A pontytenyésztés klasszikus eljárása nagy, több tíz hektárnyi felületű halastavakon alapszik, amelyekben nagyrészt természetes eredetű (a halastó planktonjaiból és fenékfaunájából származó) anyagokkal táplálkoznak a halak. Az ilyen táplálék tartalmazza azokat a nagy biológiai értékű fehérjéket, amelyek fedezik a ponty esszenciális aminosav-szükségletét. Megtalálhatók benne a szükséges vitaminok, oligoelemek, nagyrészt fedezi a ponty energiaszükségletét is. Így a kiegészítésként adagolt takarmány (gabonafélék) elsősorban szénhidrátot tartalmaz az energiaigény biztosítása érdekében. Az így bejuttatott szénhidrátfelesleg legtöbbször tartalékként, zsír formájában lerakódik a hal szervezetében. Ez az oka annak, hogy a halastavi ponty sokszor túl zsíros, és nem felel meg a korszerű táplálkozási igényeknek. Mivel a természetes tápanyagok mennyisége az ilyen sekély entróf tavakban – amilyenek ezek a halastavak – viszonylag csekély, a szerény termelés céljára is nagy felületek szükségesek.
Általában hektáronként 600–2000 kg hal nevelhető évente. Az intenzív pontytenyésztésnél viszont 1 m2 felületen 2–3 m mélységig, 1,0–2,0 kg ponty nevelhető fel, ami hektáronként évente 10 000–20 000 kg. Ennyi halat 10–30 hektáros halastóban lehetne csak előállítani. Ugyanakkor ez a típusú termelés nem alapozódhat természetes tápanyagellátásra, hanem teljes értékű haltápot kell etetni. Az ilyen táp viszonylag drága, és ami nálunk még külön probléma, az egyes komponenseit importból kell beszerezni.
Az előbbiekben vázoltak folytán volt érdekes számunkra annak kutatása, hogy milyen módon csökkenthetők a tápelőállítás költségei (beleértve az importált anyagok kiváltását). Emellett törekedni kellett a táp jobb hasznosítására, ezen keresztül a fajlagos tápfelhasználás csökkentésére. A kísérleti-fejlesztőmunka keretében négyféle új tápot dolgoztunk ki, melyeket RSO-I, RSO-II, RSO-III és RSO-IV elnevezéssel láttunk el. A tápokkal pontytenyésztési kísérleteket végeztünk intenzív (kamrás, rekeszes) technológiával, üzemi körülmények között 2,5 hónapos időtartammal. Ezek eredményeiről adunk a továbbiakban áttekintést.
Kísérleti tápok, tenyésztési körülmények
A kísérleti tápokhoz felhasznált alapanyagokat saját laboratóriumokban és a köztáraság hivatalos ellenőrző laboratóriumában úgyszintén megvizsgáltattuk. A vitaminokat és oligoelemeket a Galenika gyár Galomixcyp készítményével biztosítottuk. Ez a készítmény speciálisan pontyok takarmányozására készült. Ami az egyes tápokat illeti, azok a következőkkel jellemezhetők:
RSO-I. Ez a táp az eddig szokásos receptúra szerint készült gabonából, állati fehérjéből, növényolajipari melléktermékekből, szeszipari másodlagos termékekből, rostból, olajból és makro-, valamint mikroelemekből és vitaminokból. Ez a táp szolgált kontrollként a kísérletek során.
RSO-II, RSO-III és RSO-IV. Ezek a tápok alapvetően hazai alapanyagokból készültek, főleg ami a kiegészítő fehérjeforrásokat illeti, szükség esetén szintetikus lizinnel is kiegészítve.
A tápok granulált (pelletezett) formában készültek, és a kész tápok összetételét alapos, több intézmény által végzett kémiai vizsgálattal ellenőriztük. Ezen ellenőrző vizsgálatokat (beleértve a szilárdsági, porlási méréseket is) a verbászi Vitamix keveréktakarmány-gyár laboratóriuma, az újvidéki Egyetem Természettudományi Karának Kémiai Intézete, a Technológiai Kar Takarmánytechnológiai Intézete, a Szarvasi Haltenyésztési Intézet, valamint az újvidéki Állatorvosi Intézet végezte el. Különös figyelmet fordítottunk arra, hogy a pontyok harmonikus fejlődéséhez szükséges valamennyi esszenciális aminosav biztosítva legyen megfelelő mennyiségi arányokban, továbbá arra is ügyeltünk, hogy az energetikai célra lebontódó és a felépítésben részt vevő tápanyagok egyensúlya is legyen meg, biztosítva a halak optimális növekedését, és egyben a hús minőségét is.
Haltenyésztési objektumok
A pontyokat 2,5×3,5×3,0 méteres, 20 m3 hasznos térfogatú rácsos kamrákban tenyésztettük a Kiss József (1748–1812) által tervezett, bácskai nagy csatornában, a verbászi zsilip felvízi irányában. A tenyésztési kísérletet 2 éves pontyokkal végeztük, amelyeket már egy évvel korábban szereztünk be. Így felnevelésük saját objektumainkban történt. Ennek megfelelően a halak teljesen adaptálódtak mind a technológiához, mind a csatorna vizének minőségéhez.
