A szentmihályi Flamann Istvánt kiváló népzenészként, asztali citerásként ismerik Vajdaság-szerte, aki hosszú évek óta népszerűsíti az ősi hangszert, igyekszik megszerettetni és átadni a citeramuzsika minden szépségét, varázsát. Az egyébként állategészségügyi technikusi végzettségű Flamann Istvánnak van még egy kedvtelése, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nagy szerelme: a kisállattenyésztés. Mint a legtöbb falusi gyereket, először őt is a galambok ejtették ámulatba, kezdődött a tudatosnak még nem nevezhető tenyésztői tevékenység.
- Édesapámnak köszönhetem a kisállatok megismerését és szeretetét, akivel kora gyerekkoromban Ittabén jártunk az egyik galambtenyésztőnél, s ámulatba ejtett a galambok világa. Arra a kérdésre pedig, hogy „Szeretnél-e te is ilyen galambokat tartani?”, a válasz csak egy szégyenlős „Igen” lehetett, s mi sem természetesebb, hogy az ajándékba kapott párral alapozódott meg a kisállatokhoz fűződő tevékenységem, ami a későbbiekben meghatározta pályaválasztásomat, az állategészségügyi technikusi hivatás melletti döntést is. A szakközépiskola befejezését követően, amikor munka után kilincseltem, kissé csalódottan kellett megállapítanom, hogy egy olyan közösségben, ahol a mezőgazdaság a húzóerő, lépten-nyomon az állattenyésztés fontosságát és lehetőségeit hangoztatjuk, nincs szükség tudásomra, azt legfeljebb tenyészetemben hasznosíthatom, legfeljebb a helybeli STRASSZER Kisállattenyésztők tagságát tanácsolhatom – mondja Falaman István. Azt is hozzáteszi, hogy a galambtenyésztés keltette fel érdeklődését a más ágazatok iránt is. – Mindig vonzott a tarkaság, a sokféleség, így a galambtenyésztésben is a változatosságra törekedtem, s tartottam strasszert, kinget, luxot, angol „bögyeseket”, pávásokat, de nagyon gyorsan rájöttem, hogy igazi eredményt, a tenyészetnek hírnevet egy vagy két fajtával szerezhetek. Napjainkra az angol fúvósbegyűt tartom a galambok sokaságából, meg egy nagyon gazdag gerletenyészetet. A nyulak sem maradtak ki a tenyésztői sorból, a német meg a francia kosfejű fajtát részesítem előnyben, bár nyáridőben a mixomatózis veszélye miatt üresek a nyúlházak.
- Gyakran felvetődik a kérdés: kedvtelés vagy gazdasági tevékenység a kisállattenyésztés? Flamann István hogyan tekint az ágazatra?
- Nem könnyű a kettőt egyeztetni, de meggyőződésem szerint az igazi tenyésztő mindig másodlagosnak tekinti az anyagi hasznot. Számomra sokkal fontosabb, hogy örömem lelem a tenyésztésben, a jó tulajdonságok átörökítésében, a minél szebb példányok megjelenésében. A kisállattenyésztésnek van egy másik vetülete is, amit gyerekkorban kell megalapozni: egy-egy példány tartása is felelősséggel, kötelezettséggel jár, éppen ezért a gyerekeknél a munkaszokások, a felelősségérzet kialakításában jó szolgálatot tesz akár a díszmadár, akár a nyúl, de még a kutya vagy aranyhörcsög tartása is. Éppen ezért a szülőknek nem kellene leinteniük csemetéjüket, ha egy-egy kiállítást követően ő is szeretne nyulat vagy díszmadarat tartani – hangsúlyozza a tenyésztő. Volt egy időszak, amikor a díszhaltenyésztés állt a gyújtópontban. – Némi túlzással mondhatom, hogy az már egyfajta gazdasági tevékenységre is hasonlított, mert egy időben több mint 4000 különböző díszhal volt az akváriumokban! Nem hagyhatom szó nélkül, hogy szinte minden tenyésztői lépésemet a szakirodalom tanulmányozására alapoztam. A díszhaltenyésztés rendkívül izgalmas tevékenység, hiszen vannak ikrázók és elevenen szülők, aztán amely fajták a szájukban hordozva nevelik az ivadékot. Legjobban a szivárvány minden színében előforduló GUPPY és a citrom- meg narancssárga XYFAFORUS fajtákat kedveltem. Több mint 70 farkfajtát jegyez a szakirodalom, s ennek alapján párosítottam, majd szelektáltam az állományt.
