Az antibiotikumok általában a növekedő állatokra fejtik ki kedvező hatásukat. Kedvező esetben a sertések és a baromfiak súlygyarapodása 10-15 százalékkal, a pulykáé 25 százalékkal emelkedett, a takarmányértékesítésük pedig 3-5 százalékkal javult. Az antibiotikumok takarmánykiegészítőként való fölhasználásának egyik nagy veszélye a huzamos alkalmazás esetén kialakuló baktériumrezisztencia.
A kutatók már 1942-ban észlelték, hogy ha az antibiotikumokat megelőző kemoterapeutikumokat, a szulfonamidokat a csibék takarmányába keverik, akkor jobban fejlődnek, mint ezek nélkül. Föltételezték, hogy a szulfonamidok csökkentették a bél mikroflóra nemkívánatos baktériumainak a számát és az emésztőcsatornában némely vitamin szintézise is bekövetkezett.
Az antibiotikumok gyártása rohamosan fejlődésnek indult, és sok gyártási melléktermék maradt utánuk vissza. A melléktermékek vizsgálatakor rájöttek arra, hogy abban jelentős mennyiségű B12-vitamin is van, amit az antibiotikumokat termelő mikrobák állítottak elő. Kísérleteket állítottak föl annak vizsgálatára, hogy a visszamaradt melléktermék alkalmas-e a csirkék kobalamin szükségletének a fedezésére. Azt tapasztalták, hogy ez a visszamaradt gyártási melléktermék, ami tulajdonképpen hulladéknak számított, sokkal jobban serkentette a csirkék fejlődését, mint a tiszta B12-vitamin.
Rájöttek arra, hogy a mikrobák táptalajából nem tudták tökéletesen kivonni az antibiotikumokat, és ez fejtette ki a csirkék növekedésére a rendkívül kedvező hatást. Az antibiotikumokat takarmányozás céljára nem mint tiszta gyógyszerkészítményt, hanem rendszerint az illető mikroba micéliumával keverve vagy sűrítve, és valamilyen vivőanyaggal (pl. lucernaliszt) felitatva használják.
Az antibiotikumok általában a növekedő állatokra fejtik ki kedvező hatásukat. Kedvező esetben a sertések és a baromfiak súlygyarapodása 10-15 százalékkal, a pulykáé 25 százalékkal emelkedett, a takarmányértékesítésük pedig 3-5 százalékkal javult. Minél jobban közeledik az állat a kifejlődéshez, annál kisebb eredmény várható. Az antibiotikumok valószínűleg a következőképpen fejtik ki növekedésfokozó hatásukat:
– serkentik azoknak a mikroorganizmusoknak a szaporodását, amelyek vitaminokat vagy más szervezetre előnyösen ható anyagokat szintetizálnak,
– gátolják azoknak a mikroorganizmusoknak a működését, amelyek elvonják az állattól a nélkülözhetetlen táplálékkiegészítő anyagokat, pl. vitaminokat,
– elpusztítják a toxikus (mérgező) hatású anyagokat termelő baktériumokat.
Valószínű, hogy az antibiotikumok bizonyos lappangó fertőzéseket is leküzdenek. Némely szintetikus anyagnak is van az antibiotikumokhoz hasonló terapeutikus (gyógyító) és nutritív (hozamfokozó) hatása, ilyen pl. a Carbadox. Teljesítményfokozás érhető el a réz adagolásával is. Már régen észlelték néhány kutatóközpontban, hogy a réz fokozza a sertések súlygyarapodását. Azt tapasztalták, hogy a legjobb eredményt akkor érték el, ha a takarmányhoz 0,1% rézszulfátot kevertek.
A rézgálic alkalmazásának az a hátránya, hogy a nutritív dózis 0,1% (ami 250 mg réznek felel 1 kg takarmányra) nagyon közel van a mérgező dózishoz, amely 0,3%. Figyelmetlen elkeverés esetén mérgezés történhet. Hazai szerzők adatai szerint a sertések napi súlygyarapodása közel 11%-kal, a takarmány kihasználása közel 9%-kal növekedett. A réz hatásmechanizmusát kemoterápiás effektussal (kórokozók pusztítása kémiai anyagokkal) magyarázzák. A kutatók szerint 0,1% rézszulfát fölhasználásakor a sertések belső szervei és a hús emberi fogyasztásra alkalmas, nem tartalmaz káros szermaradékot.
Az antibiotikumok takarmánykiegészítőként való fölhasználásának egyik nagy veszélye a huzamos alkalmazás esetén kialakuló baktériumrezisztencia. Ez azt jelenti, hogy ezek az antibiotikumok mint gyógyszerek elvesztik a hatékonyságukat. Ezért vált szükségessé, hogy az antibiotikumok takarmányozási (nutritív) célú fölhasználását elhatárolják a gyógyászati célú (terápiás) alkalmazásuktól. A takarmányozásban eddig többek között fölhasználták a penicillint, sztreptomicint, klórtetraciklint, oxitetraciklint, cinkbacitracint, neomicint, eritromicint stb. Újabban csak azokat az antibiotikumokat használják nutritív célokra, amelyeket nem alkalmaznak az embergyógyászatban és nem szívódnak föl az állat emésztőrendszeréből. Kezdetben a növénytermesztésben a kemizáció, az állattenyésztésben pedig az antibiotikumos takarmánykiegészítés valóságos diadalútnak tűntek. Ezek után az 1960-as évek elején szinte sorsszerűen szükség volt Rachel Carson Néma tavasz című könyvének a megjelenésére. Ennek a könyvnek nagy szerepe volt abban, hogy az emberek rádöbbenjenek arra, hogy az addig szinte glorifikált mezőgazdasági termelési technológiák, a túlzott kemizáció az ember egészségét, életét veszélyeztetik. A Néma tavasz nagy lökést adott a környezetvédelmi mozgalmak megindulásának. Ezek után a fejlett nyugati országokban szigorúbban kezdték fölülvizsgálni a mezőgazdasági termelésnek addigi módját. Megindultak a különféle környezetvédelmi mozgalmak, pártok: pl. a Zöldek stb. tevékenysége.
E társadalmi folyamatok hatására szigorúbban kezdték vizsgálni és újraértékelni a takarmánykiegészítőket, elsősorban az antibiotikumok nutritív célú fölhasználását.