Vízminőség
A csatorna vízminőségét – az objektum környezetében – már évek óta ellenőrzik. Emellett még kiegészítő analíziseket is végeztünk. A fizikai és kémiai méréseket a saját laboratóriumunk végezte az Újvidéki Egyetem Természettudományi Kara Kémiai Intézetének ellenőrzése mellett, a hidrobiológiai vizsgálatokra ugyanezen egyetem karának Biológiai Intézetét kértük fel. Az adatok azt bizonyítják, hogy a víz a pontytenyésztéshez megfelelő minőségű volt. Egyes időszakokban kevés volt az oldott oxigén, ilyenkor levegőztetést alkalmaztunk.
A hidrológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy az évszaktól függően változó mennyiségben 13 Protozoa-féleség, 39 Rotatoria, 9 Cladocera és 5 Copepoda volt jelen. Az átlagos zooplanktonszámok: Protozoa 610/m3, Rotatoria 1800/m3, Cladocera 10/m3 és Copepoda 70/m3 voltak. A faunát a Tubificidae család (Limmodrilus hoffmeisterii, L. Claparedeamus és Tubifex tubifex) dominanciája jellemezte.
A halállomány viszonylag gazdag volt, 16 halféleséget tenyésztettek, amelyek 6 családba sorolhatók. Eloszlásuk arra vallott, hogy a csatorna vizsgált szakasza túl van terhelve szerves anyagokkal. Ugyanezt támasztja alá a zooplanktonok eloszlása is, valamint a fauna is. Mindezek mellett a víz megfelelőnek bizonyult az ilyen technológiájú pontytenyésztéshez.
A tápok hatékonyságának és a kísérleti tenyésztésnek az ellenőrzése
A tápok gyártási előírásainak betartását, az összetétel ellenőrzését a legszigorúbban végezték. A kísérleti tápok hatékonyságának megállapítására a következő vizsgálatokat végeztük: a halak tömege, a tömegnövekedés, a napi növekedés abszolút és relatív egységekben, a hematológiai állapot, az exo- és endoparaziták jelenléte, a mortalitás.
A napi tápmennyiség a halak tömegének 4%-át tette ki, és 15 naponként változtattuk a tömegmérés adatai alapján. A tápot négy részletben adagoltuk, és ingás etetőkkel terítettük. Az átlagos és összes halsúlyt kamránként mértük, 100-100 halat emelve ki mindegyik kamrából.
A halak általános kondícióját a hematológiai állapot vizsgálatával követték. A leukocitaszámot és a leukocitaformulát használtuk fel az egészségi állapot és immunitás jellemzésére. Az exo-, illetve endoparaziták jelenlétét makroszkóposan és mikroszkóposan végeztük, natív preparátumokon és vérkenetekből.
Eredmények és értékelésük
A mérések során kapott adatok azt mutatták, hogy a négyféle táppal etetett halak közel azonos kondícióban voltak. Nem észlelhető különbség az egyes csoportok között a hematológiai alapadatokban, amelyeket a kondíció és adekvát táplálás mutatóiként kezeltünk. Kisebb különbségek voltak észlelhetők, de ezek nem nagyobbak, mint a szokásos fiziológiai ingadozások.
A differenciális vérkép mind a négy kísérletcsoportnál hasonló jellegű, és megegyezett az egész kísérlet alatt az évszaknak megfelelő szokásos adatokkal.
Az év folyamán mindegyik csoportnál változások észlelhetők. Nő az eritrocita-, hemotokritszám és a hemoglobinkoncentráció, ami az általános kondíció javulására mutat. Ezek a változások, valamint a leukocita-formula változásai azonban természetes jelenségek a bácskai körülmények között tenyésztett pontyoknál, és a normális ritmikához sorolhatók. Egészében véve az állapítható meg, hogy a tápok biztosították teljes mértékben a halak szervezetének fiziológiai igényeit.
A halak fejlődését szemléltető adatok azt mutatják, hogy az új technológiával készült tápok hatékonyabbak az eddig alkalmazott szokásos tápnál.
Érdekes a különbség megléte az RSO-I, illetve RSO-II táppal táplált halak között, mivel ezek azonos összetételűek, csak a gyártási technológiájuk eltérő. Így nyilvánvaló, hogy az új készítési eljárás hatékonyabb tápot eredményez, amit az alábbi adatok is alátámasztanak.
Ugyancsak érdekes az az adat, amely szerint az RSO-III táp – amely nem tartalmaz importanyagokat – ugyanolyan hatásos, mint a szokásos, szabványos hazai táp. Lizin adagolással a kísérleti táp még jobbnak is bizonyult.
Egészében véve megállapítható, hogy a kísérleti munka eredményeként új típusú, intenzív haltenyésztéshez jól alkalmazható tápok kidolgozására került sor.
A projektum vezetője: dr. Gaál Ferenc
