Július első felében még vethető a cékla. A rövid tenyészidejű fajtákból ültethetünk a most felszabaduló ágyásokba. A másodvetésben – aszályos években – öntözni kell a céklát. Az ideihez hasonló csapadékos évben valószínűleg nem kell sokat öntözni, bár augusztusban, a gyökérnövesztés időszakában kell a legtöbb nedvesség, mégpedig egyenletes vízellátás tanácsolt. A nedvesség híján a cékla gumói meghasadnak vagy elfásodnak. Az eltarthatóságát is rontja a növekedés idején kialakult vízhiány, mert a gumók „szárazak” maradnak.
A Közép-Európában őshonos cékla bármelyik kertben termeszthető, ugyanis nagyon jól megfér a vegyes ágyásban a paradicsommal, a hagymával, a karalábéval vagy a bokorbabbal.
Mivel a céklát – nagy levele ellenére – nem kedvelik a csigák, a szomszédságába ültetett zöldségfélék is kevésbé vannak kitéve a csigák támadásának, azaz rágásának.
Már a 12. héten, azaz 3 hónappal a vetés után beérik. Legkorábban áprilisban érdemes céklát ültetni, de folyamatosan július derekáig vethető. A szakaszos vetésből folyamatosan szedhető egész nyáron, legkorábban július végétől kerülhet asztalra.
A nagy magvúak közé tartozik, egyenként érdemes a barázdába szórni. A magvakat 2-3 centi mélyre, előre kihúzott sorokba szórjuk. A sorok közötti távolság 25-30 centi legyen, hogy legyen hely a lombjának, amely ellátja táplálékkal a gyökeret. Ha sűrűre sikerült a vetés, akkor a kelés után érdemes kiegyelni, úgy, hogy 5–8 centi maradjon a növények közötti távolság.
Karógyökerét fogyasztjuk
A cékla répatestét, a húsos, levecses karógyökerét fogyasztjuk, nyersen vagy főzve, de az egész növény felhasználható táplálékként és gyógyításra. A gyökerét már az első évben kineveli a növény, noha a cékla kétéves fejlődésű, de a 2. év igazából a magérlelésre vonatkozik. Tápértéke a sötét színű levelében van, amely betanint, azaz kén-cukor komplexet tartalmaz.
A fogyasztható gyökér, a fajtától függően gömbölyű vagy hengeres. A hengeres előnye, hogy könnyebben-szebben szeletelhető.
Színárnyalatban is bő a kínálat. Az elterjedt, klasszikus sötétlila húsú fajtán kívül ma már léteznek számunkra szokatlan színűek is. A mélyvörös a legkedveltebb fajta, méghozzá az, amelyen nem látható a fehér gyűrűzöttség. A vörös különböző árnyalatai mellett most már van sárga és fehér változata is, de ezek még nem terjedtek el. A céklát igazából éppen a vörös színe miatt szeretik.
Tápértéke
A cékla tápértékét elsősorban az ásványianyag-tartalma adja, elég sok kalciumot, foszfort és vasat, emellett 6–9 százalék cukrot is tartalmaz. Pektintartalma még fokozza a jelentőségét. A vitaminok közül a B1- és B2-vitaminban gazdag, de elég sok benne a C-vitamin is, igaz, ez utóbbi nagy része főzéskor elvész.
A cékla főként az őszi–téli hónapokban kerül az asztalunkra. Szerencsére nem tartozik a drága zöldségek közé, elkészítése sem túl körülményes, és termesztése sem bonyolult. További előnye, hogy feldolgozatlanul és savanyúságként is hosszan eltartható.
A céklát a legtöbben általában hagyományos salátaként, főétkezésben fogyasztják. Más zöldséggel, virslivel vagy felvágottal társítva könnyű vacsora készíthető belőle. Zöldségsalátába a megfőtt, kis kockára vágott céklát össze lehet keverni pl. nyers, ugyancsak kockára vágott almával, vékonyra karikázott vöröshagymával, főtt burgonyával, feldarabolt párizsival vagy virslivel. Meghintjük őrölt borssal, majd ecettel és salátaolajjal meglocsoljuk. Kellemes nyári vacsorának is.
