Az aratás előtti helyzetkép kísértetiesen emlékeztet a tavalyira, a májusi esőzések miatt sok helyütt attól is rosszabb. Milan Prostran, a Szerbiai Gazdasági Kamara mezőgazdasági részlegének a vezetője szerint csak Vajdaságban 70 000 hektár került víz alá. Arról nem is beszélve, hogy a nedves, páradús időjárás kedvezett a növénybetegségek megjelenésének.
Sajnos, a jelek szerint, az idén is elfogadhatatlanul alacsony ára lesz a kenyérgabonának. Röpködnek a számok, melyek arról szeretnének meggyőzni bennünket, hogy „tömve vannak a raktárak tavalyi tartalékkal.” Legutóbb a Žite Srbijéből származó hír keltett fölháborodást a gazdák körében, miszerint 900 000 tonna búzatartalékkal rendelkezünk, tehát csaknem fele annyival, mint amennyi az idén várhatóan teremni fog. Honnan ez az óriási szám, amikor tudhatjuk, hogy a Köztársasági Árutartalékok a raktárakban mindössze 130 000 tonnát tartalékolnak? Az AgroServis újságírójának a becslése szerint a búzatartalékok 250 000–500 000 tonna között mozoghatnak, beleszámítva ebbe a becslésbe azt a mennyiséget is, amin már túladtak a termelők.
A Köztársasági Árutartalékok az idén állítólag 55 000 tonna búzát vásárol fel. Ezzel a kis mennyiséggel gyakorlatilag semmilyen hatással nem lehet az árviszonyok alakítására. Hogy mennyit fizet majd a kenyérgabonáért az állami szerv, azt még nem tudni, a jól értesültek úgy vélik 11,50–13 dinár közötti értéket adnak érte. Goran Tasić, az intézmény igazgatója nem tagadta, de nem is erősítette meg, hogy valóban ez lesz-e az ár.
Ha ennyit kínál a Köztársasági Árutartalékok, akkor mennyit fognak a malmok? Az idén a kenyérgabona termelési költsége kilogrammonként 13–18 dinár között mozgott.
S. A.
A behozatali tej többet ér?
Van, akinek a drága is olcsóbb, erről tanúskodnak legalábbis a fölvásárlók tejjel kapcsolatos legutóbbi mesterkedései. Az AgroServis adatai alapján a szerbiai tejgyárak az év elejétől június 1-jéig 4 434 064 kg nyerstejet szállítottak be külföldről. Erre a célra mintegy 140 millió dinárt költöttek el. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy literenként 32 dinárt fizettek a behozatali, külföldi nyerstejért, tehát többet, mint amennyit a hazai, extra minőségű termékért hajlandók adni. Magyarán az állami szervek jóváhagyásával a importált tejért 8-10 dinárral magasabb árat adnak.
Mi lehet ennek az oka? Vajon azért, mert a módszeresen tönkretett szerbiai tejtermelés ma már nem képes elegendő nyersanyaggal ellátni a földolgozókat, s ezért a drágább külföldi tej megvásárlására kényszerülnek?
A Vajdasági Tejtermelők Központi Társulása szerint a tejbehozatal célja valójában az, hogy továbbra is fenntarthassák a szerbiai nyomott árakat, mivel a feldolgozóknak jobban kifizetődik a drágább külföldi nyerstej behozatala, minthogy reális árat adjanak a hazai tejért. Pedig ezzel hosszabb távon a tejhiány problémáját is megoldhatnák, hiszen volna itt ember, aki termeljen, ha megfizetnék.
S. A.
A tűzoltó állam
A Belgrádi Mezőgazdasági Kombinát (PKB) mintájára a közeljövőben a PIK Zemun is állami felügyelet alá kerülhet. Mint ismeretes, két héttel ezelőtt a PKB a főváros tulajdonába került. Az ajándékozás egyúttal azt is jelentette, hogy a privilegizált mezőgazdasági vállalatot kivonták a magánosítási folyamatból. Állítólag hasonló sors vár a sikertelen privatizáció mintapéldáiként elhíresült két birtokra is a zombori községben: az Aleksa Šantićra és a Graničárra.
Dr. Miladin Ševarlić agrárközgazdász szerint ezekkel a lépésekkel az állam gyakorlatilag elismerte a bűnösségét a rosszul elvégzett magánosítási folyamatban, s most emiatt a tűzoltó szerepébe kényszerült.
y-A
