A takarmány fizikai, vegyi és mikrobiológiai állapota nagymértékben függ a talajerő-utánpótlástól, a termesztett hibridektől, az alkalmazott termelési technológiától, a betakarítástól, valamint a tárolástól.
A takarmányozási ártalmak az állatok elhullása és a termelésük csökkenése miatt, különösen az üzemszerű állattenyésztésben, de a kisgazdaságokban is nagy veszteséget okozhatnak. Fontos tehát mindazoknak a tényezőknek az ismerete, amelyek károsan befolyásolhatják a takarmányok minőségét.
A rosszul betakarított, helytelenül tárolt és tartósított takarmányok tápértéke nagymértékben csökken, sőt anyagforgalmi zavarokat és mérgezést is okozhatnak.
Gyakori termesztési hibák
Egyik legyakoribb hiba a túladagolt és egyoldalú műtrágyázás, valamint a hasonlóképpen fölhasznált növényvédő szerek. Egyes műtrágyák és növényvédő szerek növelik a növények nitráttartalmát, ezáltal a zabban, árpában, kukoricában, napraforgóban, de az ivóvízben is jelentősen megnövekedik a nitráttartalom.
Az ivóvíz és a takarmány megnövekedett nitráttartalma fokozza a mérgezés veszélyét. A nitrát az emésztőcsőben nitritté alakul át. Mérgező hatásának az a lényege, hogy meggátolja az oxigén szállítását, és ezáltal fulladást idézhet elő.
A szuperfoszfát nagymértékű fölhasználása például csökkenti a kukorica szeléntartalmát. A szelén csökkenése elősegíti a kukoricában levő zsírok avasodását, az avasodásnak indult kukorica pedig súlyos állategészségügyi zavarokat idézhet elő, például a sertéseknél izomelfajulást, a baromfinál pedig vérzéses tünetcsoportot, úgynevezett exudatív diathézist.
A nagy mennyiségű hígtrágya-fölhasználás növeli a legelő növényzetének a fitoösztrogén-tartalmát, amely a legelő teheneknél átmeneti meddőséget okozhat.
Ne etessünk szénát közvetlenül a betakrítás után!
Gyakori takarmányozási hiba, ha a szénát vagy gabonaféléket közvetlenül a betakarítás után etetik. Ekkor még nem fejeződtek be a takarmánynövényekben és a -magvakban az enzimes folyamatok, az úgynevezett utóérés. Az utóérésen még át nem esett takarmány etetése bélgyulladást, a lovaknál patairha-gyulladást, a sertéseknél tüdővizenyőt okozhat.
A takarmányokban a raktározás folyamán vegyi változások mennek végbe. E változások mértékét, sebességét jelentősen befolyásolják a környezeti tényezők, például a víz, a hőmérséklet, a baktériumok és penészgombák elszaporodása. Ez utóbbiakkal való fertőzés sok esetben már a termőföldön megtörténik, és a raktározás ideje alatt csak fokozódik.
A kémiai folyamatok között az egyik kedvezőtlen jelenség az avasodás, ennek a mértéke a takarmányban levő zsírok mennyiségétől, minőségétől, a környezet hőmérsékletétől és a fénytől függ.
Az avas takarmány a malacoknál, a bárányoknál és a baromfinál leggyakrabban izomelfajulást idéz elő. Az elfajulásos folyamatok a vázizmokban és a szívizomban észlelhetők. A csirkéknél gyakori az agyvelő elváltozása, az agylágyulás. Általában minden állatfajnál tapasztalható gyomor és bélgyulladás, csökkent súlygyarapodás, valamint a takarmányértékesülés romlása.
Az avasodás rendszerint a hibás betakarítás és tárolás következménye. A keveréktakarmányok stabilitását rendszerint antioxidáns tulajdonságú készítményekkel növelik.
Az utóbbi évtizedekben nagy gondot okoztak a penészgombák termelte toxinok, a mikotoxinok kiváltotta ártalmak.
A raktározott takarmányok romlását elsősorban a mikroorganizmusok, a különféle penészgombák és baktériumok tevékenysége váltja ki. A megelőzés érdekében fontos ezeknek a mikroorganizmusoknak a számát minél kisebbre csökkenteni.
Egyes mikotoxinok rákkeltőek
A mikotoxinok egy része rákkeltő hatású. A hatvanas (1960) években nagy riadalmat keltett, hogy az Aspergillus flavus gomba toxinja, az aflatoxin rákot idéz elő. Különösen érzékenyek erre a méregre a kiskacsák. Az aflatoxikózisra Angliában több ezer kispulyka hirtelen elhullása hívta föl a figyelmet, a mérgezést a penészes földimogyoró okozta.
Azt tapasztalták, hogy a Fusarium gombákkal fertőzött takarmány mérgező hatását csökkenteni lehet, ha azt magas hőmérsékleten többször átmossák. A gyakorlatban azonban a hővel és a lúggal való kezelés nem bizonyult megbízhatónak. A toxicitás megszüntetése érdekében végzett takarmánykezelési eljárások eredményei nagyon bizonytalanok, és nincs különösebb gyakorlati értékük.
A mikotoxikózisok elleni küzdelemben csak akkor érthetünk el kielégítő eredményt, ha sikerül összeegyeztetni a növénytermesztés, a takarmányipar és az állategészségügy érdekeit és munkáját.
Újabban egyesek szerint ígéretesnek bizonyul a zeolittartalmú takarmánykiegészítő, amely csökkenti a mikotoxinok mérgező hatását.
A zeolit nagy abszorpciós képességű alumínium-szilikát (ásvány), amely a káros baktériumokat és egyéb toxinokat abszorbálja, leköti.
Véleményem szerint a kérdés lényege igazán nem abban van, hogy a gombatoxinok az állat egészségét és termelőképességét károsítják, hanem abban, hogy a mikotoxinok a húsban szermaradékot képeznek, és nagy részük rákkeltő hatású.
Az ember egészségének a rákkeltő hatású toxinok általi károsítása a legnagyobb veszély, amit az állatokkal etetett penészes takarmány okozhat.
Itt már nem segít semmiféle „csodaszer”, csak az egészséges takarmány, különben saját magunkat csapjuk be.
Miért maradhatnak ideiglenesen meddők a legelőre járó tehenek? Egyes növényfélék, mint például a here, a lucerna ún. ösztrogénanyagokat, fitoösztrogéneket tartalmaznak. Ezek optimális mennyiségben az állati szervezetben kedvező nemi hormonhatást fejtenek ki, fontos szerepük van az állatok nemi ciklusának a fönntartásában. Túlzott jelenlétük vagy csökkenésük a nemi működés zavarait válthatja ki. A növényekben általában virágzáskor van a legtöbb ösztrogénanyag. A kaszálás után a fonnyadás hatására csökken a mennyisége, a szárítás pedig többnyire teljesen tönkreteszi a növényi ösztrogéneket. A hígtrágyával öntözött legelőkön tapasztalták az ún. trágyameddőséget. Ezt a nagy mennyiségű trágyalével vagy hígtrágyával frissen trágyázott legelőkön tapasztalták. Az ilyen legelőn legeltetett tehenek néhány hónapig meddők maradnak. Ez csak a trágyalével vagy hígtrágyával öntözött növények nagy ösztrogéntartalmának, kedvezőtlen hormonhatásának tulajdonítható. |
