A már-már elfeledett levélzöldségek egyike a sóska. A sok-sok divatos levélzöldségfajta mellett kiszorult a kertből, pedig régen nem hiányozhatott egy kertből sem, avagy egy asztalról sem. Szerencsére a környezetbarát termesztők ismét „divatba” hozzák. Valószínűleg igénytelensége és télállósága miatt honosodott meg korábban, és most újabban is. Igaz nálunk még mindig kisebb a térhódítása, pedig érdemes tartani. Még edényben is érvényesül.
Teleinket jól bírja, csak a nagyon hideg fagyos tél után nem hajt ki tavasszal. Évelő, ezért már kora tavasszal lehet fogyasztani vitaminban gazdag, savanykás leveleit, és ez egész évre érvényes, sőt enyhe teleken is szedhető, ha fóliával takarjuk. Másodvetésben júniustól szeptemberig vethető ismét a magja. Ha viszont nincs szükségünk a magjára, meg kell akadályozni a felmagzást, a magszárat még fiatal krában vágjuk ki tőből.
Vadon élő növény, Európában a nedves mezőkön, árokparton honos. Fűszer- és gyógynövényként is számon tartják. Gyógyhatása a vértisztításban segít, a középkorban fűszernövényként használták, valamint a száj- és fogínybetegségek gyógyítására. Ehhez a friss, illetve a szétzúzott leveleket vagy azok főzetét használták. A rebarbara rokona, fogyasztása pedig a spenóthoz hasonló, főzeléket vagy egyszerűen csak salátát készítenek belőle.
A termesztésben 3 jellegzetes fajtája emelkedett ki (persze ezenkívül nagyon sok változata ismert világszerte): a kerti sóska (Rumex acetosa), az angol sóska (R. patientia) és a francia sóska (R. scutatus). Vad fajtája a lósóska, ez is ismert nálunk, a jószágtartók használják levelének főzetét hasmenés ellen. A madársóska viszont alattomos gyomnövény, amit kíméletlenül irtani kell, mert minden haszonnövényt elnyom maga körül.
A sok sóskafajta közötti legjelentősebb különbség a levelek nagysága, alakja és íze, azaz savanyúsága. A levélalaknál 2 jellegzetes típus van a kerek, ún. pajzs alakú és a hosszúkás, ún. lándzsás alakú. A kerek levelek színe halvány kékeszöld, míg a hosszúkás leveké haragoszöld.
A sóska levele fogyasztható levesnek, mártásnak vagy főzeléknek, elkészítve kissé pikánsan savanykás. Egy-egy ételhez nagyon kevés levél kell, ezért gazdaságos. A kertben 1-2 bokor bőségesen ellátja a családot egész évben.
A francia sóska a legsavanyúbb.
A sóskát sokan éppen a savanyú íze miatt szeretik, mások pedig éppen ezért nem.
Az viszont vitathatatlan, hogy korai vitaminforrás az asztalon, és az sem mellékes, hogy nagyon egyszerű a termesztése: szinte semmi munkánk nincs az ültetés után, csak adjunk neki elegendő vizet, még akkor is, ha félárnyékban van. Egyébként a félárnyék az eresz alatt a legjobb hely a termesztésére. Aszályos évben kötelező a tövek öntözése. Aztán pedig „magától” terjeszkedik, szaporodik.
Magról vetve vagy pedig tőosztással szaporítható. Magról később, tőosztásról gyorsabban fejlődnek ki a fogyasztható nagyságú levelek.
A nagyüzemi termesztésbenkülföldön a kerti sóska terjedt el leginkább. A konzervipar használja pürék készítésére. Levelei lándzsa alakúak, épek és nagyok. Aránylag hosszú a levélnyele is.
Az angol sóska kifejezetten télálló, még télen is szedhető és fogyasztható. Levelei szintén lándzsa alakúak, de rövidebb a levélnyele a kertinél, és kevésbé savanyú. A házi kertekben terjedt el jobban.
A francia sóska levele kerek pajzs alakú, halvány kékeszöld. Nagyon savanyú. Indásodó fajta, ezért többnyire háztáji kertben terjedt el. Korábban nálunk is ez volt a gyakori, mostanra viszont szinte alig van belőle. A hideg telekre a legérzékenyebb, a mínusz 5-6 fok is károsítja.
Ennek ellenére a sóska nem melegigényes növény. A legtöbb fajtának a töve mínusz 10 fokig nem károsodik. A fejlődéséhez a legjobb a 15–20 fok közötti hőmérséklet. Az említett tulajdonságai miatt nyáron a melegben gyorsan magszárba szökken.
Tavasszal már márciusban vethető vagy osztható a töve. Nyáron csak a magvetéssel érdemes próbálkozni másodvetésben: júniustól szeptemberig. Ősszel csak sok vízzel nevel sok levelet. A vetéstől számított 2,5–3 hónapra ismét fiatal leveleket szedhetünk. Nagyüzemi termesztésre is vethető a nyárutón, augusztus–szeptemberben. Levelei ebben az esetben már kora tavasszal szedhetők. A tápanyagok közül meghálálja a nitrogéntrágyát.
A szedésnél arra kell ügyelni, hogy a szívleveleket (a középső leveleket) ne sértsük meg. Már 3–5 lombleveles állapotban megkezdhető a szedés. Nagyüzemi termesztésben kb. 4 évig hagyják a helyén, kiskertben mindaddig maradhat ültetési helyén, amíg jól terem. A frissen szedett levelek elkészítése mellett fagyasztható és szárítható is a levele, de nálunk erre általában nincs szükség, ugyanis szinte egész évben szedhető.
