A szilaj magyar szürke szarvasmarha évszázadokon át jelképe volt a magyar állattenyésztésnek. Kedvelt és keresett árunak számított az európai piacokon, eljutott Bécsbe, Münchenbe, Ulmba, Strassburgba, Velencébe.
A szürkemarhagulyákat lábon hajtották az európai vásárokra. Az állatokat útközben meg kellett védeni a vadállatoktól és a rablóktól. Ehhez edzett fegyverforgató emberekre volt szükség, a hajtókból lett hajdúkra.
A tőzsérek (marhakereskedők) között olyan patinás történelmi nevek is találhatók, mint a Zrínyiek, Thökölyek, Nádasdyak, akik tőzsérkedéssel (marhák fölvásárlásával, hizlalásával és eladásával) alapozták meg vagy gyarapították vagyonukat.
Amikor 1583-ban a bécsi udvar tizenkétszeresére emelte a vámokat, a velencei kereskedők és a magyar tőzsérek megegyeztek a törökökkel, hogy az osztrák területeket elkerülendő, engedjék át a magyar gulyákat Dalmácián keresztül Zárági (Zadar), ahol az állatokat hajóra rakták és így szállították őket Velencébe.
A császári udvar, amikor rájött, hogy kijátszották, martalócokat fogadott föl, hogy útközben támadják meg a gulyákat.
A magyar szürke tej- és húshozama messze elmaradt a nyugati istállózott fajtákétól, de mint igásállat fölülmúlhatatlan volt. A 19. században ezért már főként csak igásállatként használták.
A magyar szürke tehenek száma 1870-ben 13 268 000 volt, ez a szám 1967-re, 180-ra apadt. A fajta a kihalás szélére sodródott, a rövidlátó politika kihalásra ítélte. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a szürkemarhát. A fajtát állami támogatással géntartalékként tenyésztették tovább. A tehenek létszáma ígéretesen növekedni kezdett, 1980-ig 600-ra emelkedett, 1990-ben elérte az 1200-as létszámot, 2007-re pedig 6000 lett.
Az örvendetes létszámnövekedést nosztalgiával, hobbival, hagyománymegőrzési és fajtafönntartási szándékkal magyarázták. Kétségtelen, hogy vannak, akik ilyen szándékból tartanak kisebb létszámú állatot.
A nagy állományok, gulyák azonban a nagyvállalkozók, pénzemberek tulajdonában vannak. Ők fektették tőkéjüket a jó befektetés és haszon reményében a magyar szürke tenyésztésébe. Naivitás volna azt hinni, hogy a pénzemberek nosztalgiából vagy hobbiból költenének nagy összegeket, és nem a jó üzlet reményében.
Európának állattenyésztési célból szüksége van a magyar szürke értékes génállományára, mert szükség esetén meg lehet vele akadályozni a nagy hozamú fajták degenerációját. Tehát ezért megfelelő módon támogatja a fajta fönntartását, megmaradását.
A szilaj magyar szürke szarvasmarha őshonos fajta, amely minden meghatározott tenyésztési cél nélkül, a mostoha körülmények, a zord, hideg tél, az aszály és a takarmányhiány körülményei között alakult ki. Az állatokat nagyon nagy számban tartották, és közülük mindig csak a legellenállóbbak és a legigénytelenebbek élték túl a mostoha életkörülményeket.
Vita tárgya lehet, hogy valóban őshonos-e még a mai őshonos magyar szürke?
A vita lényege: a mai magyar szürke genetikailag (örökléstani szempontból) olyan-e, mint elődei voltak? A mai megváltozott tartási és takarmányozási körülmények közel sem olyan mostohák, mint hajdanán. A jelenlegi tartás és takarmányozás lehetővé teszi, hogy az olyan egyedek is életben maradhassanak, amelyek régen nem tudták volna túlélni a zord telet és az aszály okozta takarmányhiányt.
Kérdés: föllazulhat-e az említettek miatt a jelenlegi magyar szürke eredeti génállománya?
Az elmúlt két évtizedben sok dicsérő szó hangzott el a szürkemarhával kapcsolatban. Kihangsúlyozták, hogy a húsa nem tartalmaz szermaradékokat, hormonokat, és mentes a BSE (szivacsos agyvelőelfajulás) kórokozójától.
Fontos tudni, hogy minden nálunk tenyésztett szarvasmarhafajta mentes az itt fölsoroltaktól, ez nem a fajtától függ, hanem a tartástól és a takarmányozástól.
Azt állítják a szürkéről, hogy a húsa kevesebb koleszterint tartalmaz, mint a többi fajtáé. Amennyiben vannak erre vonatkozó hiteles eredmények, azokat közölni kellene.
Vannak a fajtának olyan valós, jó tulajdonságai, amelyek miatt a jövőben is támogatni fogják fönnmaradását. A becslések szerint ma Magyarországon körülbelül egymillió hektár legelő áll kihasználatlanul. A szakértők becslése szerint ez a terület körülbelül 500 000 magyar szürkét el tudna tartani. A fajta jó tulajdonságának köszönve ez lenne egyik módja a parlagon álló legelők hasznosításának.
A szürke génállományának biztonságos megőrzése érdekében szükséges elérni a 10 000-es tehénlétszámot.
A szürkemarha jó tulajdonságaival kapcsolatos túlzások vagy reklámfogások inkább ártanak a fajta jó hírének, mintsem öregbítenék azt. Ha megfelelően tartják és takarmányozzák, akkor a húsa bioélelemnek minősülhet. Ezt a fogyasztó függetlenül a koleszterintartalmától meg fogja vásárolni, hiszen a hús jó ízanyaggal rendelkezik.
A szürkemarha húsa és a belőle készült termékek minősége fogja meggyőzni a fogyasztót és nem a „tudományossággal” megtűzdelt reklámok.
