Annak ellenére, hogy Vajdaság egyes körzeteiben tanyacsoportok, tanyabokrok törik meg a rónaság egyhangúságát, már csak az idősek emlékezetében él az igazi, a „békebeli tanyavilág”, amit a fejlődés szele, a mezőgazdasági nagyüzem terjeszkedése (és az át nem gondolt gazdaságpolitika/agrárpolitika) semmisített meg. Helyenként még tanyaromok, elvadult akácosok emlékeztetnek egy virágzó gazdálkodási modellre, amit alig észrevehető eredményekkel próbál visszaállítani üveglábakon álló mezőgazdasági/vidékfejlesztési politikánk.
Takaros tanya Padé határában, a puszta szélén. Az éppen csak fehérlő kamillamező mintha menyasszonyi fátyolként lebbenne körülötte. A Sövényházi-tanya. Gémeskútjával rácsodálkozik a szebb napokat is megélt pusztára. A gazda, Sövényházi László beteljesült álma tárulkozik elénk teljes szépségében, gazdagságában. Mert ha már tanya, vagyis farm, akkor odaillő állatállomány legyen annak címere, gulyával, juhnyájjal. S így is van. De van ennek a tanyának még egy jellegzetessége, a gazda kedvtelését és állatszeretetét példázó kis állatkert, egy sok évtizedes kitartó munka eredménye. Alapjait sokkal korábban helyezték le.
– Mint minden falusi gyereket, engemet is lekötött a galambászat, a nyulászat, közben papagájokat is tartottam, örömet leltem nevelésükben. Suttyó legénykeként a zsebpénzemből bárányokat vásároltam, ma is hálás vagyok a szüleimnek, hogy, bár nem nagy örömmel de engedélyezték, majd borjak is kerültek a falusi portára – szövi a történet fonalát az ereje teljében lévő gazda, miközben körüljárjuk a szérűt, a karámokat, az istállókat, nyugtatjuk tekintetünket a tanya mögötti legelő hullámain. Sövényházi gazda, megszívlelendő tanácsként megjegyzi:
– Gyerekkorban kell elültetni az emberpalántában az állatok szeretetét, de tiszteletét is, mert ha ezt elmulasztják a szülők, még a tekintélyes gazdák is, felnőtt korban már késő! Inkább a galambászat, a nyulászat, a díszmadárról való gondoskodás kösse le a nyiladozó tekintetű gyereket, mint hogy naphosszat a tévé vagy a számítógép előtt görnyedjen. Elszomorít, hogy a gyerekek nem ismerik a természetet sem, hát akkor hogyan szeressék, tiszteljék azt? A kisállatról vagy díszmadárról való gondoskodás egyfajta munkaszokást és felelősségtudatot épít ki a gyermekben, ami egész életén át végigkíséri.
– A gazdaság a szarvasmarha-tenyésztésre, illetve a tejtermelésre és a juhtenyésztésre épül, de itt van a kis állatkert is, amilyennel nem sokan dicsekedhetnek…
– Negyven év munkájának az eredménye a gazdag állatállomány és a kis állatkert is. Amikor megvásároltuk a tanyát, talán száz méterre sincs a falutól, de mégiscsak tanya, építgettük, bővítgettük, s egy kis halastavat is ástunk elé. Kár, hogy nem él meg benne vízinövény, mondjuk tavirózsa, de még sás sem, ám annál gazdagabb a madárvilága, vagyis vadkacsák, vadlibák, hattyúk birtokolják…
– A hattyúk! Kevés embernek adatik meg, nekem megadatott, hogy lássam a hattyúk násztáncát, a fészekrakást. Ilyen apró örömöket rejteget a természet, amit a mai ember észre sem vesz. Csodálatos érzés az elcsöndesülő pusztán nyugovóra térni vagy ébredni a pirkadattal, hallgatni a csöndet. Aztán, ha a napi munkába belefáradok, mindig megpihenek a kis állatkertben.
– Ennek a tarkaság, a sokszínűség a jellemzője. Ez egyfajta tudatos gyűjtőmunka eredménye?
