Egyre kevesebb vetőgépet látunk már a határban, a gazdák bepótolták az időjárás okozta lemaradást, befejezettnek tekinthető a tavaszi vetés, kivéve azokat a körzeteket, mindenek előtt Bánát egyes részeit, ahol a magas talajvíz és a pangó vizek annyira átáztatták a szántókat, hogy kérdéses a beművelés. A vetéssel nem fejeződik be a gazda munkája, a növényápolás és a növényvédelem is meghatározója lehet a jó termésnek. A vetésszerkezetben nemcsak szántóföldi haszonnövényeket találunk, ott vannak a kis területen termesztett, ám a legbiztosabb értékesítési lehetőséggel és nyereséggel kecsegtető ún. „alternatív növények”, mint pl. az olajtök, a seprűcirok, a dohány stb. A dohánytermesztők megkülönböztetése, a támogatás kifizetése körüli huzavona és a termelők tiltakozása (alig egy évvel ezelőtt) azzal fenyegetett, hogy az amúgy is alacsony szinten, alig 5000 hektár körül mozgó termőterület, amiről a külföldi kézen lévő szerbiai dohányipar szükségletére alig felét biztosítják a nyersdohánynak, megcsappan. Nem így történt, ugyanis a kis területen gazdálkodó földműves éppen a dohánytermesztés révén teheti pénzzé legkönnyebben munkáját. (Vajdaságban hozzávetőlegesen 2500–3000 család foglalkozik dohánytermesztéssel, ami korántsem jelenti azt, hogy ennél nem nagyobb az alig néhány hektáros gazdaságok száma!) A tavaszi vetést követően a dohánytermelők népesítik be a határrészeket, ugyanis május első felében történik a dohány palántálása.
– Nincs már helye a melegágyban történő palántanevelésnek, hidrokultúrás termelés váltotta fel, vagyis a palánták sztiroportálcákon tőzegbe ágyazva úsznak a tápoldatos vízen, így egyforma és erőteljesebb növénykéket nevelünk, mint az klasszikus módszerrel történt. Idejében előkészítettük a dohányföldeket, mivel állattenyésztéssel is foglalkozunk, bőségesen jutott szerves trágya a szántókra, alapműtrágyára nincs is szükség, fejtrágyázással és lombtrágyázással történik a tápanyag-utánpótlás. Május derekán kezdődik a palántálás – veszi át a szót Zsuzsanna asszony, s azt is hozzáteszi, hogy palántázógéppel történik a kiültetés, ami nemcsak hogy megkönnyíti, meg is gyorsítja a munkát. – Van még egy előnye a hidropóniás módszerrel előállított palántának: a palántanevelő tálcából kiszedve a gyökerek nem sérülnek meg, a tápkocka elegendő nedvességet és tápanyagot tartalmaz, nem követelmény többé a beöntözés, az első esőkig kibírja a palánta.
– A Molnár családban nem száll apáról fiúra a dohánytermesztés tudománya, hiszen 30 évvel ezelőtt a szomszédok rábeszélésére próbálkoztak mindössze fél holdon, de mint az a dohányszüretnél kitűnt, sajnálták, hogy nem vágtak merészebben a vállalkozásba. Mennyire növekedett meg az évtizedek során a „dohányültetvény”?
– Fokozatosan növeltük a területet, s tavaly már elértük a 3 hektárt, az idén pedig 7 hektár dohány termesztésére kötöttünk szerződést a Phillip Morris céggel. Lesz bőségesen munka nemcsak a család számára, hanem azoknak is, akik akarnak dolgozni! Állítom, hogy a mezőgazdaság munkahelyteremtő és foglalkoztató erejével egyetlen gazdasági ág sem vetekedhet, csak itt nem szabad a munkaidőt nézni, s talán ezért nem vonzó a munkát keresők számára – mondja nyomatékosan Nándor gazda. Arra a kérdésre pedig, hogy a kézi munkaerőn alapuló dohánytermesztés hogyan illeszkedik be a vetésszerkezetbe, a szántóföldi haszonnövények sorába, egyszerű magyarázatot ad: – A növénytermesztésben ugye vannak holt idények, nos ezeket tölti ki a dohánytermesztő gazda. Ugyanis a palántázás akkor kezdődik, amikor már befejeződött a kukorica meg a napraforgó vetése, s nem kezdődik a növényápolás, a sorközművelés. A dohányszüret kezdete a búza aratását és a tarlóhántást követi, s a kapásnövények betakarításának kezdetéig be is fejeződik, a szárításnál legfeljebb ellenőrizzük a „köteleket”. Amikor pedig elvégeztük az őszi munkálatokat, beleértve a búza meg az árpa vetését is, kezdődhet a dohánylevelek bálázása, majd a leszállítás. Munkaszervezés szempontjából akár ideálisnak is mondhatjuk a dohánytermesztést.
