Vajdaságban valamivel több, mint 250 ezer hektáron termesztenek búzát (köztársasági szinten ennek kétszeresét sem), s hiába hangoztatja az agrártárca, hogy elegendő és megfelelő gépesítéssel rendelkezünk a gyors betakarításhoz, az időjárás, az ismétlődő eső alakítja az aratás ütemét. S mint az utóbbi évtizedekben törvényszerűvé vált, ezúttal is (csak) az aratás idején kerül gyújtópontba a búzatermelők helyzete, a kenyérgabona értéke, pontosabban semmibevétele. Európa-szerte tiltakoznak a gazdák a mezőgazdaság áldatlan helyzete miatt (pedig ott mesésnek gondolt támogatásban is részesül a farmer!), tájainkon a búza az elégedetlenséget kiváltó ok, s mint ahogyan lenni szokott: a tárca nem ígér, nem is ígérhet semmi biztatót a helyzetet rendezendő, egyre azt szajkózza, hogy a piacgazdálkodás elvei érvényesülnek a mezőgazdasági termények, így a búza piacán is. A kiszámíthatatlanság miatt azonban már a termelési ciklus kezdetétől egyaránt kockáztat a gazda is meg a malomipar is, miközben a gabonakereskedők minden alkalommal elégedetten dörzsölik a tenyerüket, ugyanis ők rendszerint (csak) aratáskor lépnek színre, s még hízelgő is, amikor sorjázatják az adatokat, hogy hány ezer tonna terményt exportáltak.
– Ebben az évben, annak ellenére, hogy állítólag telve a raktárak tavalyi búzával, nem hiszem, hogy lesz mit fölkínálni a külföldi piacnak, mint ahogyan az sem biztos, hogy sikerül-e, illetve érdemes lesz-e minden parcelláról learatni a búzát. Az ismétlődő esők rontják a különben is megkérdőjelezett minőséget, a hozamot, s közelítünk az 1990-es években jegyzett dicstelen átlaghoz, amikor hektáronként alig 2,5 tonna búza termett – mondja a bajmoki Cindel Antal a két zápor közötti kényszerpihenőn, s gazdatársaihoz hasonlóan csak azt erősítheti meg, hogy kizárólag agronómiai szempontok vezérlik a búzatermesztésben. Hogy mi lesz a még nagyobb részt betakarításra váró 25 hektárnyi búzával? – 15-16%-os nedvességtartalommal aratgatjuk a búzát, a hektáronkénti hozam nem haladja meg a 4 tonnát, miközben a hektolitersúly már a 74%-ot is alig éri el, ráadásul a tisztátalanság is 8-10%. Nem is kérdezem az árat, búzával törlesztem az adósságot a műtrágyáért és vetőmagért. Annyi bizonyos, hogy a termény egy részét takarmányként kell értékesítenem. Sertéshizlalással foglalkozunk, a 8-9 dináros búzánál nincs olcsóbb takarmány, hiszen a kukorica értéke már elérte a 15 dinárt is, pedig rendszerint aratáskor esik vissza az ára.
– A vetésszerkezetben nem csak őszi búza található…
– Gazdaságunk egy részén organikus termelést folytatunk, s ott tönkölybúzát termesztek. Itthon nincs még kialakult piaca, de beltartalmi értékei miatt hiszem azt, hogy keresett lesz, s erre szeretnénk felkészülni.
– A korábbi években aratáskor hosszú kocsisorok várakoztak az átvevőhelyek, a raktárak előtt, míg napjainkban szinte mutatóban is alig látunk egy-két pótkocsis traktort…
– Nemcsak a jó munkaszervezés eredménye ez, hanem mert nincs mit fölkínálni. Az aratásban a szállítást bízták rám, s lényegében ezt a munkát szeretem a legjobban – veszi át a szót Cindel Attila, a mezőgazdasági technikum hallgatója, s megjegyzése szerint akár jó nyári gyakorlatnak is beillik az aratás. – A korábbi években úgymond pótkocsikkal kísértük a kombájnt a parcellán, és menet közben történt az ürítés, de most annyira nedvesek a búzaföldek, hogy süpped a kombájn is meg a traktor is. A taposási károk elkerülése miatt inkább a parcella végén történik a tartály ürítése.
– Nem olyan bőséges a hozam, hogy a tábla feléről vissza kellene fordulni, és úgy kiüríteni a 3,5 tonna befogadóképességű tartályt, ami egy fordulóra sem igen telik meg – kapcsolódik a beszélgetésbe Barkovics Sándor, s kis bosszúsággal mondja, hogy az erőteljesen fejlődő gyomok lassítják és nehezítik a munkát, s a szem nedvességtartalmát is többször kell ellenőrizni. – Magammal viszem a nedvesség- és hektolitersúly-mérőt, az kimutatja, hogy a házi raktárba vagy a malomba kerül egy-egy rakomány.
