Egy kúlai termelő találó gondolattal jellemezte a gazdatársadalom hozzáállását, melynek a legfőbb ismertetőjegye a bizalmatlanság. „Annak idején belekényszerítettek bennünket a szövetkezetekbe, most pedig szép szavakkal próbálnak afelé terelni bennünket.”
A szövetkezés és a mezőgazdasági termelők érdekvédelmi szerveződése volt a központi témája a május 12-én, szerdán Kúlán megtartott panelvitának, melynek a házigazdája a ProCredit Bank volt. Erős felhozatallal képviseltette magát a szövetkezés szükségessége mellett síkra szálló meggyőzői oldal, ott volt a tudomány képviselője prof. dr. Miladin Ševarlić agrárközgazdász, akinek a kritikus hangvételű elemzéseire mindig érdemes odafigyelni, az agrártárcát Milan Stegić miniszterhelyettes képviselte.
A termelők hangját Goran Pejović, a sziváci helyi közösség titkára igyekezett megszólaltatni, aki maga is mezőgazdasági termelő. Ő a gazdák gondjairól-bajairól, az elfogadhatatlan fölvásárlói árakról beszélt, mondván, milyen jövőképet adhat az állattenyésztőnek a jelenlegi helyzet, amikor például a jószág élősúlyának az ára messze alatta van a termelési költségnek. Pejović szavait közvetlenül a minisztérium képviselőjéhez, Milan Stegićhez intézte, s ezzel lehetőség nyílott, hogy valódi vita, de legalább valamiféle eszmecsere alakuljon ki a különböző területről érkező, mezőgazdaságban érdekelt felek között. A moderátor azonban ekkor szünetet hirdetett, aminek, valljuk be, másfél óra ismertető után valóban eljött az ideje, ám mégis jó lett volna hallani a miniszterhelyettes válaszát Pejović fölvetéseire, ha már a meghívóban nyilvános panelvitára invitálták a hallgatóságot.
Így igazából az az érzése alakulhatott ki a jelenlévőnek, hogy egy olyan „vitát” hallgathatott, ahol az érvek ütköztetése nélkül mindenki elmondta a magáét. Ez sem egy haszontalan dolog, hiszen így legalább megismerhettük, milyen álláspontot képvisel ebben a valóban fontos kérdésben a minisztérium, milyet az agrárközgazdász, s milyet a közvetlenül érintett fél, a gazdatársadalom.
Erről az utóbbiról a legjobb, ha őket magukat kérdezzük. A szünetben egy kúlai termelő találó gondolattal jellemezte a gazdatársadalom hozzáállását, melynek a legfőbb ismertetőjegye a bizalmatlanság. „Annak idején belekényszerítettek bennünket a szövetkezetekbe, most pedig szép szavakkal próbálnak afelé terelni bennünket.” Az említett kúlai termelőnek, aki a nevét nem közölte, fenntartásai vannak a helyi értékesítői és árubeszerzői feladatot végző szövetkezetekkel kapcsolatban. Szerinte a munkájuk ne csak abban merüljön ki, hogy szerződést kötnek a termelővel, hanem aktívan foglalkozzanak a piackutatással is, igyekezzenek minél jobb feltételek mellett túladni az árun, hogy a gazda is jól járjon.
A szövetkezés mellett szóló érvek is megkerülhetetlenek. Dr. Miladin Ševarlić vitafölvezetőjében elmondta, hogy az országban lévő 780 ezer gazdaságból mindössze 3 százalék elégíti ki a versenyképesség minimális kritériumait: hogy több mint 10 hektár földdel rendelkezzék, és hogy legalább egy személyt aktívan foglalkoztasson a mezőgazdaságban. Újabb aggasztó adat, hogy ebből a nagyszámú gazdaságból csupán 4 ezer van valamiféle kapcsolatban a mezőgazdasági tanácsadói szakszolgálatokkal. Az 1986 és 2000 közötti tranzíciós időszakban 30–50 százalékkal esett vissza a jószágállomány száma az összes állattenyésztői ágazatban. Kivéve a juhtenyésztést. S ez közvetlenül azelőtt történik, mielőtt megállapítják az EU-s kvótákat. Emiatt a jövőben szégyenszemre tartós húsbehozatalra szorulhat Szerbia.
Milan Stegić mezőgazdasági miniszterhelyettes a szövetkezés fontosságát húzta alá előadásában a gyakorlatból vett példákkal alátámasztva, hogy mi a sikeresség mércéje ezen a területen: a jó menedzser megbecsülése, a hitelesség, a minőségi áru, amit megfelelő mennyiségben és kiszámítható folyamatossággal termelnek, mert csak ezek szavatolásával lehetséges kielégíteni a fölvásárlók igényeit. A mezőgazdasági egyesületekről elmondta, hogy se szeri, se számuk, s e fölaprózott, belső érdekharcok terhelte viszonyok között gyakran maguk az egyesületek sem képesek megegyezni egymással. Stegić szerint e felosztottságban a minisztériumnak nehéz tárgyalópartnert találnia. A kivezető utat az egyesületi társulások létrehozása jelenthetné.