– A fináncok sohasem kényeztették a dohánytermelőt, sohasem bántak velünk kesztyűs kézzel, s meg is kell értenünk, hogy ha jó árat szeretnénk kapni a nyersdohányért, melynek kilogrammját 1,57 euróban állapították meg, s nemcsak mennyiséget, hanem minden igényt kielégítő dohányleveleket kell leszállítanunk – veszi át a szót Zsuzsanna. Az új cégekkel pedig új fajták, illetve hibridek is megjelentek. – Kétfajta palántát nevelünk, a Tenessee és a Nord Carolina 3 jelzésűt. A Tenessee magasabbra nő, hőigénye kifejezett és szebb színűre szárad, míg a Nord Carolina 3 illatosabb, de nehezebb szép pirosra szárítani. Ha korábban történik a szüret, megtartja zöld színét, így értéktelen leveleket kapunk. Külön tudománya van a dohány szárításának…
– Bár még a palántázás sem történt meg, de önök az idén egy új, tájainkon nem alkalmazott betakarítási és szárítási technológiát terveznek alkalmazni…
– Tavaly már kísérleteztünk vele, bevált, s az idén a 7 hektár termésének felét úgymond száron szárítjuk – mondja Nándor és magyarázza is a technológiát: – A kiültetéstől számítva 60 napon belül megkezdődik a dohányszüret, az első szedés. Ez abból áll, hogy az aljleveleket, tehát a legalsó 3–5 levelet eltávolítjuk, teret biztosítva a legértékesebb, az anyalevelek fejlődésének, majd miután kaccsgátló szerrel megtörténik a kemizálás, beérésig növekszenek a levelek, egy-egy tőke 20-22 levelet nevel. Ekkor tőből kivágjuk a dohánytőkéket, úgy kerülnek szárastól a szárítópajtába, s addig „él” a dohánylevél, amíg a szárban nedvesség meg tápanyag van, tehát fokozatosan történik a beszáradása. Ezután már csak le kell szedni a leveleket, egyengetni, majd bálázni, tehát elmarad a munka és időigényes fűzés, majd a levelek beszáradása után a kötelek „lehúzása”. Tavaly gyönyörű pirosas-barna színű leveleket kaptunk. A dohányipar a vékony, bársonyos tapintású, pirosas-barna színű levelet igényli, nem is olyan régen még az aranysárga színű dohány volt a keresett. A színt nemcsak a fajta, hanem a szárítás módja is befolyásolja…
– Nem szóltunk még a terméseredményekről…
– A szárán szárított dohány hozama 10%-kal kisebb lehet, mintha lépcsőzetesen szüretelnénk, ami a minőségen keresztül megtérül. Holdanként általában 1600 kg-os, vagyis hektáronként 2,5 tonnás átlagtermést érünk el, kivéve a tavalyi száraz évet, amikor holdanként 1000 kg volt az átlagtermésünk. Szépen indult a tavasz, bízom benne, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi gyönge esztendő – reménykedik Molnár Nándor, a tekintélyes dohánytermelő. S ha már tekintélyt említünk, nem hallgathatjuk el, hogy 2008-ban, területével és terméshozamával, kiérdemelte a Phillip Morris cég legjobb termelőnek kijáró Arany dohánylevél díját. Jó kezekbe került az elismerés!
