A saját hagyományainkkal ötvözve a modern nyugati juhgazdálkodási tapasztalatok átvételével a jövőben talán nálunk is újból gazdaságossá tehető a juhtejtermelés. Ennek a kiváló beltartalmú tejnek a földolgozásában komoly lehetőségek rejlenek. A házilag előállított, ízletes birkatejből készült termékekre, a birkatarhóra, a birkatúróra, a kacskavajra, parenyicára biztos, hogy a hazai vásárlók körében is volna kereslet
Öt-hat éves kisgyerekként esténként, fejési időben rendszerint apám és nagybátyám közös juhtenyészetében isztrongáltam. (Ezt a szót valószínűleg sokan már nem ismerik: az isztrongálás a karámban kialakított folyosószerű részben fejésre fölsorakozó birkák behajtása a fejőkarámba, amit egy kisgyerek is könnyedén elvégezhet.) A fizetségem egy nagy bögre, még meleg, frissen leszűrt birkatej volt.
Ez az, amit ma már kevesen engedhetnek meg maguknak, legföljebb már csak az őstermelőknél vásárolhatnak juhtejet, akikből egyre kevesebb van. De birkatejből is. A juhtenyésztés osztozik az állattenyésztői ágazat általános válságában. Az iparszerű növénytermesztés javára teljesen fölbomlani látszik a vidékünkön évszázadokon át működőképesnek bizonyuló, termékeny egyensúly az állattenyésztés a növénytermesztés között.
Ennek és az allergiás megbetegedések rohamos terjedésének közvetlen köze van egymáshoz. Az intenzív termesztéssel a növények egyre több mikroelemet vonnak ki a talajból, amelynek sajnos nincs természetes visszapótlása. A szakértők szerint a termőtalajban létrejövő mikroelemek hiánya a táplálkozásláncon keresztül az emberi szervezetben is kimutatható. A legtöbb civilizációs betegségnek – az allergiának, stressznek, az immunrendszeri problémáknak stb. – egyik alapvető oka a mikroelemek folyamatos hiánya az emberi szervezetben.
A mai juhtenyésztőknek az igazi hasznot a bárányok eladása jelenti, tehát a húsuk miatt, nem a tejük vagy a gyapjújuk miatt tartják a birkákat. Nem is tehetnek mást, hiszen megszűnt a juhtej és a gyapjú szervezett fölvásárlása. Az idén ráadásul az időjárás miatt is komoly gondokkal kell szembenézniük a juhtenyésztőknek. A romániai Agrostar élelmiszeripari szövetség médiának nyilatkozó képviselője szerint tavaly juhonként 50 literes tejtermelést jegyeztek, de az idén az átlagtermelés a szeszélyes időjárás miatt 30 literre csökkent.
Ebből az adatból az is kiderül, hogy egy juh mennyivel kevesebb tejet ad, mint egy tehén, amelynél egy nap alatt is kifejhető annyi, amennyi a birkánál egész év alatt. (A megnövelt laktációs idővel és jobb tejhozammal rendelkező merinó tejelő juhok az említett romániai átlagtejhozamnak az öt-tízszeresét is elérik.)
Nyugaton már fölismerték a juhtej és a belőle készült élelmiszerek különleges értékét. A birkatej fehérjeösszetétele kedvezőbb, mert hiányzik belőle a tehéntejben jelenlévő, nehezen emészthető fehérje, amely az arra érzékeny emberekben tejfehérje-allergiát válthat ki. Nagyobb arányban tartalmazza az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakat, mint a tehéntej. Telítetlen zsírsavakban jóval gazdagabb, mint a tehéntej. Zsírsavcseppecskéi kisebbek, ezért könnyebben emészthető. Kétszer több tápanyag van benne, mint a tehéntejben. Kedvezőbb kalcium-foszfor aránnyal rendelkezik annál, s ez a kalcium hatékonyabb hasznosulását segíti elő. A belőle készült joghurt például kétszer annyi fehérjét, 50%-kal több kálciumot és fele annyi szénhidrátot tartalmaz, mint a tehéntejből készült joghurt.
A birkatej beltartalmi értékei vitathatatlanul sokkal jobbak a tehéntejénél, egyedül a higiéniai tulajdonságai a rosszabbak. A tapasztalatok viszont azt igazolják, hogy megfelelő állatartási feltételek és tejgondozás biztosítása esetén juhoktól is fejhető a szigorú Európai Uniós szabványoknak is megfelelő, alacsony csíraszámú tej.
