– A gazdaságok zömén a kukorica a vezető növényi kultúra. Domonkosék gazdaságán, ahol az állattenyésztés is jelen van, hiszen sertéshizlalással foglalkoznak, háttérbe szorult a kukorica…
– Ami az állattenyésztést illeti, nem beszélhetek valami gazdag állatállományról, hiszen mindössze öt anyakocát tartunk, a jól bevált lapályokat, s ennek utódait hizlaljuk meg, így évenként mintegy száz hízott sertés kerül ki gazdaságunkról. A sertéstenyésztés egyébként folyamatos, még abban az időben kezdtük, amikor a mezőgazdasági birtokon dolgoztam, s a 15 holdnyi föld mellett úgymond jövedelemkiegészítőként foglalkoztunk hizlalással, amikor pedig 15 évvel ezelőtt az önálló gazdálkodás mellett döntöttem, nem akartam elválasztani a két ágazatot, de nem az állatállományt, hanem a földterületet növeltük. Mindössze 4-5 hektár kukoricát vetek, aminek nagyobb részét takarmányként hasznosítom. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de a búzatermesztésben jobban megtalálom a számítást, mint a kukoricánál vagy a napraforgónál, bár 5 hektár napraforgót is vetettem.
- Évek óta alacsony a kenyérgabona ára, ráadásul a kereslet is megcsappant, mégis a búzára „esküszik”?
– Igen, mert minden haszonnövény közül a legbiztosabb termést adja. Az idén nincs gond a nedvességgel, de az elmúlt években már kora tavasszal szűkös volt a talaj nedvességháztartása, úgyhogy vontatott volt a kelés, sínylődtek a kapásnövények, a búza viszont a megerősödött gyökérzet révén az alsóbb talajrétegben lévő nedvességet is hasznosíthatta. A nyári szárazság sok esetben szinte megfelezi a napraforgó- meg a kukoricatermést, de a magas hőmérsékletek beköszöntéig a búza már lekerül a parcellákról. Az sem mellékes, hogy a tarlókezeléssel gyéríthetem a gyomállományt, hogy a búza kiváló előveteménye minden haszonnövénynek. Ezeken a kötött talajokon nem számíthatunk rekordhozamokra, holdanként 3 tonnás átlagtermést takarítok be, ami meghaladja a hektáronkénti 5 tonnát, vagyis jóval a vajdasági átlag fölött alakul, az ilyen hozam pedig, bármilyen alacsony is legyen az ár, már nyereséget szavatol. De van egy másik számadás is, ami a búzatermesztés mellett szól: ezeken a termőtalajokon napraforgóból nem könnyű elérni a holdankénti 1,5 tonnás termést, ami árban kevesebb, mint a 3 tonnás búzahozam, közben a ráfordítás is nagyobb, mint a búzánál. Mondhatom, hogy nagyon jók az újvidéki nemesítésű búzafajták, csak ezek kerülnek a vetésszerkezetbe. Nitrogén-műtrágyázás nélkül már nem lehet jó termést elérni, úgyhogy külön figyelmet fordítok a fejtrágyázásra, ami rendszerint úreával történik, holdanként az idén is 120–150 kg került a növényzetre. A szakma tanácsát követem, hogy két menetben végzem a fejtrágyázást, így folyamatosan jut tápanyaghoz a növényzet. Április derekán szárba szökkent a búza, ezúttal is jó termésben reménykedek.
– A gazdák egyre gyakrabban hangoztatják, hogy részben a piac szabályozása céljából, részben a jobb értékesítési árak kialakítása érdekében egyre inkább a tároláson kellene gondolkodni, amihez persze megfelelő tárlóhelyiségek, silók szükségesek. Tapasztalata szerint érdemes-e visszatartani a terményt, vagy azon betakarításkor túladni?
– Kétélű kard a tárolás, amit már két egymást követő évben megtapasztalhattunk a búzánál, részben a kukoricánál is. Amikor két évvel ezelőtt aratáskor 15-16 dinárt fizettek a búzáért, nem adtuk, hogy a következő tavaszon 11-12 dinárért adjunk túl rajta. A tavalyi 11 dináros búza most 10 dinárért sem kell, éppen ezért annak a híve vagyok, hogy akkor kell túladni a terményen, amikor annak megvan a piaca, keresik. Valamikor könnyen tárolta a padláson a búzát a gazda, amikor holdanként legfeljebb 8-10 métermázsa termett, s a maximumos, vagyis a 17 holdas gazdaságon is legfeljebb 4-5 hold búzát termesztettek. Időközben megháromszorozódott a terméshozam, s ha csak 25 holdon termesztek búzát, már az is legalább 75 tonna szemtermést jelent, amit képtelenség fölzsákolni a padlásra! Jó elképzelés volt a közraktárak működtetéséről szóló határozat, de nem sikerült életre kelteni. A szaktárca most tárolók építését támogatja, de annak ellenére, hogy csábító a beruházás visszatérítendő része, ilyen bizonytalan gazdálkodási föltételek és ingatag terményárak mellett ki mer több százezer euró értékű beruházást vállalni? A 30 hektáros gazdának erre fedezete sincs. A fűszerpaprikát vagy a dughagymát nem tudjuk fél évig sem visszatartani. A feldolgozókat és a kereskedőket kellene jobb belátásra bírni, hogy méltányos árat fizessenek a terményért, amiből fejlesztésre is futná, mint pl. a nyolcvanas, sőt a kilencvenes években is.
– A fejlesztéshez, egészen pontosan mezőgazdasági gépek vásárlásához, tenyészállatok beszerzéséhez, ólak, istállók építéséhez nyújt támogatást a szaktárca, de a bankok és gépforgalmazók is hitelezik a gazdát…
– Legkönnyebb hitelt fölvenni, bármilyen csábító is a kamat, csakhogy azt vissza is kell fizetni. Az olyan aszályos esztendő, mint a tavalyi is volt, könnyen áthúzhatja a számítást: nincs termés, ráadásul az ár is alacsony, tehát nincs miből törleszteni az adósságot. Ezért nem szívesen adósodunk el, inkább önerőből, lassacskán araszolgatunk, s gépeinket igyekszünk karban tartani. Több mint húszéves a kis IMT traktor, várja az utánpótlást, de 10 dináros kukorica meg búzaár mellett legfeljebb csak álmodozhatunk a nagy teljesítményű, új gépekről, melyeket a 20-30 hektáros gazdaságokon nem is tudunk igazából kihasználni. Lehet, hogy akárcsak az úniós országokban, összefogással kellene megfelelő gépparkot létesíteni, de idegenkedünk a szövetkezéstől, amire pedig a kisgazdaságok fönnmaradása érdekében előbb vagy utóbb rá leszünk kényszerítve – vallja Domonkos Zsolt majdáni gazda.
