általában komoly politikai háttérrel rendelkeznek, a hulladékot nem előirányzott módon tüntetik el, de az is gyakori eset, hogy többé nem lehet ezeknek a cégeknek a nyomára bukkanni. A hulladék minden esetben valamelyik kelet-európai országban marad, mennyisége kétszeresére nőtt az elmúlt tíz évben. A szennyezés leginkább Kelet-Európában okoz nagy gondot, ahol több felmérés szerint is a kontinens legszennyezettebb országai találhatók, jelentős mértékben más – leginkább fejlett – ország odahordott szemete miatt.
A hatalmas szeméttelepek látványa a fejletlen kelet-európai országokban mindig elképesztik a külföldi újságírókat, látogatókat, diplomatákat. A termelés és fogyasztás Nyugatra megy, a szemét pedig Keletre – vonja le a következtetést a bolgár kulturális antropológus.
Románia, Bulgária, de ide sorolhatjuk Szerbiát is, súlyos elvándorlási problémákkal küzd. A fiatalok tömegesen távoznak a fejlett nyugati országokba, amelyek ugyanakkor kinevetik a kelet-európaiakat, amiért azok „megfulladnak” a szemetükben.
Ivajlo Dicsev felteszi a kérdést, mi akadályozza meg Romániát és Bulgáriát abban, hogy polgáraik egészségét és a természet szépségét ne árusítsák ki a könnyű pénzkeresés érdekében. Az európai rendeletek és bírságok láthatólag nem elegendőek. A szeméthegyek évek óta ott vannak a polgárok szeme előtt, akik a megoldás helyett inkább a régi autóik gumiabroncsait dobják rá a halomra, és továbbmentek.
A környezetszennyező bűncselekmények csábító ereje abban lakozik, hogy az esetleges büntetés mértéke jelentősen alulmúlja az anyagi megtakarítást, ugyanakkor a szemétkereskedelemnek csak igen kevés hányadáról születik feljelentés. A szemétkereskedelem mellett a másik igen jövedelmező ág egyébként a folyóvizek, tengerek, tavak mérgezése. Mivel ezek a bűncselekmények nemzetközi szintűek, a határokon átívelő fellépést tovább nehezíti az országok egyéni jogszabályai. Az országoknak nincs megfelelő nyomozási hatóságuk, amely felelne a környezetkárosító bűncselekmények feltárásáért.
A szemétmaffia felszámolásának kritikusai szerint a hulladékkereskedelem leállításával megszegnék az EU-s törvényeket, de a megfelelő hulladékgazdálkodás is jövedelmező üzlet, ami valójában jelentős szerepet játszik a környezet védelmében.
Szerbiában amennyire csak lehet, mindenki hallgat a hulladékfeldolgozás ügyében. Hazánkban csaknem 3500 illegális szeméttelep van, és mindössze 10 szeméttelep felel meg az EU szabványainak. Az ökológusok véleménye szerint Koszovó problémája eltörpül a mellett a kihívás mellett, amit a 700 természetvédelmi szabály betartása követel meg az EU-tagság elnyeréséhez. A hivatalos személyek szerint ezek a gondok legkésőbb 2028-ra megoldódnak.
A jelenlegi helyzet szerint a kommunális szemét 40 százalékával nem tudnak mit kezdeni Szerbiában, az újrahasznosítás módszere fizikai valójában nem létezik, a szemétlerakók 7,3 százaléka kevesebb mint 100 méter távolságra van a lakott településtől, ami potenciális veszély a lakosságra nézve. Egy átlagos szerbiai polgár évente 300-400 kiló szemetet termel.