– Szerettem volna utazni, bejárni a világot, megismerkedni népekkel, kultúrájukkal, környezetükkel, a gazdag állatvilággal, de mivel nem tehettem, így a világ tenyérnyi részét varázsoltam a tanyára. Elsőként talán a magyar szürkemarhát említeném, de itt vannak a struccok, az őzek, a szakállas szomáliai birkák, az afrikai törpe kecskék, a szó legszorosabb értelmében is színfoltot jelentő papagájsereg, nem is tudom hány galambfajta, melyek közül az örvös galambot, aztán a gatyás fúvósbegyűt figyelhetjük meg, amely még a nagy tenyésztőknek is becsületére válna, de máltai galambok és pávák is gazdagítják az állományt. A pávakakas hároméves korban kapja meg a hosszú díszes farktollakat, s lenyűgöző látvány, amint kitárul a hatalmas legyező, fénylik rajta a sok pávaszem…
– Egyiptom, illetve a Nílus egy darabkáját is itt láthatjuk…
– A Nílus mentén, illetve mocsaras vidékén nagy számban élnek a „nílusi libák”, melyek nemcsak nálunk, de még az északabbra fekvő, hidegebb Hollandiában és Svédországban is előfordulnak. A kis állatkertben szibériai lilik és vetési ludak is helyet, vagy mondjam inkább: menedéket kaptak. A vadkacsák közül a tőkés meg a kanalas réce, aztán az amerikai, karolinai és kínai mandarinkacsa zavarja a kis halastó vizét, díszes tollazattal hívja föl magára a figyelmet.
– Hogy lovas nemzet vagyunk, azt a gazdag lóállomány bizonyítja. De van itt szamár is, mert hogy a juhnyájhoz az illik, még ha nem is cipeli a juhász málháját.
– Két éve még 16 lovam volt, most egy kicsit lecsökkentettem az állományt, mert ha nem gazdasági megfontolásból tartom őket, költséges kedvtelésről van szó. A látványosságot mindenképpen a pónilovak jelentik, közülük is a középnagyságú izlandi pónit említeném, melynek marmagassága 110-115 cm, valamint a shetlandi pónit, mindössze 82 cm marmagassággal. Ez a fehér farkú és fehér sörényű sárga ló a haflinger, az osztrák hegyi ló. Ezt az almásderest meg lovaglásra használjuk, néhanapján én is kilovagolom a pusztába.
– Alapfoglalkozásként építészettel, építkezéssel foglalkoztam, de a falusi gazdaságon mindig tartottunk 40-50 birkát meg 8-10 hízóbikát is. Egy tehénfarmot építettünk, s amikor elkészült, több mint száz tehenet kötöttek a jászlakhoz. Lenyűgöző látvány volt, s elhatároztam, hogy nekem is lesz olyan farmom! Bizonyára meglepő, de 1999-ben, a NATO-bombázás idején, amikor a gazdák zöme minden áron igyekezett megszabadulni az állatállománytól, kezdtem vásárolni az üszőborjakat. Nem értették, hogy sokan vándorbotot fogtak, mentették vagyonkájukat, én meg állatállományba ölöm a pénzt. Megmagyaráztam: engem Padéhoz, a Tiszához meg a pusztához kötnek a gyökerek, itt akarok élni! Felépült a korszerű istálló, amelyben ma már 70 fejőstehenet tartunk, ezenkívül 20 tehenet kiadtam a faluba, s 20 üsző is hamarosan termelésbe kerül. A törzsállományban található holstein is meg szimentáli fajta is, illetve a kettő keresztezése, mert egyfajta szelekciót is végzek: amelyik tehén 20 liternél kevesebb tejet ad, nincs helye a tenyészetben. Naponta legalább 700 liter tejet szállítok a csókai tejüzemnek, de könnyen megkétszerezhetném ezt a mennyiséget, ha nem 23,5 dinárt fizetnének a nyerstejért, hanem annak reális értékét, a 30 dinárt. A gondok ellenére sem szándékozom fölszámolni az állandóan csak gyarapodó állományt. Az is az igazsághoz tartozik, hogy jól érzem magam itt a tanyán, a gémeskútnál, a természetben és a természettel együtt élve. György-napkor a karnyújtásra elterülő legelőre indult a gulya és a juhnyáj, szép számban vannak közöttük őshonos cigáják is, s ilyenkor mindig remény tölt el, egyszer csak elérkezik az az időszak is, amikor megbecsülik az élelmiszer-termelőt. Összefogással talán fölgyorsíthatnánk ezt a ráébredést – vallja Sövényházi László padéi gazda.
