Egyre szélesebbre nyílik (ismét) az árolló a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A tej ára változatlan, a hízott sertés értéke és kereslete ingadozik, miközben az alaptakarmányként szolgáló kukorica az egyéb termelési költségekkel együtt folyamatosan drágul, így csökken a nyereség az ágazatban
A bizonytalanság következtében egyre apad az állomány is mind a szarvasmarha-, mind a sertéságazatban, amit a következő adat is igazol: az 1980-as években Vajdaságban 1 ha termőterületre 1 számosállat jutott, ami napjainkban 0,26-ra tehető, ez pedig azt jelenti, hogy a hektárra számított hústermelés alig éri el a 100 kg-ot. A legnagyobb és leggyakoribb hullámzások a sertéságazatban tapasztalhatók, s joggal vetik fel a kérdést a tenyésztők és kistermelők is: megszilárdul-e, biztos alapokra kerül-e az ágazat, ami esetleges kivitel révén jelentős devizabevételt szavatolhatna, mint egykor, amikor több száz millió dollárban mértük a sertéshúsexport értékét. A sertéspiac ingadozásához az is hozzájárul, hogy az állomány mintegy 80%-át kistermelők tartják, s ha munkájuk veszteséges, fölszámolják, jobbik esetben csak csökkentik az állományt, hiszen, ha rövid távon is, de jobban megtalálják számításukat a növénytermesztésben. Érdemes lenne számítást végezni, hogy milyen holt tőkét képviselnek a viszonylag nagy ráfordítással épített és üresen álló ólak, hizlaldák, s ki az igazi vesztes: a gazda vagy a nemzetgazdaság? Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy rábólintsunk: mindkettő. S máris adódik a kérdések sora: ha a sertéságazatban lenne mit fölkínálni a külföldi piacnak (persze ehhez törölni kellene a sertéspestis elleni kötelező védőoltást), ha sikerülne fölfuttatni a termelést, akár korlátlan mennyiségben exportálhatnánk, hiszen Európában sertéshúshiányt jegyeznek. Az is előnyt jelenthetne, hogy pillanatnyilag Szerbiában a legolcsóbb a vágóállat, ami biztos nyereséget szavatolna a termelőnek és a vágóhidaknak egyaránt, sőt még extrajövedelemről is beszélhetnénk, ha ehhez legalább 10%-os kiviteli támogatás párosulna, de ide nem 2,5%-os agrárköltségvetéssel kellene rendelkezni, hanem ennek kétszeresével! Sajnos föltételes módban beszélünk minderről, miközben az üszőhús-kiviteli kudarc után újabb lehetőség megy veszendőbe.
– Hogyan esett a választás a sertéstenyésztésre?
– A földművelés mellett a szüleim is ezzel az ágazattal foglalkoztak, s bármilyen is volt a sertés ára, folyamatosan tartottak 25 anyakocát, s ezek malacait értékesítették. Több mint tíz évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy egy ilyen törzsállománnyal, a kiváló lapállyal és a pietrainnal bezárjuk a termelési kört, az előállított malacokat egyedül hizlaljuk meg. Ehhez azonban több termőföld kellett, így fokozatosan bővítettük a gazdaságot, hogy meglegyen az alaptakarmány-bázisunk, a kukorica, a kalászos gabona, többnyire búza és a napraforgó, amit a sertéseken keresztül értékesítünk. Bármilyen ára is legyen a kukoricának vagy a búzának, nincs piaci feleslegünk. Megtermeljük az alaptakarmányt, egyedül keverjük be a tápot premix és vitaminok hozzáadásával, így folyamatosan biztosíthatjuk a minőséget. A hal- és húslisztet már évekkel ezelőtt kizártuk a takarmány-összetevők közül, növényi fehérjékkel és lizinnel pótoljuk.
