Messze vagyunk még az Európai Unióba való belépéstől, egy tekintetben viszont már érinthető közelségbe került hozzánk ez a hatalmas gazdasági és politikai szövetség. Az átmeneti kereskedelmi egyezmény idei kétoldalú életbe léptetésével, a kevés kivételtől eltekintve, hat éven belül fokozatosan teljesen eltörlik a vámokat az uniós országokból érkező mezőgazdasági árukra. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nálunk a vámok csökkentése még a 2000-es félfordulat után fokozatosan megkezdődött, az akkori szövetésgi kormány adminisztrációjának jóvoltából. Az uniós versenyhelyzet tehát már itt van a nyakunkon, pontosabban már majd egy évtizede.
Ez volt a Szerbiai Agrárközgazdászok Társasága (DAES) szervezésében az Újvidéki Master Központban, a napokban megtartott tanácskozás központi témája. Dr. Miladin Ševarlić, a DAES elnöke a következő szavakkal összegezte az előttünk álló kihívást:
– A szerbiai mezőgazdaság számára különösen fontos ez az év, mert ez az első esztendő, amióta kétoldalúan is hatályba lépett az Európai Unióval kötött átmeneti kereskedelmi egyezmény. Tanulságul szolgálhat számunkra az újonnan csatlakozott országok példája. Lengyelország, Magyarország, Litvánia kivételével a többi nyolc új tagországnak mind deficittel kell szembenéznie. Általános jellemző ezekben az országokban a mezőgazdasági külkereskedelmi hiány tartós növekedése és az, hogy a kivitelük szerkezetében állandóan emelkedik a mezőgazdasági nyersanyag aránya, ami szintén egy kedvezőtlen tendencia. Az átmeneti kereskedelmi egyezmény életbe léptetésével hat éven belül fokozatosan Szerbia is fölszabadítja a piacát az uniós áru előtt, s erre a liberalizációra jól fel kell készülnünk. Véleményem szerint sokkal több erőfeszítést kell tennünk, mint eddig. Nemcsak a mezőgazdasági költségvetés megemelésére van szükség, ezenkívül új törvényeket kell hoznunk, de ettől is fontosabb, hogy ezeket az uniós jogszabályokkal egyeztetett törvényeket a gyakorlatban is alkalmazzuk, ne csak papíron létezzenek. Tudjuk, hogy a szerbiai földszerkezet rendkívül fölaprózott, éppen ezért elmondhatjuk, hogy a szövetkezeti együttműködés nélkül nem állhatjuk meg a helyünket az európai piacokon.
Ševarlić szerint Szerbia első számú mulasztása a mezőgazdaság területén, hogy nem rendelkezünk hosszú távú agrárpolitikával. Az agrárközgazdász elmondta, hogy rendeletek útján kormányozza az agrártárca az ágazatot, melyek legföljebb egy évre szólnak, de az is előfordul, hogy az adott rendeletet még ugyanabban az évben módosítják. Ez a módszer a mezőgazdaságban, amely megkívánja a hosszú távú, évekre, sőt évtizedekre szóló tervezést, teljesen elfogadhatatlan. A másik fő gondként Miladin Ševarlić azt nevezte meg, hogy a támogatásokból kizárják az aktív mezőgazdasági szubjektumok nagyobbik részét, a mezőgazdasági üzemeket, a szövetkezeteket, de a termelők többségét is. A mintegy 700 ezer szerbiai gazdaságból mindössze 80 ezer vagy ettől is kevesebb jogosult a hektáronkénti 14 ezer dináros területalapú támogatásra.
– Becslésem szerint csak 60 ezer gazdaság kap támogatást a föld vagy az állatállomány után. Ilyen hozzáállással nem várhatunk sikereket a jövőben.
Az agrártárca nevében dr. Mirjana Milošević mezőgazdasági államtitkár beszélt. Kiemelte az mezőgazdasági minisztérium által elvégzett jogharmonizációs munkát, az utóbbi időben 40 mezőgazdaságra vonatkozó törvényt és több mint 100 kiegészítő jogi rendelkezést fogadtak el. Megalapították az Agrárkifizetési Igazgatóságot, melynek a feladata az Európai Unióból érkező pénzek szétosztása. Az államtitkár asszony arról is szólt, hogy Szerbiában mintegy 400 ezer bejegyzett gazdaság van, azt viszont elfelejtette megemlíteni, hogy ebből legföljebb 80 ezer jogosult a területalapú támogatásra.
Dr. Csáki Csaba akadémikus, a Corvinus Egyetem tanszékvezető tanára a 11 új Európai Uniós tagország csatlakozás utáni eredményeiről tartott előadást a mezőgazdaság vonatkozásában.
– Szerbia számára is fontos lecke, hogy hallatlanul megnő a beáramló áruk mennyisége a csatlakozást követően. Sokkal agresszívabb, hatékonyabb szereplők jelennek meg a piacon, s erre föl kell készülni. A mi elemzésünk egyik fő következtetése, hogy azok az országok jártak jobban, amelyek a csatlakozás előtti időszakban a versenyképesség fokozására fektették a fő hangsúlyt, és minden változtatást, amit a mezőgazdaságban eszközöltek, alárendeltek ennek az alapelvnek – hangsúlyozta az akadémikus.