Általános jelenség a búzatáblák gyomossága, de azokon a termőterületeken, ahol kora tavasszal elvégezték a gyomirtást, most nem a fenyércirok vagy a mácsonya uralja a parcellát. A moravicai Mezőgazdasági Kombinát búzaföldjein szinte mutatóban sem találni gyomnövényt, s ha az eső nem fékezné, a gyomok sem lassítanák.
– Nagy teljesítményű, jól előkészített kombájnokkal történik a betakarítás, így 30-35 hektárt is learat egy-egy gép, persze, ha az időjárás megengedi – mondja Stanyó Sándor gépkezelő, majd hozzáteszi, hogy a búza szárazságától, illetve nedvességétől függően napközben többször is állítani kell a dob és dobkosár közötti résen. – Ez határozza meg, hogy kicsépel-e minden szemet a gép. Fontos még a légáramlatnak a rostákra irányítása, amivel úgymond „megemeljük” a szalmát, és a szem zavartalanul hull az alsó rostára, majd a tartályba. Szóródást nem is tapasztalok, amire különben az elektronikus kijelző is figyelmeztetne.
– Az árvakelés elárulja majd, hogy volt-e vagy sem szóródás – jegyzi meg Sétáló János növénytermesztési ágazatvezető, és elmondja, hogy a 820 hektáron termesztettek búzát, s ennek felét kitűnő, az átlagosnál lényegesen magasabb hozammal és 81,2%-os hektolitersúllyal az esők előtt sikerült betakarítani, s napjainkra már elcsendesednek a parcellák.
– Az igaz, hogy piacunk nem méltányolja, árban sem ismeri el a minőséget, de meggyőződésem szerint már a közeljövőben csak a kifogástalan minőségű termékkel lehet piacot szerezni, s itt mindenekelőtt a kiviteli lehetőségre gondolok. A jó eredményt optimális időben történt vetéssel, teljes agrotechnika alkalmazásával, műtrágyázással és növényvédelemmel, azaz gyomtalanítással és a gombafertőzés elleni védekezéssel alapoztuk meg.
– Az igaz, hogy az aratás áll a gyújtópontban, de más tennivaló is akad a kombinát termőföldjein…
– Vetőmagtermeléssel is foglalkozunk, s folyamatban van a vetőmag-kukorica címerezése, amit kézi munkaerővel végzünk, közben figyelni kell az ígéretes cukorrépatáblákat is, hogy a cerkospóra első tüneteinek megjelenésekor nyomban elvégezzük a kemizálást. Nagyon jó kondícióban vannak árukukoricáink is, a legtöbb parcellán már virágzik a növényzet. Ez a korai vetésnek köszönhető, amit különben is szorgalmaz a szakma. A jónak ígérkező termést csak az időjárás ronthatja el.
– Meg természetesen az árak alakulása, amibe nem sok beleszólása van a termelőnek – idézem Sándor Józsefnek, a felsőhegyi Napredak Földműves-szövetkezet igazgatójának szavait. Hiába kutatunk az emlékezetben olyan év után, amikor nagyobb becsben volt a kukorica, mint a búza, de csak az idei esztendő elgondolkodtató példáját találjuk.
– A szaktárca kijelentette: nem stratégiai termék a búza, nos, úgy viszonyul hozzá, akárcsak a termelők gondjaihoz. Megvan a magyarázata a kukorica iránti keresletnek, a magas árnak is, ami július első dekádjában már elérte a 16 dinárt! Egyre több gazda takarítja be szemes állapotban a termést, s még az ősz folyamán értékesíti azt, esetleg tárolja, ezért látunk olyan sok üres górét. A búza iránti érdektelenséget most a legegyszerűbb a gyönge minőség rovására írni. Az ilyen terménynek természetesen nem lehet olyan ára, mint az extra minőségű kenyérgabonának, de ettől függetlenül legalább a termelési költségeket takaró, kilogrammonkénti 12-13 dináros felvásárlási árral méltányolni kellene gazdáink munkáját. Az a legnagyobb baj, hogy az agrártárcának semmi beleszólása sincs annak az ágazatnak a sorsába, amelyet irányít. Be kell látni, hogy rossz a támogatási rendszer (pénzhiánnyal mindent meg lehet magyarázni!), a támogatások jelentős részét nem a termelők, hanem a feldolgozók és kereskedők kapják, nem működnek a közraktárak, szoros együttműködés helyett egyre mélyül a szakadék a nyersanyagtermelők és a feldolgozók között, s mindez az átgondolt, távlati agrárpolitika hiányának a következménye. Kimerült az eddig legéletképesebbnek tartott ágazat, a mezőgazdaság, s félő, hogy más ágazatok sorsára jut. Tehát nemcsak a búzatermelők helyzetét kell most rendezni, hanem mezőgazdaságunk egészét. S bár nem vagyok a tiltakozások, az erőszakkal történő kikényszerítés híve, de ha már tiltakozik a gazdatársadalom, akkor ezt tartsa szem előtt – hangoztatja Sándor József.