– Időközben változtattak a fajtaösszetételen…
– Az ingadozó ár mellett az értékesítés is gondot jelent. Biztos felvásárlót találtunk, s ha meg akarunk maradni a sertéstenyésztés mellett és jövedelmezően termelni, akkor a feldolgozó igényét kell elfogadni. A meglévő állományt fokozatosan cseréljük le a PennerLand fajtára, amit Györgyénből szereztünk be. Szaporának, ellenállónak és hízékonynak bizonyul, s a hússz ázalék is mellette szól. A száraz darás etetést szorgalmazzuk, bár vannak már olyan automata etetők, amelyekben nedves táp kerül a sertés elé, így még jobb a takarmánykihasználás és a hízékonyság, de mi elégedettek vagyunk azzal is, hogy 1 kg súlygyarapodásra 2,8–2,9 kg tápot fogyaszt el a hízó. Hozzáteszem, hogy malacneveldéink, hizlaldáink nem a legkorszerűbbek, különösen a rekkenő hőségben jelent gondot a szellőztetés és a hűtés, vagy télidőben a melegítés, s ha ezt megoldanánk, biztos, hogy még jobb eredményt érnénk el, mint most, amikor fialásonként 11 malacot választunk le, ez 5 hetes korban történik. Bár sok figyelmet és munkát követel a sertéstenyésztés, jobban megtaláljuk a számításunkat, mintha csak növénytermesztéssel foglalkoznánk. A 65 hektárnyi termőföld nem biztosít megélhetést két család számára.
– Amikor van értelme a munkának, a parasztember nem keres kibúvót, csinálja becsülettel, de olyankor is, amikor lebecsülik terményünket. Nemcsak a termőföldön és a hizlaldákban van tennivaló, hanem a ház körül is. Ezt a munkát vállaltam magamra, meg persze amikor megkezdődik a növénytermesztéshez szükséges beszerzés, aztán a sertések fialásakor vagy a szállításkor esedékes adminisztrálás, abból is részt vállalok – kapcsolódik a beszélgetésbe Zsuzsanna asszony, akit az udvar rendezettsége, a virágerdő is dicsér. – Falun élünk, igaz, de ez nem azt jelenti, hogy nincs igényünk a szép, a kényelmes iránt, ahol valóban jól érezzük magunkat. Sok fiatalt még most is vonz a város, pedig a mezőgazdaságban biztos munkahelyet találnának, könnyebb itt az élet, még ha sokat is kell dolgozni. Azt azért tudni kell, hogy szülői háttér nélkül nehezen alapozható meg a gazdaság. Mi is így kezdtük. Ugyan ki ad a kezdő földműves fiatalnak hitelt, bár a bankok is meg a szaktárca is a legkülönbözőbb támogatásokat emlegetik. Szóval a vállalkozói kedv és az ágazat szeretete kevés ahhoz, hogy megújuljon a falu, hogy több fiatal válassza akár életformaként is a mezőgazdaságot.
– Számítják-e esetleg bővíteni a gazdaságot, növelni a sertésállományt?
– Noha egyre többet halljuk, hogy az 50–100 anyakocás telepek és az ehhez kapcsolódó hizlalás, vagy a legalább 100 hektáros termőföld biztosítja egy-egy család fönnmaradását, mi a középutat járjuk. Korlátozó tényező a termőföld is meg a helyszűke, hogy megnöveljük a törzsállományt, ezzel együtt a hízók számát is, ami most éves szinten 600 körül alakul. Bármilyen szinten is foglalkozik a gazda állattenyésztéssel, azért jó lenne már a termelési ciklus kezdetén tudni, mire számíthat, hogy ne csak a trágyáért dolgozzon a tenyésztő, bár ennek is megvan az értéke, mert meg kell nézni a szerves trágyával kezelt szántók minőségét és az ott elért hozamokat, és a csak műtrágyázott földekét. Úgy érzem, hogy az állam bünteti az állattenyésztőket, amikor a támogatásra jogosultságot a meghatározott műtrágyamennyiség vásárlásához is köti. A talajelemzések adatai bizonyítják, hogy egy-egy makroelemből több is van a kelleténél, tehát kidobott pénz a túlzott tápanyag-adagolás. A területalapú támogatás összegét már megkaptuk, de a tenyészállatok után járó támogatásra csak ezután számíthatunk, ugyanis most lettek nyilvántartásba véve, s bármilyen szerény eszközökről is beszélünk, csak hozzájárul a nyereséges termeléshez – vallja Szemesi János pacséri gazda.