- A díszhaltenyésztésnél erősebbnek bizonyult a díszmadártenyésztés, amit bizonyít az udvar, a kisebb állatkert, vagy mondjuk inkább: díszbaromfi- és madárgyűjtemény otthona. Mintegy három évtized munkájának eredménye…
- Kihívást jelentett számomra a kis testű papagájok tenyésztése. Napjainkra mindössze négy fajtára szűkült a tenyészet, melyeket inkább saját kedvtelésemre tartok, mintsem értékesítés céljából, mert ahhoz nem 2-3 szülőpárt kellene tartani, hanem több tízet vagy akár százat is. Itt van a ROSELLA, a ROSENCOLIS, az ÉNEKES- és a KECSKEPAPGÁJ. Valamennyi több színben és színárnyalatban fordul elő, de a tenyésztő számára az jelenti a kihívást, hogy eredeti színben tartsa a törzsállományt. Örömet jelent számomra, hogy ez sikerült. A kívülálló számára a madárhangok sokszor rikácsolásnak tűnnek, nem így a tenyésztő számára! Csodálatos hangja van az énekespapagájnak, de a kecskepapagájnak is. Ez utóbbi onnan kapta a nevét, hogy hangja a kecske mekegésére emlékeztet. Az egyik ismerősöm, amikor meghallotta a mekegést, meg is kérdezte: mikor vásároltam kecskét…
- A vadászok előszeretettel kapják csővégre a fácánt, de a tenyészetben láthatók teljes biztonságban érezhetik magukat…
- Egy-egy pár arany-, illetve ezüstfácánt tartok. Elnevezésüket a tollazatuk színéről kapták, ami valóban úgy csillog, mintha arannyal, illetve ezüsttel lenne bevonva. Hosszú farktollazattal a hímek a díszesebbek, de a két fajta a természetben is különbözik egymástól. Míg az aranyfácán lényegében nyugodt, szelíd, de a hím folyamatosan násztáncot lejt, nem hagy alább a dürgés… Ezzel szemben az ezüstfácán vadabb, erőteljesebben védi területét, a csibéket.
- Különleges díszbaromfi is található a tenyészetben…
- Igen, ezek a japán selyem tyúkok, fehér és fekete színben. Testüket olyan finom piheszerű tollazat borítja, hogy többen is rácsodálkoztak: milyen tyúk ez, amelyet nem toll, hanem szőrzet borít. Amikor végigsimítjuk, valóban, mintha selymet érintenénk. Vagy 30 évvel ezelőtt az elsők között kezdtem tenyészteni, s mondhatom, hogy a Bánátban tenyészetben található selyembaromfi 90 %-a Szentmihályról, udvaromból származik. Egyébként rendkívül szapora, s évente 2-3 alkalommal akár 15 tojást is tojik, de a csibék fölnevelésében már nem ilyen eredményes. Igazán látványos a tyúk is, a kakas is, de ennek a tetszetős, selymes „ruházatnak” van egy hátránya: esőben nagyon könnyen átázik, nem úgy, mint pl. a parlagi tyúk tollazata, s nehezen szárad föl, így a meghűlés és a betegség veszélye is fennáll. Egyébként nem bonyolult a tartásuk, takarmányozásuk, beérik szemes gabonával, tiszta vízzel, szellős, kényelmes baromfióllal. Nem csak tenyésztésükben, tartásukban is örömet lelek – vallja Flamann István.
